Sziasztok!

A nevem Hajnalka, 25 éves vagyok…..7 éve depressziós, két öngyilkossági kísérletem volt kb 3-4 éve.  Sokszor hittem azt, hogy már kimásztam a gödörből, de sajnos a depresszióm (többnyire az emberek miatt) folyton visszatér/visszatért. Már az általános iskolában is voltak problémáim, amiatt, hogy sokszor csúfoltak, volt hogy sírva jöttem haza két naponta. Sajnos  szakmunkásban sem volt jobb. De aztán jött az érettségi. Ez tett tönkre végleg és visszavonhatatlanul lelkileg. Beleszerettem az egyik osztálytársamba, bármit megtettem volna érte. És egy lányt is megismertem akivel barátnők lettünk, de csak tönkretett. Szóval a srác akibe szerelmes lettem: rám sem hederített, folyton bunkózott, de én mégis szerettem…fájt, hogy nem viszonozza és hogy úgy bánt velem ahogy….ez miatt elkezdtem vagdosni a kezem…mikor kárt tettem magamban, jobban lettem, de persze csak ideig-óráig “hatott”…..szóval az első év végén ő megbukott…utolsó nap megtudta hogy én szerelmes vagyok belé…felhívott, és azt mondta találkozzunk és beszéljük meg…én nagyon boldog voltam, azt gondoltam végre felfigyel rám, végre azzal lehetek akibe szerelmes vagyok….de ekkor jött a fekete leves….nem jött el…egy órát vártam rá, mire odajött az édesanyja és közölte velem, hogy nem tud jönni mert dolga akadt…..baromira megalázó volt, sírva mentem haza….aztán még aznap este felhívott, hogy bocsánat és hogy találkozhatunk e….másnap megint ott vártam rá, de nem jött, senkivel sem üzent a telefont pedig ha hívtam vagy kinyomta vagy nem vette fel……az érettségi többi éve úgy telt el, hogy nem jártunk már egy osztályba de még mindig a mai napig piszkosul fáj amit velem tett, ráadásul most az akkori egyik legjobb barátnőmmel jegyben járnak.

Mikor elkerültem az egyetemre elkezdtem neten ismerkedni társkereső oldalakon….volt egy-két kissebb jelentéktelen randim…aztán jött egy srác akit nagyon megkedveltem….azt hittem minden rendben van köztünk mígnem egy nap kaptam tőle egy e-mailt hogy már nem kellek neki és többet nem óhajt velem találkozni…ez a közömbösség hogy igy szakitott felhozta a régi sebeket is…ekkor próbáltam meg először öngyilkos lenni….nyugtatókat vettem be, nem tudom mennyit….nem úgy indult, hogy meg akarok halni, csak 2-3 szemet akartam bevenni, hogy megnyugodjak és aludjak, de ahogy pörgött az agyam..nem tudtam megállni…aztán a barátnőm jött, még be tudtam enegdni a többit csak elmondásokból tudom….2-3 hónap mulva jött egy srác…..nagyon beleszerettem, de sajnos ennek is csúnya vége lett, ezt nem részletezem…ezek után megfogadtam hogy soha többé nem teszek senki miatt butaságot…

Azóta is rengeteg problémám van, sok csalódás ért férfiak és állítólagos barátok terén is, de próbálom összeszedni magam….remélem sikerül!

Én nem azért írtam most ide, hogy panaszkodjak, hanem hogy elmeséljem a saját történetemet, és azt tudassan a sorstársaimmal, hogy létezik kiút ebből, de nagyon nehéz megtalálni, mégsem szabad feladni.

Ha valaki, hasonló dolgokat élt át, és beszélgetni szeretni facebookon meg lehet találni Hajdu Hajni (Hajnal) néven. https://hu-hu.facebook.com/hajnalka.hajdu.1

Úgy gondolom, mi tudjuk egymást igazán megérteni, aki nem éli meg és nem éli át a depressziót, az nem tudja igazán elképzelni sem, hogy milyen. Bárki írhat!

Kitartás mindenkinek! Sziasztok!