Már napok óta fekszik bent egy kétágyas szobában Nelli. Maga alatt van, ahogy itt illik. Lassan két éve, hogy szeretet férje a mennyei Atyához költözött. Teljességgel befelé fordult. Ki sem jött egész nap. Mi a „férfiak” közül ketten is bejártunk hozzá beszélgetni. Lassan de megnyílt. Ebből a mélységből nagyon nehéz valakit „kirángatni”. Vallásos, istenfélő asszonyka. Beszélgetés közben kiderült, ismerjük egymást és a kedves férjét is ismertem. Volt, hogy a Tisza hátán összefutottunk. Beszélgettünk és egy kicsit „udvaroltam” is neki. Lassan teljesen feloldódott és orvosi engedéllyel sétálni mehettünk kettecskén a klinika parkjában, majd később egy-egy órácskára a Tisza partjára is kijutottunk. Tartalmasakat beszélgettünk és ő egyre csak épült. Igaz, az orvosi receptet elejében nem tartottuk be – ami úgy szólt, hogy kézen fogva menjünk – kart, karba öltve mentünk. Persze ami természetes ilyenkor, rögtön ismerősökbe botlottunk. Hát ez az én formám, de az övé is. Ezért is nem jutott eszembe soha rossz gondolat. Lelkünk lassan összesimult. Egy séta közben megkérdezte, feleségemmel szoktam-e ennyit sétálni? Őszintén válaszoltam, nem. Mondtam, hogy sétáljon a fene ennyit mikor már így is izomlázam van. Jót nevetett! Vasárnap én már otthonról mentem vele sétálni és délutánra Isten nagyon jó meleg időt adott. Egész délelőtt hideg és nyirkos idő volt. Jó egy órát sétáltunk a parton. Másnap már csak a zárójelentésemért mentem vissza és ő már nagyon csinosan felöltözve várakozott a fiára mert a mobilizálás olyan jól sikerült, hogy már egy napra kiengedték. Mehetett haza. Telefonszámot cseréltünk és mondtam, éjjel is hívhat, ha kell, megyek. Nagyon jóban lettek a feleségemmel, Zsuzsival is hiszen már régebbről ismerték egymást. Holnap az utolsó részben teljesebb lesz a kép, amit itt eddig leírtam. Szeretet?
Igen, de még mennyire az! Isten szeret engem is, mert ilyen munkát ad. Nem is tudom, ki kin segített. Nellit ajándéknak tekintem! Isten ajándékának! Istenem köszönöm, itt én is gyógyultam.
Tegnap sétáltunk a feleségemmel…
Szia cryply !még a héten felveszem a kapcsolatot egy magán orvossal ,tudod írtam hogy néha kering a fejemben a vállás gondolata és amiért nem teszem meg a z ő saját maga (férjem úgy érzem önmagába tennekárt mert el hagyom )csak nagyon fály az hogy hiába fordultam a pszchologusához elmondva hogy mi megy ithon és a fő orvosához is na meg az ithoni háziorvos mindenhol le ejtik hogy mivan velem minden hol azt kapom :kitartás türelem,node ha már fél holtnak érzem magam a sok bántalomtól,akor hogyan?és itt van a kis baba akivel kell foglalkoznom.van hogy még 23_-31h áll a bál és a pici reggel6-kor ébren se hétvégén se hétköznap nem segít semibben,döntsek a gyerek vagy ő úgy érzem nem látja de teljesen rá megyek erre az egészre ehez pedi fiatal vagyok.az őrületbe kergetve érzem magam pláne amikor az jön miattad vagyok ilyen.
Kedves Málnácska!
Irány az orvos, a kényszer gyógykezelés! Mikor magam is bent fekszek a pszichiátrián sokszor találkozok a tiédhez hasonló dolgokkal! Már léteznek olyan injekciók amik a gyógyszert nem szedőknek megoldást jelentenek! A házi orvosnak nincs igaza! Ez egy nagyon veszélyes álapot és tenni kell ellene! Mielőbb míg nem késő! Mindenkép pszichiáter kell! El kell menni akkor vele amikor jó paszban van. Ambulanter mert ez sürgős ügy! Valószínű bentfogják rögtön. Az általad leírtak alapján. Nem csak gyógyszeresen lehet a rossz gondolatokat kezelni. A családi része sajnos mondhatjuk úgy, sok emberrel megtörténik. A szeretettel nagyon sokat lehet javítani de kell az orvosi segítség beavatkozás mindenképp, mielőbb! Kitartást ehhez!
Szeretettel: cryply