Fáj a fejem. Késő van már, feküdni kéne. Kikapcsolom a tvt már indulnék az ágyhoz de kinézek az ablak felé és a város esti fényei tetszenek, úgy hogy kinyitom az ablakot.
Szép a látvány, a 10.ról mindig szép. Aztán eszembe jut a napom és az a pánik szerű érzés ami egész nap bennem volt. Félek, és ahogy lenézek vonz a mélység. Istenem hányszor álltam már ilyen magasan. Egyre jobban félek. Eszembe jutnak régi dolgok és már rettegek. Pedig bevettem egy fél szem gyógyszert. Talán egészet kellet volna de mindegy már. Egyre jobban félek, de most már magamtól is. Nézek a mélybe és elképzelem ahogy zuhanok. Nem. Így nem halhatok meg. Nem akarom, nem ezért küzdöttem eddig. El kell jönnöm az ablaktól, mielőtt még hülye leszek. Szar nap volt de majd holnap jobb lesz. Visszalépek. Be kell csuknom az ablakot. De ha becsukom akkor melegem lesz éjszaka. Mindegy. Bekell csuknom az a biztos. Bekapcsolom a gépet hogy kiírjam magamból ezt, attól talán lenyugszom. És tényleg. Nem sokkal de egy picivel jobb. Talán csak egy kis pánik roham volt. Mindegy, nem tudom. Ideje feküdni, reggel kellni kellni.