Jó reggelt Mindenkinek!
Szeretném megkérdezni a véleményeteket, a parkinson kór és a munkahely, illetve munkatársak egymáshoz való viszonyáról. Az Én munkahelyemen kevesen tudják – csak a legkedvesebb kollegáim és a közvetlen főnököm – hogy parkinson kóros vagyok. Nem a szégyen tart vissza attól, hogy másnak is elmondjam csak a munkahelyemet féltem. Az igazság az, akik régebb óta ismernek, látják, hogy nem kerek valami, de legalábbis eddig még nem tették szóvá. Nem akarok dicsekedni a betegségemmel, de aki rákérdez annak szívem szerint elmondanám. Nekem nincsen tremorom (remélem nem is lesz) de a mozgás lassulását sokan észreveszik.
Kedves sorstársak nektek már volt ilyen vagy ehhez hasonló problémátok?
Abban is érdekel a véleményetek, hogy ha új munkahelyre mennék (nem önszántamból) ott megmondjam a betegségem vagy ne?
Ha van tapasztalatotok, véleményetek kérlek írjatok.
Köszönöm: Szi72
Keves Szi72!
Gondolom , hogy fiatal vagy és szeretnél dolgozni, tremorod nincs, de lelassult vagy.Tanácsom: probáld meg a rokkantosítást.Olvasd el a történetemet:
üdv: bakonyi
Sőt a klf. (amcsi) iskolai lövöldözős + ijesmi tömeggyilkosok nagyrésze a eset előtt a.depit szedett! – és gyilkos kedve kerekedett!
(N akartam direkte szobahozni DE mamá éggé közismert)
Igaz ami igaz, engemet most (sem) nem senki nem kérdezett
De az alábbi mondatot, eztet itten alu ÉN IS aláírom!
“Mindazonáltal a sizo gyócck tutti n tesz yot annak!”
Aláírás: BenMar
Annyival még kiegészíteném (sajnos saját tapasztalat) az antiparkinsonos szerek a legtöbb antidepresszáns szerekkel kombinálva felerősítik (negatív irányba) a Pk. okozta, vagy már meglévő pszichés tüneteket. Azt is mondhatnám, vagy írhatnám a sok ANTI bogyó vadállatiságot serkANTI!
Kedves Misi!
1. „minden nap jobban vagyok, mint az elozon voltam” = napról napra jobban vagy
2. „minden nap jobban vagyok, mint a kovetkezon leszek.” = napról napra rosszabbul vagy
Nálam a 2: a nyerő!
Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi! Oszt hömbölögnyi!
Üdv! BenMar / Balázs
Hát akkó kisüstis yo stét mind1kinek!
Yah. Mindennappal 1re szarabbul vagyol! – mijen igaz…
Serény emlékeim szerint eztet (is) sokminden okozhassa: drug, méreg, gyócc, k. hatások, v csak ú jön magától – miért ne – “a kórral jár kedveském!” stb. Mindazonáltal a sizo gyócck tutti n tesz yot annak! (a.pSICChok ugyebár ált. dopacsökkentők!) HA HA
ELnezest, az elozoben elirtam,helyesen igy van:
Minden nap jobban vagyok, mint a kovetkezon leszek…
Misi
Csak latolgatom, lehet, hülye a kérdés, de ÉN-ek vagy Szi72, nem tudjátok megmondani, hogy parkinzonizusból szokik-e jönni parkinson kór?
Ilyesmiért, szerintem, nem ítélhetnek meg egy dolgozó embert, ha el tudod látni a munkád, egy szavuk se lehet. Én nem aggódnék, de a Kemadrin semmit nem ér, inkább Frontin, ha már remeg az ember.
Parkinson kór,depresszió
Barátnőmnél 5 éve Parkinson kórt diagnosztizáltak. Természetgyógyász és spirituális oktató lévén sok módszert ismer, és hősiesen mindent elkövet a folyamat előrehaladásának megállítására, sajnos az állapota ennek ellenére folyamatosan romlott. Látva a merev járását, kézremegését és a végtelen szomorúságot a szemében felajánlottam, próbálja ki a Kriella Krill olajat, őszintén remélve, hogy fog segíteni neki. Néhány információ elég volt számára, hogy eldöntse, érdemes kipróbálnia, sőt elhatározta, akár egy fél évet is rászán, hogy javulást érjen el vagy legalább stagnáljon a folyamat. Kértem vezessen naplót, és tájékoztasson majd a tapasztalatairól. Egy hét elteltével arról számolt be, hogy szédülései szűnnek. További tíz nap szedés után felhívott és örömmel mesélte, a merevség a testében oldódik, a kézremegése javult, depressziója csökkent, határozottan jobb a kedélye és jobban érzi magát. Nagy reményekkel tekintünk a jövő elé.
