Kedves Mindeki!
Gondoltam, megosztom Veletek bipoláris zavarom “kórtörténetét” és tüneteit, egyrészt hátha hasznos lesz valakinek, másrész, hogy kibeszéljem ezt a szörnyűséget. Kb öt éve diagnosztizálták nálam a betegséget, ami nagyjából 15 éves koromban kezdődött. Most 25 vagyok és egyre rosszabb az állapotom még gyógyszer mellett is. Hangulatstabilizálót szedek és altatót. Hol is kezdjem? A hangulatingadozáson kívül alvászavarral küzdök, nem tudok aludni, vagy nem éjszaka, hanem csak délelőtt, ha alszom, akkor rémálmaim vannak, szinte minden éjjel, néha alvási paralízis és pánikroham is előfordul. A koncentrációképességem egyre romlik, néha nem emlékszem hol voltam, mit csináltam, hallucinálok és az önsebzés sem áll távol tőlem. Ez főleg tinédzser éveimben volt szinte kontrollálhatatlan, most viszont már a férjem figyel rám. Pedig szeretném, minden nap, de nem tudnám elrejteni a sebeket. Az életem egy káosz, vagy kimerült, álmos és sírós vagyok, vagy dühös és agresszív. Gyógyszerezés mellett. Ha az nem lenne…talán már nem is élnék. Gyógyszer nélkül elképesztően mély depressziós fázisaim vannak teljesen rendszertelenül, de a mánia is ugyanilyen intenzív és annyira felpörget, hogy fizikai sérülésig, vagy kimerülésig hajtom a testemet. Ez egy nagy panaszáradatnak tűnik, de tudom, hogy ez a közösség komolyan fog venni és nem kell hazudnom, ahogy mindennap teszem, hogy normálisnak tűnjek.
Üdvözlet és kitartás Mindenkinek!
Kedves Mimi!
Sajnálom, hogy a dokiddal nem tudsz mindent megbeszélni és ideje sincs rád! Nem gondolkodtál még egy új orvos felkeresésén? Én szerencsére elsőre megtaláltam a pszichiátert/gyermekpszichiátert, akinél azóta is vagyok és szeretem nagyon, sokat köszönhetek neki és a pszichoterapeutának is, aki sajnos azóta már nyugdíjba ment. De azt vallom, hogy addig kell keresni a neked megfelelő orvost, amíg nem érzed magad teljesen biztosnágban! Említetted, hogy ha éppen nyugi van, akkor szünetet tartotok a gyógyszerezésben. Honnan tudjátok, hogy mikor lehet leállni egy kicsit? Én egy fél napra sem tudnám előre megmondani, hogy “hová” fogok kerülni. Egyszerűen nem merném bevállalni a gyógyszermentes időszakot. Valahogy úgy van, ahogy leírtad, ha éppen mélyen vagyok, nem akarok mozogni. Feküdni akarok és nem érdekel, hogy az az ágy, a szőnyeg, vagy az utca közepén az aszfalt. Csak ne kelljen megmozdulni, sírva könyörögnék a világnak, hogy ne kelljen…ha tudnék beszélni!
Sziasztok!
Örülök, hogy van ez a közösség, mert itt az ember beszámolhat azokról a dolgokról is, amelyeket az orvosával, pszichológusával nem tud megosztani.
Sajnos nálam is diagnosztizálták a betegséget, kb. 15 éve, azóta kisebb nagyobb kihagyásokkal gyógyszert kell szednem, és alvási problémákkal is küszködök, ami már már kezd fárasztó lenni.
A hullámvasutak meghatározatlan időpontokban jönnek, de van úgy, hogy naponta többször is, ilyenkor persze szükséges az SSRI, de tünetmentes időszakokban ami néha több hónapot is jelenthet, az orvossal megbeszélve rövid szüneteket tartok.
Nem tudom, Ti vettétek-e már észre, hogy amikor pörgős fázisban vagytok, szinte úgy érezzük, mintha minden a legnagyobb rendben menne körülöttünk, máskor viszont nézünk magunk elé, és várjuk a csodát. Én a depressziós időszakban sokszor még írni is nehezen tudok, kiesik minden a kezemből, és így jelzi a testi tüneteket.
Sajnos idő hiányában az orvos nem tud velem mit kezdeni, és én sem tudom, hogy hová fordulhatok ezzel a problémámmal. Ha esetleg volna ötletetek erre vonatkozóan, szívesen venném.
