Kitörnék belőle…

2013.10.27. 12:58

29 éves fiatal nő vagyok de a koromhoz képest fiatalabbnak látszom.Gyerekkorom óta érzem azt,hogy félénkebb és szorongóbb vagyok,mint a többi ember.Álltalános iskolában kiközösítettek az osztálytársaim,barátnőm is csak egy volt,de ő is sokszor gonosz volt velem.Majd jött a középiskola.Tizenötéves koromban a szüleim majdnem váltak,édesanyámnak volt egy öngyilkossági kísérlete,de hála istennek nem sikerült.Az első évem még így úgy zökkenő mentes volt,majd a második évtől kezdve jöttek a megalázások de szinte napi szinten.Én voltam majdnem mindenkinek a céltáblája,persze mostmár tudom mai fejjel,hogy azért mert látták rajtam,hogy magamra veszem amit mondanak vagy tesznek.És szerintem mert a félénkségemet se tudtam soxor leküzdeni,ezért soha nem is mertem senkivel szembe szállni,kihasználták ezt a fajta,nem gyengeségnek mondanám inkább hiányosságnak,a hiányosságomat.Végig szenvedtem a négy évet,de a bántásokon mai napig nem tudom túl tenni magamat,pedig már azóta eltellt sok év.Félek egyedül elmenni bárhova,ha el is megyek,félek,rettegek hogy megszégyenülök,folyamatosan úgy érzem hogy teljesítenem kell ahhoz,hogy az emberek elfogadjanak,rengetegszer érzem azt,hogy nem fogadnak el,hogy más vagyok mint a többi,ha valamilyen rendezvényen vagyok,nem tudok teljesen felszabadultan kommunikálni az emberekkel,van,hogy sokszor néma vagyok.Tavaly nyár végén pánikrohamom lett,arra is szedtem gyógyszert,járok pszichiáterhez,de ő folyamatosan gyógyszert ír csak fel,de én nekem nem csak gyógyszerre de terápiára is szükségem van,mert szeretem az embereket és igazából igénylem is őket.Ki akarok végre tőrni ebből a lelki börtönből.Nemsokára megyek és ezt elmondom az orvosomnak.De a legnagyobb dolgog amitől szenvedek az a kényszeres megfelelési vágy.Sokat segítene ha valaki írna aki hasonlón ment/megy keresztül mert akkor bíztathatnánk egymást,és van kiút.Csak legyen vas akarat és kitartás:):):)

#15127 vranics96 hozzászólása: 2014.05.17. 12:57

“Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghalhatsz anélkül,hogy valaha is nevettél volna”!

#15126 vranics96 hozzászólása: 2014.05.17. 12:53

Kedves Ancsi!
Igaz én picit későn írok, de most láttam meg a kis “t9rténetedet-gondodat”!
Elkezdtem olvasni, és összeszorult a gyomrom,
mintha a saját gondomat, vagy gondolataimat olvasnám!!!!!
A leírtak ugyanúgy rám is teljesmértékben jellemzőek.
Szorongok én is és rettenetesen gyűlölöm azt a személyt aki vagyok!
rondának tartom magam, gáznak, cikinek, akit ki lehet röhögni, akin mindenki csak nevet!
Én 18 éves nő vagyok! volt egy kegyetlen időszakom, amikor depressziós voltam, és nem akartam élni, gyűlöltasm magam!!!!!!! és senki sem szeretett, ezért nem érezttem érttelmét az életemnek!
Elképesztő, hogy szinte ugyan azokat a problémákat írtad le, szóról szóra, amik nekem is voltak-vannak.
Sajnállak,hogy még ennyi idősen sem tudtad elfelejteni a szörnyű élményeket!
Az a gond,hogy igazából nem érdemlik meg az akkori osztálytársak,hogy miattuk ilyen rossz lelki állapotban legyél/ és ez ugyanígy rám is jellemző!
Ugye,hogy nem érdemlik meg?????!!!!!!!
Én sosem értettem,hogy miért bántanak, mikor én soha nem ártottam nekik?????? -nem értettem,hogy ez nekik miért jó????
azt írtad azért bántottak téged is,mert látták,hogy zavar téged, de nem állítottad le őket, nem mondtad meg nekik a frankót! Jó igaz, de ez ok arra hogy bánthatnak???????? Teljesen átérzem a te problémádat, és egyszerűen mérges vagyok azokra, aki8k így viselkednek a másikkal, miközben ő egyáltalán nem ezt érdemli! És ezért mi SZÍVUNK???!!!!!!!
Remélem nekem már nem lesz ilyen gondom 29 évesen!
Neked pedig valahogyan már túl kéne tenned magad ezen. én tök cikinek tartom,hogy ezeket még mindig nem felejtettem el, és emiatt vannak gondjaim, nem hittem,hogy még annyi ideig fennállhatnak az emiatt felbukkanó gondok.
Fel a fejjel! És ne hagyd,hogy az ilyen múltad problémákat hagyjon maga után, ami akadályoz abban,hogy boldogan élhess!

#15125 Titta hozzászólása: 2014.02.03. 12:03

Nekem ez segitett:”Ha hozzá forditod szivedet, es felé emeled kezedet, Akkor szégyen nélkul emelheted fel arcodat,Erös leszel es NEM kell félned ” Job 11/13-15. :)))

 

#15124 langrover hozzászólása: 2013.11.07. 01:53

Helló!

Én nem mondanám, h ilyen szörnyűségeken mentem keresztül mint Te, de ismerős az érzés…amikor meg sem szólalsz egész este, ha igen, mintha valaki más lennél, nyilvánvaló h mondjuk úgy te vagy a leggyengébb láncszem, legalábbis nálam ez ilyen melléktermék. Én ezt megszoktam, vagy megtanultam kezelni. vagyis most kicsit jobb, szóvakl csak azt akarom mondani, h biztos van kiút neked is ebből ;)

#15123 moncsi6 hozzászólása: 2013.11.06. 08:30

Kedves Ancsi!

Nem vagy egyedül! Én ugynilyen problémákkal küzdök. Ugyanígy már korán kezdődtek a problémák. Én is gyomorgorccsel megyek mindenhová, itthon vagyok, de van család ezért magamra kell erőltetni a normál életet. Ami másnak természetes az nekem nem. Nem tudok kommunikálni, félek, állandóan mindenkinek meg akarok felelni. Nem tudok magamért és az elveimért küzdeni. Ráadásul sérült gyermekem van, ez mégjobban elszigetel.Szóval nem könnyű. Azt is tudom miért van így, de nincs jelentősége. Segíteni magamon kellene. Ezt csak mi értjük meg akik ebben élünk. Én természetgyógyászhoz járok, de nem igazán segít. Jó pszichológus volt de már nincs.Később még írok. üdv:Mónika

#15122 Ancsi hozzászólása: 2013.10.30. 13:33

Szia.Ide írhatsz nyugodtan ha szeretnéd:Tavaszi22@freemail.hu:)

 

Üdv

#15121 Carvin hozzászólása: 2013.10.28. 21:50

Szia.

Nagyon hasonló az én problémám is. Szívesen írok neked, ha megadsz egy email-címet.

Üdv: Carvin

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close