A hepatitis B vírus fertőzés sajátosságairól, kivizsgálásáról és kezeléséről dr. Horváth Gábor, a Budai Hepatológiai Centrum alapítója és vezető főorvosa tartott előadást a Hepatitis Világnapon. Cikksorozatunk első részében a betegség jellemzőit mutatjuk be a szakértő szavai alapján.

Európa nem tartozik a magasan fertőzött területek közé, Magyarországon kevesebb, mint 1 %-os a hepatitis B vírus előfordulása, azonban ez is 50-80.000 érintettet jelent. Világszerte azonban többször találkozhatunk vele, mint a C vírussal: 350-400 millió fertőzött embert tartanak számon. Különösen Afrika országaiban és a Dél-Ázsiai országokban élnek sokan ezzel a problémával.

A B vírus a testnedvekben is jelen van, így a hüvelyváladékban, a nyálban, az anyatejben, tehát ezzel a kórokozóval könnyebb megfertőződni. A kórokozó átvitelének leggyakoribb módjai: közös borotva, fogkefe, körömolló, törülköző használata, fertőzött személy testváladékai (pl. vizelet, hányadék) útján, amennyiben az szemmel láthatóan vért is tartalmaz, anya – gyermek kapcsolat következtében a terhesség, a szülés és a szoptatás során.

Ahhoz, hogy felismerjék a betegeket, szűrni kell a veszélyeztetett embereket. Kockázati tényezőnek számít a vérátömlesztés (1972 óta szűrik B vírusra a klinikai körülmények között adott vért, de ma sem állítható teljes biztonsággal, hogy nem kapjuk meg ezen az úton a betegséget), alkoholizmus – mert e szenvedélybetegség legyengült immunrendszerrel jár, ebben az esetben pedig egy hepatitis B fertőzés könnyebben válhat krónikussá, másrészt az alkoholizmushoz sokszor kötődő életmód is olyan higiénés körülményeket teremthet az ember számára, amelyekben könnyebb megfertőződni.

A hepatitis B “okos”, két láncú DNS vírus, konzervatívabb mint a HCV és az általa okozott betegség lefolyása sem ugyanaolyan. Az akut HBV fertőzöttek döntő többsége meggyógyul (kivéve csecsemőkorban), az érintettek kevesebb, mint 5 %-ánál válik a fertőzés krónikussá – közülük azonban nem mindenkinek van májbetegsége – a tünetmentes hordozók száma is igen magas az érintettek között. A HBV ugyanakkor onkogén vírus, amely önmagában képes májrákot előidézni. (A krónikus HBV fertőzés mintegy százszorosra növeli a májrák (HCC) kialakulásának veszélyét). A HBV fertőzött betegek körében is a májbetegséggel élők körében van nagyobb veszélye a rák kialakulásának, de a májbetegség itt nem alapvető feltétele a rosszindulatú elváltozásnak.
A fertőzés lefolyását tekintve aktív májkárosodást előidéző és májkárosodást egyáltalán nem okozó szakaszok váltják egymást. A felismerés tünetmentes időszakban sokkal nehezebb, ilyenkor enzimemelkedés és egyéb eltérés sem észlelhető.
A HBV fertőzött emberek két csoportba oszthatóak: van aki kezelésre szorul és van, akinek csupán rendszeres állapot-ellenőrzésre van szüksége. A gondozás minden esetben elengedhetetlen.

A HBV fertőzés diagnosztikája során antigéneket, antitesteket vesznek górcső alá. Természetesen fontos a mennyiséget tükröző B vírus DNS RNS meghatározása, de a szakorvosok már a szerológiából is következtetéseket vonnak le. HBV esetében legalább három markert néznek. Amennyiben mindhárom negatív, akkor a páciens korábban sem találkozott a vírussal, ilyen esetben pedig az illetőt be kell oltani – hangsúlyozta a szakember. Ennek oka, hogy nyilván veszélyeztetett vagy májbeteg emberről van szó – máskülönben miért végezték volna el nála a szűrést? A májbetegeket mindenképp vakcinációban kell részesíteni.
Azt is ugyanezen vizsgálat során derítik ki, ha valaki találkozott már a vírussal, de fertőzése lezajlott. Az ilyen állapotnak mindössze annyi a következménye, hogy az érintett többet nem adhat vért.
A védő antitest pozitivitás azt jelzi, hogy a páciens be van oltva és egy életre védett HBV ellen.
Amennyiben az ember szervezetében kimutatható a vírus antigén, akkor a májambulancián folytatódik kivizsgálása annak eldöntése érdekében, hogy szükséges-e számára a kezelés. A protokoll szerint megnézik, hogy van-e szervezetében bármilyen jele a májkárosodásnak – ami lehet májenzim emelkedés, de ha normális enzimértéket találnak, még mindig fennállhat a károsodás, így a következő lépés a fibrózis meghatározása. Ha a krónikus fertőzés ellenére ez is negatív, akkor szóba jön a májbiopszia (szövettani mintavétel a májból), mert az ezzel kimutatható gyulladásos aktivitás jelenléte is okot ad a kezelés elindítására. (A GPT szint értékelése során figyelembe kell venni, hogy hepatitis fertőzésekben sokkal alacsonyabb a normál érték felső határa, mint a laborban meghatározott még elfogadható érték.)

A nagyon előrehaladott és a májzsugoros betegeket mindenképpen életük végéig kezelni kell, akkor is, ha szervezetükben éppen minimális a vírus replikáció vagy éppen nincs májsejtkárosodásra utaló aktivitási jel – hangsúlyozta Horváth Gábor. A tünetmentes, vírushordozó érintetteket is rendszeresen ellenőrizni kell – nemcsak a májrák kockázata miatt – hanem azért is, mert a fertőzés reaktiválódhat, immunreakció következtében kialakulhat gyulladás a májban, és akkor megintcsak kell a gyógyszer. A legfontosabb pedig, hogy amennyiben a fertőzés krónikus, keresni kell a májkárosodás bármilyen jelét, hogy amennyiben ilyesmit észlelünk, azonnal elkezdhessük a terápiát.