Kedves betegtársak. 12 évig szenvedtem, ebben a gyötrő, iszonyatos betegségban. Képzeljétek el, 12 évig

a  férjem kíséretével mentem mindenhova. Szörnyű volt. Akinek van ilyen baja, tudnia kell. Megjártam a poklot is.

S úgy alakult az életem, hogy egyik nap iszonyatosan összevestünk, a volt férjemmel. Elment. Ottmaradtam egyedül. Még a fiunkat is elvitte. Minden eszembe jutott, és csak sírtam 1 napig, megállás nélkül.

S csoda történt, 4 aza: négy nap múlva egyedül be ültem az autóba, és mentem a dolgomra. Azóta megjártam Svájcot, Németországot…stb. Egyedül élek, a fiam azért visszajött. Ennek már 8 éve. Ha a betegségem idején,

azt mondja valaki, hogy én Svájcba fogok kivonatozni, talán meg is verem..:D

Mi volt az ok ? Máig sem tudom. Minden elismerésem az exemnek, akivel rá egy év múlva ” újra ” öszejöttünk, a mai napig találkozunk, se veled. se nélküled variáció.

Hozzá kell tennem, nem tudom ez volt-e az utolsó csepp ??? Mert közösen válalkoztunk, 21 évig, elég stresszes életvitellel.Kb. 8-10 vállakozásunk volt, és kettő gyerek.

S előtte én az orvosok orvosát, a kuruzslókat, a pszihiátriát megjártam…Míg egyszer egy misén sírva mentem egy paphoz, hogy rajtam csak a jó Isten segíthet. Akkor felnőttként, keresztelkedtem, áldoztam, bérmálkoztam.

S igazi istenhívő lettem, a mai napig.

Tanulságképpen írtam le, most azért senki ne váljon el, mert nem lehet tudni mi játszódott akkor le.

Boldog Új, eészséges esztendőt. Üdv: Piroska