Hello Mindenkinek!
Hogy is kezdődöt az egész? Kezdet: Régen óvodás koromig sovány voltam. Ahogy iskolában kerültem, kezdtem elhízni. Teltek az évek, egyre jobban híztam és nem érdekelt, hogy mások mit mondanak rólam. 15 évesen 85kg voltam és átkerültem egy középiskolába. Ekkor kezdődtek a problémák. Olyan osztályban kerültem, ahol mindenki sovány volt és jól öltözött. Iskolában az első napban egyből belém kötöttek, hogy nézek ki. mert elég szegényesen öltözkedtem. Le “dagadt paraszt”-oztak, minden félének elhordtak és ettől kezdve minden nap kaptam megjegyzéseket a súlyomról. Még a tanárok is tettek megjegyzéseket, másik osztályokból is belém kötöttek. Hiában szóltam a szüleimnek hogy el akarok menni az iskolából, ők lesz@rtak mert apám alkoholista volt, lesz@rt minket, anyám pedig napi programja kávé, cigi, csavargás volt, ő is lesz@rt minket. Állandó voltak veszekedések, verekedések otthon. Többször is. Apám annyira részeg volt meg agresszív, hogy ki kellet menekülni a lakásból. Egész éjjel utcán sétáltuk és úgy mentük be az iskolába. 16-dik születésnapomom elhatároztam, hogy lefogyok, mert be akartam másoknak bizonyítani, hogy én is tudok sovány lenni. Akkor soványan senki nem fog beszólogatni nekem. Úgy kezdtem el, hogy vettem magamnak hashajtó teát meg fogyókurás kapszulát. Elkezdtem fogyokurázni: Minden nap tornáztam, keveset ettem, hashajtót ittam/szedtem. Ahogy fogytam, kaptam ismerősöktől dícséretet, hogy sokat fogytam, ettől még több önbizalmam lett és tovább folytattam a fogyokúrát.
Akkor kezdek a problémák jönni: mikor többször is valahány kg-nál megállt a sulyom és napokig nem tudtam fogyni. Amitől egyre elkeseredet lettem és egyre többet tornáztam, egyre többet szedtem a hashajtókat,egyre kevesebbet ettem. Hiában fogytam sokat, akkor is kövérnek láttam magam. És az emberek is furcsán néztek rám. Odáig süllyedtem le, hogy egész nap tornáztam, víz helyett napi 2liter hashajtó teákat ittam, 3 napig semmit nem ettem utána egy darab almát ettem és újra 3 napig semmit nem ettem, napi 5db fogyokúrás kapszulákat vettem be. Ahol étel szagot éreztem akkor nem vettem levegőt, mert attól féltem, hogy étel szagtól hízni fogok. Számomra mindenki gonosz volt. Az volt már a célom, hogy egyre még többet foggyak. Eljött a szeptember iskola kezdése akkor voltam 37 kg és annyi kilósan is kövérnek láttam magamat és fogyni akartam még. Sosem felejtem el amikor beléptem tök soványan és akik engemet csúfoltak, mind meglepett arccal bámultak rám. Abban a pillanatban azt hittem, hogy végre senki nem fog cikizni. De tévedtem. Iskolából kilépve egyből belém kötöttek, hogy milyen drogot szívok, egyik gyerek ezt mondta:Mi van dagadt paraszt, eladtad a sertés zsírodat drogokért? Akkor egy világ dőlt össze bennem. Amikor haza értem, az egy helyik védőnő volt ott, meg a szüleim. Elmondták nekem, hogy el kell mennem egy kórházba, mert túl sovány vagyok. El is mentük egy Vadaskert korházba, ahol elmondtam büszkén egy orvosnak, hogy 85kg-ról 37kg-ra fogytam és szeretnék még többet fogyni.Igenis 37kg-an is kövérnek látom magamat. Aznap bent is tarottak a korházban. Napi ötször adtak enni, abból kettő valamilyen turmixot volt. Evés után fél óráig ott kellet ülni, tilos volt tornázni. De ennek ellenére titokban tornáztam, amikor az ápolók nem néztek rám. Valahogy rájöttek, hogy tornázok este, ezért gyógyszert adtak nekem hogy aludjak tőle.De azokat mindig kiköptem és végigtornásztam az egész estét. Az volt a legrosszabb, mikor enni kellett. Akkor mindig rámjött a bűntudat, amiért el is sírtam magam. Valahogy egy hónap után elmúlt a bűntudat érzése. Kórházban sikerült orvosoknak azt elérni hogy 48kg-ra híztam és úgy engedtek el. Elmodták, hogy minimum 45kg lehetek. És jöttek a kontrollok. Úgy oldottam meg, hogy mikor másnap kontroll volt, akkor addig ettem amig 45kg-ot elértem.Ahogy vége lett a kontrollnak, egyből elkezdtem fogyókurázni és tornázni. 18 éves koromig csináltam és végül felnőtt pszichiátriára kellet járnom. Ott meg nem érdekeltek senkit, hogy hány kilós vagyok. 19 éves koromban gyógyultam ki a betegségből. Hát ennyi lenne a történetem.
