Nem is tudom hol kezdjem láttam sok történetet gondoltam én is leírom.25 éves vagyok nem volt velem kegyes a sors a gyerekkorom szörnyű volt. Kezdetben nem voltak anyagi problémáink de alapból szorongós volt ált suliban is egy két barátom volt csak.Szüleim ittak elég sokat sok konfliktus veszekedés volt majd ’99ben 11 éves koromban apám meghalt ezután édesanyám idegi alapon kibukott (előtte is voltak már idegi alapon gondjai) nagyanyum még élt ő segített úgymond a háztartásban de 12-13 éves koromban úgy teltek hónapok h anyumat mikor viszi mentő el (gyógyszereket kellett volna szednie ennek ellenére ivott).A vég az lett h 2002 januárjában nagyanyám meghalt az önkormányzati lakás úszott,ekkor (2 év után körülbelül!!) feltűnt a gyámhatóságnak is h valami nagyon nincs rendben 2002 januárjában nevelőszülőkhöz kerültem anyum pedig szociális otthonba.

Természetesen valamennyire az idő folyamán oldódott a szorongásom. Tíz évet ott laktam más gyerekekkel is,azonban nagyon szigorúan fogtak amit 18-19 éves koromban egyre nehezbben bírtam folyamatosan meg kellett felelnem.2008 ban meghalt nevelőszüleim egyik rokona szívinfarktusban szépen elkezdtem agyalni h lehet h bármelyik pillban ez nálam is bekövetkezhet(tök hülyeség utólag visszagondolva) 2008 nyarán azonban kijött ez a szörnyű betegség este és jött is az ügyelet ekkor jött ki az első pánikroham.Az ügyeletes doki egyből tudta h ez nem szívroham hanem pánikroham már adta is a frontint be..Innetől szörnyű időszak jött körülbelül minden létező dolgot bebeszéltem h rosszul leszek elájulok nem bírtam busszal menni stb.

Az érdekesség h 2009-2010 tájékán helyrejöttem legalábbis a pánikrohamaim kezdtek elmúlni.2010 ben viszont édesanyám meghalt és bizony a temetésen egy könnycsepp nem bírt kijönni egyszerűen nem tudom h miért nem.. Viszont itt volt egy kiingás ismét jött a frontin de nem estem vissza új társaság jött elkezdtem társasági életet élni jobban.

Nevelőszüleim abszolút nem értették meg az állapotomat,2011 októberében jött egy új élet a 10év alatt összespórolt keményen gyűjtött pénzből vettem egy lakást,valamint az érettségi és technikusi után belevágtam egy Főiskolába is hirtelen sok ember vett körül eljártam szórakozni a suli is ment arra az időre visszagondolva azt hiszem boldog voltam úgy ahogy..Aztán szép lassan kezdtek elfogyni a barátok, a fősulit elkezdtem hanyagolni (nem jártam be elkezdtem tolni a tárgyakat) azt hiszem itt volt a fordulópont ami az egészet beindította nálam,diákumnkára is egyre kevesebbet mentem..

Ez év március tájékán egy kirándulás közben aztán egyszer a semmiből visszatért ez a szörnyűség azt hittem ott esek össze próbáltam lelplezni a többiek előtt rosszullétem.De még mindig nem “tört ki” teljesen de éreztem h valami már nincs rendben április tájékán autóval mentünk és egyszercsak az ismeretlen tájon ott is rosszul lettem annyira h ki kellett szálnom nem kaptam levegőt innentől újra vissza a frontin,nem mertem utazni befordultam(ezt se kellett volna).Barátnőim az elözmények miatt nem igazán voltak augusztusban végül netről lett egy barátnőm de emlékszem ott már kellett a frontin h ne legyek rosszul,de nem tratott sokáig szeptemberben vége is lett nem is illett hozzám nem értett meg.Ez volt a hab a tortán innentől elkezdtem inni keményen napi szinten se munka se suli egyedül a lakásban októberben azonban jött az már h itthon is rámjött a pánikroham az utcára nem bírtam kimenni testelidegenülés álmoszerű érzés mintha nem is én lennék ebben a testben stb iszonyatosan bepánikoltam pörgettem magam egyfolytában h mikor jön újra elő azt hittem kórház lesz a vége..

Talán a sors akarta így okt végén lakótársaim lettek haverom meg bnője ideköltöztek felajánlottam nekik h jöjjenek,mind2jük neház dolgokon ment át haverom szintén pánikos voltés ők tudják is h mi van velem nekik elmerem ezeket mondani és próbálnak segíteni,holnap állásinterjúra megyek,próbálok helyrejönni GYÓGYSZER NÉLKÜL! A frontin ha megyek valahova ott van nálam nyílván meg alváshoz max 1 darab 0.25-ös v csak egy fél de próbálom elhagyni ezt is.Nehéz út áll előttem de próbálok menni előre és újra tapsztalok olyat h tisztán látok örülök h süt a nap jó kimenni sétálni,de az a gond h jelenleg hangulatngadozásaim vannak még eléggé néha sírógörcs jön de kb 10-12 éve nem bírtam sírni! Az is sokszor bánt h nem volt egy normális kapcsolatom még,de azt hiszem amíg ilyen állapotban vagyok nincs értelme barátnő után keresgélni de jó lenne valaki..Tervben van hogy elmegyek egy pszichoterápiára,ha valaki esetleg tud ajánlani v bármilyen olyan irodalmat is ami ezzel foglalkozik azt szívesen fogadok