A HBV fertőzés kezeléséről Dr. Horváth Gábor, a Budai Hepatológiai Centrum alapítója és vezető főorvosa tartott előadást a Hepatitis Világnapon. A terápia során sajnos nem sikerül mindig tökéletesen megszabadulni a vírustól, a kórokozó szaporodásának leállításával vagy jelentős visszaszorításával azonban elérhetjük a tartós immunkontroll állapotát, így csökkentve akár nullára a májbetegség és a szövődmények kialakulásának esélyét.

Teljes gyógyulást azért nem lehet elérni, mert ez egy DNS vírus, melynek bizonyos szakaszai beépülnek a májsejt magjába, és speciális kórállapotokban előfordulhat, hogy ez a vírus újra-szaporodásához vezet. Ez azonban nagyon ritka, gyakorlatilag nem kell ezzel számolnunk csak a speciális kórállapotokban – nyugatott meg a szakértő. A tartós immun kontrollt, a vírus szaporodásának megállítását el tudjuk érni, a gyulladásos aktivitást meg tudjuk szüntetni, így megelőzhetjük a májzsugort vagy megállíthatjuk progresszióját és csökkenthetjük a májrák kialakulásának kockázatát. A terápiával megállítható vírusreplikáció (a kórokozó szaporodási értéke) mértéke és a májzsugor, valamint a májrák kockázata egyenes arányban állnak egymással.

Ma már kezelni tudjuk a krónikus hepatitis B vírus okozta májkárosodást – mondta a szakértő. Alapvetően két gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre, az interferonok és a nukleoz(t)id analógok.
Az interferonok kettős támadásponttal hatnak – gátolják a vírus szaporodását (elvágják az utánpótlást) és támogatják az immunrendszert. A nukleoz(t)id analógok kizárólag vírusgátlásra alkalmazhatóak. A mai korszerű nukleoz(t)id analógok eredményesség tekintetében már egyenrangúnak tekinthetőek az interferon alapú kezeléssel (bár ahhoz, hogy a szervezet győzzön, versenyképes immunrendszerre van szükségünk.) A szakértő ejtett néhány szót a kétféle terápia közötti különbségekről – a analógok biztos hogy leállítják a vírus szaporodását, ellenben ha abbahagyjuk alkalmazásukat, akkor számolnunk kell azzal, hogy az újra kezd szaporodni, míg az interferonnal valószínűbben elérhető a kórokozók szaporodásának tartós gátlása. Éppen ezért az interferon alkalmazási protokollja egy éves kezelést ír elő, az analógokat ellenben minimum két éven át, de sokszor a beteg élete végéig adják. Az interferon injekciós kiszerelésben férhető hozzá és vannak mellékhatásai, míg a nukleoz(t)id analóg  alapú terápia egy tabletta bevételével jár egy nap és nincsenek mellékhatásai. Májelégtelenség esetén kizárólag az analógok adhatóak, amíg azonban kompenzált a májbetegség – tehát a szerv jól ellátja feladatát, addig az interferon terápia biztonságos és hatékony megoldás.
Viszonylag új lehetőség, mely a magyarországi klinikai gyakorlatban még nem is érhető el, az interferonra adott terápiás válasz előrejelzése a vírus felszíni antigénjének mennyiségi meghatározása és ennek a kezelés alatt bekövetkező változása alapján – tájékoztatott továbbá Horváth Gábor. Ha a kezelés  12. hetére több, mint 10 %-ot csökken, az nagyon jó esélyt jelent, és ha a 24. hétig ez a csökkenés folyamatos marad, akkor jelentősnek tekinthető a tartós immun kontroll elérésének esélye. A kezeléssel 40-50 %-ban a vírusreplikáció alacsonnyá vagy minimálissá válik  és a gyulladásos aktivitás megszűnik.

