Depresszió, pánikbetegség és minden ami vele együtt jár

2013.07.05. 10:38

Sziasztok! Körülbelül 4 éve kezdödött ez az egész egy nyári estén, amikor épp nyaraltam a mamáméknál. Rosszul lettem, hasmenésem volt, elájultam majd nagybátyám hazahozott. Mire haza értünk elmúlt minden, azt hittem ez csak egy általános rosszullét volt, semmi komoly, de aztán ezek a rosszullétek egyre többet jelentkeztek, most már pánik szerűen. Alig kaptam levegőt, a szívem a torkomban dobogott és éreztem hogy nyugtalanság gyötör, ezért nem tudtam megállni, folyamatosan mentem és mentem mindenfelé. Ekkor jött el az a pont amikor bementünk a sűrgősségire ahol egyből bent fogtak (szívritmus zavarom van tehát arra gyanakodtak hogy lehet azzal van a baj de szerencsére kiderült hogy nem) 3 napig bent voltam a kórházban, rám raktak egy monitort ami figyelte a szívemet majd az utolsó elötti napon elküldtek egy pszichológushoz aki azt a diagnózist adta, hogy pánikbeteg vagyok. Másnap hazaengedtek azzal, hogy ne aggódjak, magától rendeződni fog. Szerintetek rendeződött? Hát nem éppen, de szerencsére már nem volt utána olyan rossz mint az előttiek, de még így is nagyon nehéz volt. A következő fél évet szinte bezárva tötöttem, nem mertem kimozdulni a házból, nehogy megint rám jöjjön a rosszullét. Aztán felkerestem egy pszichológust aki nem mellékesen a húgomat is kezelte, majd mikor velem elbeszélgett úgy döntött, engem fog tovább kezelni, a húgomat átrakta máshoz. (Nehéz volt picit ezt is megemésztenem, mert láttam a húgomon, hogy ez fáj neki) Kiderült, hogy depressziós vagyok (nem mintha nem tudtam volna eddig is épp ezért kértem segítséget) idővel kezdett javulni minden, láttam a fényt a barlangból való kijutáshoz és végre úgy éreztem kijutottam. Ekkor végeztünk a terápiával, elbúcsúztunk, most pedig pár hónappal később úgy érzem megint ott vagyok ahonnét indultam, nem tudom meddig fogom tudni ezt csinálni, ezért is regisztráltam ide fel, hát ha tud nekem valaki segítséget adni, hogyan tovább vagy csak egy jót beszélgetni – olyan egyedül érzem magam :(

#13996 laszlogabor hozzászólása: 2013.07.18. 20:05

Szia Kinga!

Milyen szép a neved! Nagyon szomorú ami veled történt, sajnos én pontosan tudom milyen és mintha minden szavad amit írtál, az én szavaim is lehetnének!!

Én már nagyon régóta kínlódom ezzel és egy csomó pénzem elment az orvosokra, de sajnos hiába. Újra meg újra visszatér és egyre rosszabb lesz. Most már több mint egy éve folyamatosan kínoz, bizonyos változások a családban vagy a fene tudja pontosan mitől de ez van!

Jártam vele “fűhöz-fához”, orvostól orvosig, de semmi eredmény. Ha elmúlt egy időre1-2 évre mondjuk, később visszajött minden előjel vagy ok nélkül.

Most ismét járok orvoshoz, kíváncsi leszek lesz e eredménye, már nem bízom benne az az igazság, mint ahogy már szinte semmiben sem, sok nagyon rossz dolog történt velem amik elvették a bizalmamat a szeretetemet és így nehéz az “élet”, még nehezebb mint eddig volt!

Örülnék neki ha leveleznél velem, nekem is jó lenne akivel beszélhetnék erről. Igazad van abban is hogy aki nincs benne ebben az nem érti miről van szó! Boldog ember!

Ha akarsz írj az E-mail emre: laszlogabor456@citromail.hu

Remélem írni fogsz és segíteni tudunk egymáson!

Minden jót neked!

Laci

 

#13995 elektor hozzászólása: 2013.07.05. 19:47

Kinga280

Most foglalkozom e téma bocolgatásával hogy mennyire is örökletes a pánikbetegség és az előbb utóbb hozzá társuló depresszió. Ezt nem hobiból teszem  inkább azért hogy valamennyire tisztán lássam a kiváltó tényezők összegződéseit ugyanis ekkor talán lesz a kezemben valami fegyver amivel én is szebeszállhatok vele.Az örökletesség csak egy lazább csavar és nem törvényszerű hogy ki kell esnie az én véleményem szerint.A mentális történések jók és rosszak elraktározódnak a tudatalattiban és nagyon öntörvényűek tudnak lenni,váratlanul jönnek elő és bár lelki eredetűek de nagyon is intenzív testi tüneteket produkálnak. A pszichiáter segíthet átmenetileg gyógyszerrel és a pszichológus amint te is említetted terápiával amelynek számtalan fajtája ismert.  Amennyiben nincs ellenedre és írsz ide figyelni fogom az álapotod alakulását és talán némi hasznos tanáccsal is szolgálhatok. szia. elektor

#13994 Panna1 hozzászólása: 2013.07.05. 15:26

Kinga!Menjél azonnal orvoshos,háziorvosra gondolok,aki továbbküld a pszihiáterhez,ha privátban gyógyítottak akkor keresd újra a pszihológust,és ilyen őszintén beszélj,ahogy itt leírtad! Ne halogasd,menjél,utána majd beszélgetünk.Írhatsz nekem !Szívből kívánok jobbulást! Üdvözlettel:Panna!