Mindenkinek szép napot!
Szia Abigail!
Én is bipoláris vagyok. Igen sok hasonlóságot fedeztem fel a történeted és az én történetem között! Nálam valamivel előbb kezdődött, és én is 25 éves vagyok.
Egy elég jó pszichiáterhez fordultam, és mondhatom hogy a negatív dolgokból most már úgy érzem előnyt tudok kovácsolni! Ha kíváncsi vagy a történetemre akkor az adam.gvg25@gmail.com e-mail címre válaszolhatsz. Jah és a tünetek 80%ban egyeznek. Szép napot mindenkinek!
Köszönöm a bátorítást! Végre “hozzáértők” véleményét olvashatom! A tudatos alvással odáig jutottam, hogy most már legalább kettészakadt tudattal alszom: az egyik alszik és szörnyűségeket él át, a másik én pedig figyeli. Közben pedig azon gondolkozom, hogy te jó ég, vajon a testem ilyenkor mozog, vagy hadonászik-e amikor fekszem?? De nem szerencsére nem,és már többször sikerült tudatosan felébresztenem magamat. De ha újra elalszom, ugyanott folytatódik a megszakított álom. Ezt kb négy-öt alkalommal játszom el éjszaka és midnen visszaalvás után ugyanoda kerülök, ugyanabba az álomba. Érdekes! Lehet, hogy egy alvásklinikát is érdemes lenne meglátogatnom, hiszen az sem normális, hogy elalvás után szinte rögtön REM szakaszba zuhanok és azonnal álmodok. De ha jobban belegondolok, ezek az álmok, alvási paralízisek, hallucinációk nem lennének annyira borzasztóak, ha szép dolgok jelennének meg. Mit nem adnék egy szőke lányért!
Szia!
Mintha rólam írtál volna.
Szörnyűek ezek a kilengések, igaz? Sajnálom, hogy még gyógyszer mellett is ilyen rosszul vagy. Hallottam már az alvásparalízisről, elég rossz lehet. Alvászavar nálam is van, meg rémálmok, minden mennyiségben. Látom, Te is nagyon mélyre és nagyon magasra tudsz kerülni. Így van, ebben a közösségben magunkat adhatjuk! Jó, hogy létrejött, mert fárasztó az örökös “jól vagyok” üzemmód, amit a külvilág felé próbál kimutatni az ember. Hallucinálni én is szoktam, de azért, mert van skizo beütésem.
Kitartást Neked is!
Szia!
Nem jó ilyet olvasni, én hála istennek nem tudom h milyen lehet ennyire szélsőségesen élni. megvan a magam hullámvasútja, de nem jutok tovább a belső dühnél, az elkeseredettség ink kiül az arcomra néha…dehát, megpróbálunk normálisnak tűnni
Viszont! van egy ismerősöm, akit szintén ilyen betegséggel kezeltek, volt zárton meg minden, ezek ő írta a magáról, tehát nem hiszem h bántó ha ezt megosztom. 25 éves lány, nála is tiniként kezdődött, de én úgy tudom ő jól van, vagyis jobban. Nekem is szokott alvási paralízisem lenni, de én kimondottan élvezem 
nevess ki ha akarsz, de sztem nem olyan rossz dolog, először félelmetes volt, de amióta olvastam róla, és egyébként is érdeklnek az álmok, tudatos álmodás satöbbi, szóval néha én mintha felismerném, h aha, itt van újra, és akkor nem bánt annyira, nem félsz úgy. épp a minap volt egy, h nézem a szobát, a fejem nem mozdul, de a kép ragyog…és valamik, mint az egerek szaladgálnak mellettem. voltak már bogarak is. régen, ami meghökkentett, h feküdtem az ágyon, mozdulatlanul, és bejött egy fehérkabátos lány, szőke volt a haja, a kabátján mellmagasságban egy vastagabb csík ami 3 csíkra oszlott, világos, vöröses és sötétbarna. leült az ágyam szélére, de nem fordult felém sosem. ne haragudj a kis kitérőért, csak szóval, leeht ezt kezelni, és jó életet élni, ne hagyd h elvigyen. 
tudom, nem mindenki állapota ugyanolyan súlyos, az illetőnek voltak barátai, de neked ezek szerint férjed. nem akarok hülye dumákat lökni, mert én nem mentem ilyenen keresztül, csak el akartam mesélni h ezek szerint van értelme küzdeni 