A korszerű nukleoz(t)id analógok
Talán még ma is nagyon sok beteg szed Lamivudint – vélekedett a szakember – hiszen tíz évvel ezelőtt kizárólag ez volt az egyetlen bevethető nukleoz(t)id analóg, melyet kizárólag abban az esetben adtak, ha az interferon-kezelés hatására nem gyógyult meg a páciens. Ezzel a hatóanyaggal azonban ritkán értek el tartós eredményt, gyakori volt elhagyása után a visszaesés és nagy arányban alakult ki ellene rezisztencia, így ma másodvonalbeli készítménynek számít, 2010 óta alkalmazási előirata is megváltozott, új kezelésként nem adható. Ma már korszerűbb és kedvezőbb rezisztencia profilú gyógyszerek vannak, Magyarországon másfél-két éve áll az érintettek rendelkezésére az Entecavir  és tavaly augusztus óta a Tenofovir  is elérhető. Előbbinél 5 év után 1 % körüli a rezisztencia előfordulása, utóbbinál 5 év után sem tapasztaltak a szer hatékonytalanságára utaló tünetet.  Ha valaki Lamivudin kezelésben részesül és kezelőorvosával a legkisebb jelét észlelik annak, hogy ez nem hatásos, át kell térni Tenofovir kezelésre. Kompenzált cirrozist entecavirrel vagy tenofovirrel, dekompenzált  cirrozist elsősorban tenofovir rel kezelnek – tudtuk meg ezt is Horváth Gábor előadásából.

Speciális esetek
Nem ritka az sem, hogy HCV és HBC fertőzés egyszerre van jelen a beteg szervezetében. Ilyenkor először a hepatitis C fertőzést kell meggyógyítani (általában ez dominál), de ezután még figyelni kell a hepatitis B vírus fertőzést is, mert reaktiválódhat, és ebben az esetben az érintettet HBV ellen is külön terápiában kell részesíteni.
A terhes kismamákat azért szűrik, mert amennyiben a nő fertőzött, a szülés kapcsán a gyermek biztosan megfertőződne, de ha újszülöttként rögtön védőoltást kap, az esetek döntő többségében teljes védettség alakul ki szervezetében. Kivétel ez alól, ha az anya vérében nagyon magas koncentrációban van jelen a vírus, ilyen esetben több, mint 10 % az esélye annak, hogy az újszülött beteg lesz. A megoldás azonban már közkinccsé vált:  ha a kismama az utolsó trimeszterben tenofovir terápiát kap, biztosan meg lehet akadályozni az újszülött fertőződését.
Lezajlott HBV fertőzés esetén kialakulhat okkult B vírus fertőzés, amelyről cikkünk elején már szó esett. Amennyiben valaki pl. daganatos betegség vagy egyéb speciális egészségkárosodás miatt immunszupresszív terápiában, vagy gyulladásos bélbetegség elleni biológiai terápiában részesül, esetleg vérképzőszervi betegségét őssejt-transzplantációval gyógyítják, mindenképpen fel kell tenni a kérdést, hogy átesett-e korábban HBV fertőzésen (HBsAg, anti-HBs és anti-HBc meghatározás), mert ha igen, az érintettnek megelőzésképpen nukleoz(t)id analógot kell szednie napi egyszer – így elkerülhető a vírus reaktivizálódása.
Végül de nem utolsósorban azt is megtudtuk Horváth Gábor előadásából, hogy létezik egy hepatitis D, vagyis delta vírus is, amely egy defekt vírus – önmagában életképtelen, a B vírus enzimjeit használja szaporodásához. Kizárólag HBV fertőzött emberekben képes megmaradni, ilyen esetekben azonban súlyos, progrediáló (fokozódó) májbetegséget okoz, illetve a már meglevő májbetegség (krónikus B hepatitis) progressziójához (előrehaladásához) vezethet. Ezért valamennyi HBV fertőzéssel élő embernél ki kell zárni ezt a felülfertőződést, mert ha ezzel is számolni kell, akkor mindenképpen interferont kell adni, ugyanis a D vírus ellen csak ez a hatóanyagcsoport hat.

A betegség jellemzőiről a cikksorozat első részében – ide kattintva – olvashat.