Kedves  akascifes.

Nyílván nem ideális ez az állapot, viszont azt nem gondolnám, hogy csak ő a hibás, és a család többi tagja se. Mint ahogy az sem ideális, hogy mikor még az ő gyerekkorában megszokott parkok, terek alkatrészei közt (mai napig  néhol fellelhető) olyan utcai padok , asztalok, ahol bele volt vésve a sakktábla , ez is bizonyítja, hogy volt közösségi élet ; közös szalonnasütések, disznóvágások , egész iskolák együtt mentek kirándulni, síelni, korcsolyázni, úszni, szüretelni, stb…   ; addig a 90-s évek közepétől egyre inkább mindenki saját pecsenyéjét sütögette; és ez a jelenség már csak azért nem romlik tovább, mert kb. már nincs hova romoljon.

Szóval édesapád, aki abba élt, hogy hajdanán az ő korában az öregek  legendákat szőttek, hogy hogy masíroztak át szibériából haza, és mi mindent éltek át, és meséltek 25 kilós halakról amiket állítólag kifogtak; aminek tán a fele se volt igaz; mégis körbeülte őket pár ráérő suhanc, és tátott szájjal halgatták legendáit ;   addig ma mindenki bebújik a facebook fiókjába,  és  ha épp a papának nincs 3 vadi új BMW-je , nem egy 10 ezer fős vállalat alelnöke, akkor egy rakás szarnak tekintik, hiába nyert 5 aranyérmet, és 4 vöröscsillgkitüntetést; amiért akkor élt, azok ma fabatkát se érnek; és valahol jogos a depressziója, mert  ha egyszer  ulti játékszabályával kellett megtanulnia sikeresnek lenni, mire végre jól jáccana, addigra kitalálják, hogy kiment a divatból és ha nem menő a mai trendibe akkor lapátra vágják;   ez nem fer, ebben igaza van.

Viszont abban nincs, hogy ha ezt a port rajtatok veri el,  a jogos keserűségét levezetni azon , aki szintén beleszületett ebbe, és ártatlan.

Na szóval, tippjeim :  Először is kellene találni valami hobby-t neki,  amibe tán örömét leli ;  abban meglesz a maga kis sikere is, és le fogja kötni ; persze esetenként (pláne egy depressziósnál) nem könnyű a kezdet; de valószínű a kezdet ;  viszont :

Ha mondjuk eléggé büszke, akkor nem fogja elfogadni a jó tippet olyantól, akit amúgy kritizálni szokott,  meg lehet senkitől; szóval még ha ki is találtatik az a hobby, hogy mi a fene tudná lekötni, ahol meglenne a kis világa, és így végre nem maradna ideje mások cseszegetésére ;  akkor még ráadásul  valami oly módon kell rafináltan rávezetni, hogy azt higyje, ő maga talált rá.

Van akinél elég annyi, hogy nincs tanu rá, hogy ki találta ki, és így  bár nyílvánvaló hogy nem ő , de ezt mások előtt úgy is a maga verziójába adhatja elő; nem sérülve az őróla kialakult kép; de ha a maga fejében is egy legenda nőtte be magát saját különleges nagyságáról,  akkor még erre is vigyázni kell, hogy   ki ne szagolja, hogy manipulálták, mert akkor fene tudja mi lesz.

Persze én alapból a legegyenesebb utat szeretem,  de ez egy beteg világ, a benne élő beteg emberekkel,  akik a cukormázhoz szoktak hozzá, és az öndicsőítéshez, stb…

Kevés ember az , akinél a Csernus módszer lehet a jó megoldás ;  pofájába vágni,  hogy ő egy szar, és jobb lenne, ha tükörbe nézne, mielőt bárkit cseszeget ;  tapasztalatom az, hogy  nem sok hasznom származott még eddig abból, ha bárkinek megmutattam (persze aki annyira pofátlan hazug dolgot akart realitásként letuszkolni a torkomon, hogy már nem bírtam megállni)     hogy  lássa már meg mi is valójába.

Sértődés csak és örihari, mert az ilyeneknek mindíg van pár vállveregető barátja,  akik pár ingyen korsó sörért  nyílván az ő verzióját fogják alátámasztani, és hajlandók csodálatosan el is hitetni vele a hazugságot,  mintha valóban úgy látnák helyénvalónak ahogy ő mondja.

Szóval:  Lényeg az hogy legyen valami hobby-ja, kösse le; lelje benne örömét, az se baj ha 2- 3 hobby ;  túl öreg ahhoz szerintem, hogy gyökeresen másképp lásson dolgokat ( a lélekoperáció, mint ahogy egy valódi is, már halálos lehet)  ;  de így jobb híján a hobby-kkal lekötve nagyon sokáig elodázható a probléma;  ráadásul közbe időt nyersz, és lehet találkozik az idő alatt olyan érdekességekkel, amik magától megváltoztatják világnézetét, és akkor automatikusan javul a helyzet.

…