Én abban gratulálok, hogy végül lelkileg túlélted és talán el is rendezted magadban ezeket a sérüléseket. Kilóktól függetlenül. Egyébként valószínűsíthető, hogy a korábbi elhízás is az otthoni légkör barátságtalansága elleni védekezőreflex és egy érzelmi hiány kifejeződése volt amit a szülőknek kellett volna megadni neked, mint gyermeknek. Persze ez bennünk nem tudatos, de egy lelki fájdalom pl így is “testet ölthet”. Utána pedig az iskolai élmények… még húsz lapáttal, a már meglévőkre.
Az ember megpróbálja a korábbi kaotikus és biztonságot nélkülöző családi közegét maga mödött hagyni, és keresni egy más társadalmi közeget, kortárs csoportot, ahol végre önmaga lehet, beilleszkdhet és ez segíti a felnőtt személyiség kiépülését. Illetve ez lenne a lényege, de nagyon gyakran éppenséggel nem így történnek a dolgok. Azok akik ott vannak az iskolában talán épp a saját (otthonról hozott, elfuserált neveltetésükből adódó) belső hiányukat vagy feszültségeiket élik ki másokon, és ez esetben te egy jó céltáblának tűntél hogy eltérsz a többiektől ebben az apró dologban, ami normális fiatalokat egyáltalán nem kéne hogy zavarjon és okot adjon a gúnyolódásra. A kamaszodó fiatalok, főleg csoportban (falkában) ha nem áll senki melletted, vagy nem vagy extramarkáns személyiség, nagyon kegyetlenek tádnak lenni és szadista módon tudják kínozni a társukat/ társaikat pláne ha még avtanárok is ezt a stílust hozzák akkor elszabadul a pokol, és végképp elvész a biztonságérzet, hiszen nincs aki határt és kontrolt szabna a dolgoknak. Ezt már én is átéltem és nagyon nagy érzelmi sebeket ejtett rajtam hosszútávon is. Lehet egyébként, hogy akkor is kilöktek volna ha teljesen belesimulsz a külsőddel a többiek közé, itt nem látható mechanizmusok és játszmák zajlanak le az emberek között, vagy ha csak kitapasztalják egy gyengepontodat akkor oda csapnak le. Ilyen emberekkel szt-em soha többé nem szabad, hogy össze légy zárva, sőt ha a családodról is leválsz kicsit és sikerül fggetlenedni tőlük egzisztenciálisan és érzelmileg is, akkor az otthoi dolgok sem befolyásolnak már, vagy legalább is, talán idővel már elnézőbben és csak külső szemlélőként tudsz nézni a szüleid hibáira -főleg ha már nem föggsz tőlük semmiben. Nagyo sokat segít, ha olyan emberek között vagy, akik normálisak, kedvesek, elfogadóak, diplomatikusak és főként tiszteletben tartják a másik személyét és annak határait. Felnőttként szerencsére már te válogathatod meg a társaságodat, többé nem leszel összezárva olynokkal, akik a lelkedbe és az önbizalmadba tipornak és pont emiatt szt-em ez a súlyprobléma sem lesz már többé terítéken, hanem a természetes irányba normalizálódik ez is, amint a belső egyensúlyod is kialakul.
Jó terjengős voltam, csak mivel hasonlóakat éltem át én is, én emiatt én sem voltam senkinek jó, ugyanez történt velem, meg még minden más….
Üdv és sok sikert
Hűha, esküszöm ha nem olvasnám el sem hinném, hogy ez lehet ennyire súlyos. Gratula, hogy kigyógyultál. Szomorű, hogy pár nagypofájú diák ezt hozza ki néhány emberből
WAO!
Nagyfokú gratuláczióm! ezexerint TELE fogytál 43,53%-ra, ami azért Barátok Közt se piksóta!
(Lismerését fejezi KI)
A dokinak igaza volt hejjelközzel, sztem is 45 ponty yo 1 csajnak ahho, h siráj nézzenki! (HA csak n v 3m magas
) Semmit sekő turzásba vinni 