Sziasztok!

Végre. Itt aztán majd mindent leírok ami a szivemet nyomja.

Nem voltam orvosnál, így megsem állapítottak nálam semmit. Én csak panaszkodni akarok. Annyi sérelem és nyomorgattatás és igazságtalanság ért minket a férjemmel, hogy rosszabb napjaimom, úgy érzem, soha nem tudom tultenni magamat rajta.

Jó indulatú, naiv, segítőkész ember voltam. Annyira megszivattak minket, hogy embergyűlölővé kezdek vállni. Nem tudom, hogyan engedhetném el magamtól azt a sok fájdalmat, amik az évek során összegyűltek bennem. Most megint olyan periódusba vagyok, hogy minden fáj: pl.: alig bírom kivenni a babakocsit a tárolóból és ezt úgy élem meg, hogy persze mert a mási babakocsi tulajdonos babakocsijának mindig van hely, de az én koszfoltos babakocsim van mindig arrébb basarintva. ja igen. Éppen gyesen(gyeden?) vagyok.(Melyiken is vagyok, ha elmúlt 2 éves a gyerek?).

A mai nap az egy főnyeremény volt.Reggel még örültem, hogy megjött a gyes, végre tudok “meggondolatlanul” kaját venni. Most nagyzolunk, mert 400-600 ft/kg parizer helyett, 1000ft/kg-mosat vettem.

Na mindegy reggel még jó kedvem volt, de mire felértünk a gyerekkel a délutáni játszóterezésből, már elegem volt mindenből. Mostanában mindig a játszótér teszi be nálam a kiskaput. Az a sok irigyre nevelt gyerek, az idióta szüleikkel egybe. Az ostor mindig a gyereken csapódik. Nem vagyok én ilyen állat, de mostanában nem bírom a gyerekem hülyeségeit elviselni. Eddig, meg eddig, ………… vagyok, és az apja még csak egy hete ment vissza dolgozni, még öt hét, mire, újra hazjön egy hétre.

Agresszív és türelmetlen vagyok a gyerekkel. Nagyon hamar kihúzza nálam a gyufát mindig. Szerintem, ő egy 5 emberes gyerek. Egyfolytába beszél. Én meg az a fajta voltam már régebben is, most meg aztán mégjobban, hogy nagyon jól ellenék magamba. Csendben üldögélni és egy szót se szólni.(Illetve a  tv-vel kábítozni. Nézni a tv-ét és nem gondolni semmire.)

Nagyon rossz kombináció. Szerintem én nem vagyok százas,  a gyerek meg olyan, aki az épp idegzetű felnőtteket is meggyötőrné.

Legfőbb probléma az, hogy a vélt vagy valós sérelmeimtől kellenne megszabadulnom, mert a gyerekem többet érdemelme, mint ami most vagyok. A legocsmányabb, legtürelmetlenebb, legaggresszívabb, undorítóbb időszakomat élem. Nem akarok olyan szülő lenni, aki mindenért megveri a gyerekét, de jó úton haladok felé, ezért kibszott gyorsan kellenne valamit változtatnom.

Nem , nem szülés utánni depresszióm van. Nekem már voltak elötte is problémáim. Régebben inkább öngyilkoságot tartottam egy jó dolognak, most inkább másokat  lenne kedvem géppuskával széttlőni.

Folyt. köv.

Ui.: légyszi, ne kezdjetek el herótozni a hozzászolásaitokba. Az juttatott ide.