 

#13993 Hofeher1 hozzászólása: 2013.07.05. 15:24

Panna! Abszolút igazad van. “Beszélgetni” kell. Akár itt, akár máshol. Ha valaki tényleg egyedül van, akkor itt. Sokszor a környezetünkben élők nem értik miről van szó, s legyünk őszinték, nem is kell, hogy megértsék, nem lehet őket terhelni. Nem tudják hová tenni ezt a panaszt, mert nem élték át, és soha ne is éljék át. Üdv.

#13992 Panna1 hozzászólása: 2013.07.05. 15:19

Minden idelátogatónak üzenem,írjanak bátran,talán így könnyebb elviselni.Ne higyjétek,hogy aki nem beteg,az nem ért meg Benneteket! Ez nem igaz! Hiszem,hogy mindannyian voltunk már “lent”,csak talán jobban eligazodunk a világban….és ne halogassátok,orvoshoz kell fordulni azonnal,háziorvos továbbküld pszihológus rendelésre,ezt a lépést senki NE hagyja ki!Ma is élnének többen azok közül,akik nem figyeltek ÖNMAGUKRA,és csak azt írták már ide,hogy megakarnak halni.NEM SZABAD! ” Az élet szép,és élni jó! Üdvözlettel:Panna.

#13991 Panna1 hozzászólása: 2013.07.05. 14:53

Szia Kinga! “olyan egyedül érzem magam” ez a mondat szörnyű,és belém hasított…ez az amit én nem értek,mi ez az érzés,és miért?Tisztellek,amiért őszínte vagy ,szakembernél is csak az segít rajtatok,ha mindent elmondtok! Talán van aki nem tudja szavakkal kifejezni,mi az,ami lejátszódik benne,/mert az fontos/ezért nem halad,és nem kap megfelelő segítséget.Számomra ez nagyon érdekes…hiányzik valaki? Vagy konkrét személy? Most elgondolkodtam…itt ülök egyedül a szobában,és nem érzem egyedül magam…amikor a családommal éltem,nekem is voltak ilyen fájdalmaim,mert ez fájni tud.Mióta egyedül élek,ez az érzés eltűnt. Mamáékról írsz,de van-e olyan valaki akivel a problémáidról beszélni tudsz,valaki,aki lelkileg közel áll hozzád.Valószínű,hogy nincs,ez is baj.Ma elmennek egymás mellett a családtagok is,mindenki magával foglalkozik,senki nem figyel oda a másikra…senki nem kérdezi mi baj van,rosszkedvűnek látszol,jól aludtál? stb…Sokaknak,állítom azért jó a terápia,mert van valaki aki kíváncsi rá,aki érdeklődéssel közelít felé.Szakszerű segítséget sajnos nem adhatok Neked,de szeretettel hallgatlak,írjál,írjál,írjatok…szívből kívánom,hogy jól legyél! Üdvözlettel:Panna.

#13990 Hofeher1 hozzászólása: 2013.07.05. 12:10

Szia Kinga!

Megértelek. Borzasztó dolog a pánikbetegség, én is keresztül mentem rajta, s az utána jövő depresszión is. Most is beleestem, megírtam már a történetem. Nem szabad föladni, rettentően nehéz, amikor az egész testünkben érezzük a “rossz” érzést, s nem tudjuk, hogy mi történik, mihez kezdjünk, miért pont velünk történik mindez. Mint ahogyan írod, pszichológus segítségével ki tudtál jönni belőle. Akkor itt a megoldás, vissza kell hozzá menni. Nem tudom szedtél-e gyógyszert. Én az első periódusomnál több mint 10 évig szedtem antidepresszánst, s használt. Aztán leszoktam róla. Most úgy éreztem, hogy megint gyógyszeres segítséget kérek, most már 3. hete szedem, s talán van már egy halvány reménysugár arra, hogy hat. Mellette járok pszichológushoz, minden nap relaxálok, /ezt tőle tanultam/, oldani kell a szorongást. Ezt a betegséget az agyunk generálja, irracionális félelmet kelt bennünk. Amivel még egy kicsit könnyíteni lehet a tüneteken, az, hogy elfogadjuk. Most ez van, jön a félelem, jól van, értem, észreveszem, elfogadom. Majd elmúlik. Hidd el el fog múlni. Idő kell hozzá és rengeteg türelem és persze szakember segítsége. Jobbulást! Üdv.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close