Hisz amikor az ember szerelmi csalódás éri az 1 elég szörnyű dolog. Tegnap előtt bebizonyosodott, hogy tényleg ronda vagyok. :S:S:S

Elgondoplkoztam, legyek-e öngyilkos, most mit csináljak, tény és való, hogy csúnya vagyok ezt már több lány is mondta rám. És ez a mostani lány is mondta, hogy csúnya vagyok és fél tőlem, elmentünk enni 1-1 hamburgert és lelépett. Elég szar érzés, nincs nagy kedvem tovább magányosan élni.

Most itt van előttem 80 doboz 1 mg-os xanax, ne kérdezzétek, hogy szereztem, de itt van. És itt van egy aro-s vodka, ha beszedem az egészet és ráiszom ezt biztos meghalnék, plusz bevenném anyám vérnyomáscsökkentőit is. Ezen dilemázok, vessek vége a fájdalmamnak, vagy mit csináljak, nincs kedvem már tovább szenvedni, minek, kinek éljek, 21 év elég volt, ezzel a lánnyal is csak azért találkoztam, hogy arra a 15 percre mig megette a kajáját beképzelkem maga,nak arra a nyomorult 15 percre, hogy ő most per pill a barátnőm. Jó volt, hiába azt mondta, hogy csúnya vagyok, de mig sétáltunk jól éreztem magam. Vidám voltam, boldog voltam, nem is éreztem ilyet még soha. De aztán ennyi. Most én már beleuntam ebbe. Eleget hülyitettem magamat azzal, hogy majd lesz valahogy meg, hogy csak én látom magamat csúnyának stb, stb, de sajnos nem jött be. Ez amit most tenni fogok, nem gyengeség, hanem ellenkezőleg, ez bátorság hisz az életemről mondok le, önszántamból, tiszta fejjel. Nagyon fáj ez nekem, igy élni tudván sose lesz senkim, nem sajnáltatom magam, de ezek csak a nyers tények amiket leirtam, semmi önsajnálat nincs benne. Kimaradt az életemből az érintés, még soha nem érintettem meg senkit, lányt meg fpleg nem, innen adódik az, hogy még lányt sem öleltem meg soha még lány kezét sem fogtam meg és ma teszek róla, hogy többé ne is kelljen. Kimaradt az életemből maga az egész nemiséggel járó dolgok. Nem csókolztam, nem feküdtem lány mellett, még meztelen nőt se láttam élőben és sajnos nem lesz ki tovább vigye a véremet a nevemet a génjeimet, ami nem is baj, ilyen életre alkalmatlan géneket értelmetlen tovább örökiteni……..nem is tudom, hogy mit irjak még, mert annyi minden kimaradt az életemből, de annyi, de annyi, hogy inkább fel sem sorolom. A legroszabb nekem az, hogy mindvégig tudtam, hogy csak 1 lány menthetett volna meg, pszichológus, pszichiáter, gyógyszerek, terápiák szart sem értek, tegnap azalatt a 15 perc alatt megszűnt minden bajom, arra a 15 percre kutyahétköznapi ember lehettem aki éli a boldog életét. 15 perc ennyi jutott nekem……ennyi, se több se kevesebb 1 kutya ne is számitson és ne is akarjon többet.Ha belegondolok, hogy apámat nem ismertem, ha belegondolok, hogy anyám miatt lettem ilyen, nem is olyan nehéz ezt feldolgozni, hisz ez már előre elrendeltetett volt………….nem pofázok többet, én mostmár nem irok többet ide és sehova se, nem jövök fel ide és sehova se, egyetlen dolog vigasztal, mostmár legalább pihenhetek és nem kell sóvárogjak 1 barátnőre.