40 éves vagyok. Sajnos, Nekem már idestova 17 éve tart a BPPV…:(  Első alkalommal csak azt éreztem, hogy a fejem egy nagy nehéz szikla lett. És húzott át a szobán, amíg végre a földre nem tudtam vetni magam, hogy ne legyen belőle baleset. Nem értettem az egészet. Másnap férjem a hajamnál fogva húzott ki a fürdőkádból, mert épp hajat akartam mosni. Lemerültem, de fel már nem tudtam jönni. A hátra hajlástól beszédültem. Huhhh…megrázó pillanatok voltak!!!  Azóta is minden évbe 1x-2x előjön ez a szédülés. Mindíg más időtartammal. 2-3naptól egészen az 1 hónapos időtartamig mindenben volt már részem e hosszú évek alatt. Megtanultam kezelni a dolgot. Az első nap mindíg a ráhangolódásé. A többi napot jobban viselem. De nekem a napbármely szakában előfordul. Éjjel-nappal. Néha elég, ha csak a szememmel oldalra nézek. Természetesen voltam kivizsgálláson is. Agyhullámokat is néztek…stb…  A végén kijelentették: sajnáljuk, bizony vannak olyan betegségek, melyekre az orvosoknak sincs megoldásuk…:(  Ez kb. 5 ve volt. Én ilyenkor ÖN és KÖZVESZÉLYESnek mondom magam. Hisz ha hirtelen elkap, nem mindíg sikerül kontrollálni magam. És hát várandósan még keményebb volt. Hiszen akkor a testi épségem még fontosabbá vált, hisz szívem alatt hordtam a gyermekemet. És amikor pici baba volt. És a kezemben volt, megszédültem…..horror belegondolni, mi is történhetett volna….szerencsére férjem az esetek jelentős részénél jelen van. És tudja, mit kell tennie. Tegnap brutális erővel forogtam az éjjel. A gyomrom felfordult. 4 órán át küzdöttem a forgással és hányingerrel. Férjem a talpamat masszírozta, így tudtam csak elaludni. De tehetetlen vagyok, gyenge, kiszolgáltatottnak érzem magam ilyenkor. Ma megyek újra orvoshoz, mert tarthatatlan ez az állapot!!!

A doktornő (…Ágnes) elérhetősége engem is érdekelne.