Kedves Misi és Benmar!
Köszönöm, hogy válaszoltatok nekem, ez sokat jelent legfőképpen azt, hogy nem vagyok egyedül.
Michael J. Fox könyvét elolvasom nagyon tetszett az ajánlás.
Szi72
Hell ó!
Bocs h beleszólok (más műfaj) DE naon yo kis iromány!
tény
A klf. ajjas diszkrimináció mindigis tombolt e Ny. balkánba ah ma IS! (ért7tetlen: ez abs. ártalmatlan úgyértem n is fertőző, mint pl. a éccesek v a szencsétlen hepások nyavajája:)
Lehetett volna ugyan fordulni fűhöz-fához + a vargához, DE a nydíj 2ccségtelenül frappánsabb +oldás!
“M. Posta nem rakéta!” ezt mki tutta anno, nekem + még 2 csomagomat is Lhagyták (LEnyúlták??) hajjdanába! (yo drága kütyükkel, DE a uccsó fillérig bevasaltam a szaros komcsibagázson mindet!
)
Azt a filmet ÉN is imádtam, karaj kis sci-fi sorozat volt! (bővelkedvén FAhumorban, ami igen fontos!) Ott még abs. n láccott parkásnak a koma – túl fiatal volt – vszeg később kapta L, ajándékba. mostanság n sokat hallani róla, pd él még
Kedves Szi72!
Anno a munkahelyemmel kapcsolatban Nálam egyszerű volt a helyzet. Amint kiderült 2004-ben a főnököm előtt a betegségem – ugyanis nem titkoltam el -, a góré nem csinált különösebb gondot magának belőle: diplomatikusan kirúgott.
Tanulva az előzőekből, éppen ezért a következő melóhelyeimen már a felvételi meghallgatások alkalmával eltitkoltam a Pk.-t, egészen addig, amíg rá nem jöttek (jellemzően legelőször az üzemorvos), hogy valami nem a rajz szerint van a mozgásomban (tremor tekintetében szintén zenész 
).
A történethez hozzátartozik, hogy 1997- óta területi képviselőként (SLEP túrában) kerestem a család kenyérre valóját, tehát havi szinten 4-5000 km-t kellett többnyire kisteherautóval levezetnem; nem is beszélve az említett munkához szorosan kapcsolódó raktári teendőkről, amibe természetesen a kemény fizikai munka is beletartozott (Élelmiszer kereskedelmi cégek: Pepsico, Delforg, Novaco Lay’s, Győri keksz, valamint Szerencsejáték szervező cégek stb. stb.) Többek között, amiért korrektül megfizették, szerettem az üzletkötői munkát.
A végkifejlet aztán minden esetben ugyanaz a dráma lett, mint 2004-ben, vagyis repültem. Persze a felmondás oka szokás szerint sohasem a Pk.-om volt… Miután több melóhelyen is hosszabb, rövidebb ideig „szerencsét próbáltam” 2007-ben aztán az utolsó, még “egészségesen” eltöltött munkahelyemen már megelőztem a munkáltatómat és én mondtam fel saját magam, amit aztán még ugyanebben az esztendőben a leszázalékolásom követett (sajnos!)
Azóta nem csupán a Pk.-al küzdök, hanem kezdetben évenként, később 3 évenként az azóta többször is megváltozott “rokkantosítási” törvények megalkotóival és a szájbatekert nyugdíjbiztosítóval is.
Jelenleg – közel már 4 esztendeje – nem rehabilitálható, megváltozott munkaképességű humanoid robotként (2011-ben DBS műtét) napi 4 órában iskolatitkári munkát látok el egy halmozottan sérült gyermekekkel foglalkozó gyógypedagógia intézményben, a 2007- et követő átmeneti időszakban megszerzett szakképesítésemnek köszönhetően rendszerinformatikusként. Ahol természetesen már nem kellett és a mai napig nem kell eltitkolnom a betegségemet, amit lassan 10 év betegséggel a hátam mögött és az agyi pacemakeremmel természetesen már el sem tudnék.
Halkan jegyzem csak meg, – magunk között maradjon – néha a jelenlegi főnököm sem minden esetben veszi figyelembe a Pk. tüneteiből eredő “korlátozó tényezőimet”, amelyeket egyébként a legutóbbi 3 évre kiadott orvosi (rehabilitációs) bizottság által írásba foglalt alkalmazhatósági szakvélemény is tartalmaz.
Amiért eredetileg klaviatúrát ragadtam, az az volt, hogy fenti poszt témájához kapcsolódóan ajánljam neked (és minden sorstársamnak, aki még esetleg nem olvasta) az ismert színész Michael J. Fox 2002-ben megjelent “Szerencsés Ember” című, nem éppen korszakalkotó színvonalon megírt önéletrajzi könyvét (de azt gondolom nem is a formailag igényes műalkotás volt Michael elsődleges célja), amely nekem anno rengeteg erőt adott a folytatáshoz a Pk. elleni háborúban.
)
Annyira hálás voltam a lélekerősítő, bátorító szavakért, hogy levélben köszöntem meg a “Vissza a jövőbe” című filmtrilógia (sci-fi komédia) főhősének. (A válaszlevél egyébként az USA-ból 2004-ben 1 hét alatt meg is érkezett, ami akkoriban bőven túlszárnyalta a Magyar Posta belföldi postafordultát.
Legvégül, Misivel ellentétben nem ringatom magam illúziókba a napi szintű állapotváltozásaimmal kapcsolatban. Egyszerűen megpróbálom elfogadni a drámai valóságot….. ami természetesen a mai napig nem sikerült teljes mértékben.
Azoknak az embereknek a véleményét osztom, akik azt tartják – még annak ellenére is, hogy közhelynek számít -, ha háborút nem is, de csatákat megfelelő hittel és kitartással igenis meg lehet, sőt meg is kell nyerni, hiszen az ember egyszeri, megismételhetetlen életében minden egyes pozitívan, talán fogalmazhatok úgy, boldogan eltöltött másodperc kell, hogy számítson, hiszen azokért a boldog pillanatokért, amelyek, mintegy a boldogság folyamatát képezik azt gondolom érdemes harcolni a végsőkig!
Elnézést az újabb virtuális szájmenésért, de ez meg már a DBS (pozitív vagy negatív? – döntse el mindenki saját maga) mellékhatásának tudható be.
Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi! Oszt hömbölögnyi!
Üdv! BenMar / Balázs
Kedves Szi72,
A Te jelenlegi helyzeted ateltem,tobb evvel ezelott,amikor nalam is jelentkeztek a betegseg tunetei.Nekem sem volt tremorom,most, 12 evi betegseg utan is csak a gyogyszer hianyaban, vagy lelkiallapottol fuggoen jelentkezik,am akkor kb 5 cm a kilenges…Kezdetben rajtam sem vette eszre senki, bar en vallalkozo voltam, az alkalmazottaimat sokszor 100 km tavolsagra kellett kocsivsal elvinnem.Es 3 – 5 percbe telt, amig a kocsibol sikerult kiszallnom…Darujavitassal foglalkoztam, sokszor kellett lehullott szerszamot, alkatreszt feldobni a szereloknek.Ok eszrevettek, hogy nem tudom feldobni , sokszor a sajat hatam moge esett a szerszam…Ekkor inkabb felvittem nekik a letran.Es kesobb pedig, mint << fonok >>, nem reagaltam, ha leejtettek valamit, egyszeruen megertettek, le kell jonniuk utana.De nem sokaig birtam a ceget vezetni ( talan inkabb a kocsit vezetni ),a reflexek annyira liromoltak, hogy abba kellett hagynom a tevekenyseget.Pedig igencsak jol ment a ceg,de nem volt mas valasztasom.Szerintem minel tobbet kellene gyalogolnod,nagyon figyelj, hogy lehetolwg hosszuakat lepjel,ha tehetd, menet kozben, ( pl a lakasban ) utemes , menetelo zenet hallgass es tartsd be a zene utemet.A betegseg elejen az agy meg termeli a dopamint, de kevesebbet a kelletenel.Nagyon figyelj,soha ne adagold tul a gyogyszert, mert mihelyt tul adagoltad, az agy azonnal csokkenti a sajat termeleset.Es akkor az orvos maskent nem segithet, noveli a gyogyszer adagot.Es a kor maris bezarul, a helyzet csak romlik.En azt szoktam mondani ,minden nap jobban vagyok, mint az elozon voltam.
Szerintem folosleges eltitkolni a betegseget, elobb utobb lathato lesz.Alkalmazni pedig mindenkeppen csak addig fognak ,amig a betegseg annyira nem halad, hogy a munkadat elvegezhesd.Szerintem jobb, ha a kornyezeted, es foleg a fonokodet megnyugtatod afelol, hogy egyelore a betegseg nem akadaly.Es akkor megkimeled magad attol is, hogy talagatasokkal,a helyzetet rosszabbnak iteljek meg mint amilyen.
Szerintem meg sok evet dolgozhatsz,persze, tevekenysegtol fuggoen.Kivanok sok turelmet, elsosorban szamodra, es kornyezetednek.Ha megkeresel priviben, barmikor elbeszelgethetunk.yo6aei@yahoo.com a mail cimem,
Tisztelettel, Misi