Sziasztok!
Én egy 17 éves lány vagyok, aki körülbelül egy fél éve, néhány hónapja depressziós, legalább is azt hiszem. Akkor kezdődött talán, amikor az első barátommal szakítottunk, de már előtte is gyűlt bennem a harag. Igazándiból az nem lenne ekkora probláma, hogy szakítottunk, de addig húzta az egészet, még utána is, megpróbált vájkálódni a baráti társaságomban is, hogy a végén úgy éreztem, senkiben se bízhatok meg, minden ember gonosz és önző. Nagyon dühös voltam. Volt egy teljes nyaram, hogy kiheverjem, de nem sikerült száz százalékosra, mert csak elfojtottam magamban a dühöt, pedig nem akartam, de nem tudom hogy tudnám levezetni. Egyszerűen forr bennem, és most már minden miatt felhúzom magam, úgy érzem, hogy utálom ezt csinálni, utálom, hogy iskolába kell járnom, hogy megmondják, hogy mit csináljak, de közben meg iszonyatosan maximalista vagyok, és szerettem régebben tanulni, de most képtelen vagyok, egyszerűen beáll a kék halál, ha gondolkoznom kell. Eleinte ezen is felhúztam magam, de most már egyszerűen úgy érzem nincs visszaút, valami változás kell, mert már soha nem fogom tudni úgy és azt csinálni mint eddig. Azért is vagyok dühös, mert szeretnék segíteni az embereken, de miközben én figyelek másokra, és segíteni próbálok, ezt senkitől nem kapom vissza. Minden osztálytáram olyan kétszínű, és csak magukkal foglalkoznak. És szeretnék elmenekülni innen, annyira utálok itt lenni, szeretnék végre utazni, világot járni, harcolni… Már kiskorom óta szeretnék harcolni másokért, úgy mint egy katona, vagy egy nyomozó, de most már úgy érzem, képtelen vagyok tovább várni, majd megőrülök. Szívesen elmenekülnék, és ténylegesen nem csinálnék mást, csak járnám a világot és harcolnék, nem is lenne ennél nagyobb boldogságom. De ezt nem tehetem egyenlőre, pedig olyan rossz itt, denki nem ért meg, egx közgazdaságiszakközépiskolában, mindenki közgazdász akar lenni, és gazdag. Engem ez nem érdekel, én harcművészeteket szeretek tanulni, nem közgazdságtant. De ha átmennék egy másik iskolába, mondjuk rendőrnk tanulni, akkor gyengébb képességű emberek között leszek, mert abba a suliba sokan csak azért mennek, mert nincs jobb ötletük, vagy nem vették fel őket, és szeretem azt, hogy az ország egyik legjobb sulijában tanulok. Tudom hogy ez csak sznobságból érdekel engem, de akkor is… Nem tudom mit csináljak, azt se tudom miylen munka lenne jó, ami utazgatós, ahol viszonylag szabad maradhatok, a magam ura lehetek valamilyen szinten, de közben végre valahára harcolhatnék is. Nekem kell az adrenalin, úgy érzem itt halálra unom magam. Bocsi hogy ilyen hosszú lett, köszönöm hogy meghallgattok.
Sajna meg kell tapasztalni mindenkinek élete során, hogy nem bízhatunk soxor a másikban, nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnénk…stb most épp ezeket a dolgokat éled át, de lesz más sok új élmény az életedben, hegyek-völgyek…
Másik gondolatmenet: van Rendőrtiszti Főiskola is, ahova gondolom nem csak azok mennek akik szondáztatni szeretnek meg mutogatni az egyenruhájukat, ha tényleg érzel magadban elhivatottságot akkor valami magas szintű iskolában kéne a másokért való harcolási érzést kamatoztatni. Nem kell mindenkinek közgazdásznak lenni, csak mert ez most menő
Má’ hogyne ne lehetne jájjkolni… engem!
L. példul itt is
Kár, hogy itt nem lehet like-olni. Szívesen like-olnám Tonic hozzászólását.
Nagyon sok okos gondolatot írt le. 
Szóval like Tonic-nak tőlem. 
SziwesN!
HArczolni??
tán te v Sheena, amazok kirájnője! hihi 
v téll Lmehecc 1 zsarucsajnak bánatodba (bár kb. 0 értelme van), mindazáltal ÉN pl. annakidejÉN – bevallom – imáttam a kiss (42,5 kilós) Linduskát
mikó a 120 kilós tapLÓkat awal a szép kamu rugásokkal LEkaratéjozta, majd FELülta (sárga) papettájára s lazán Lpöfögött… 
naaz 1 igazi madzsar filmművészeti zsírság volt! (még mindig +van, csak szeg. azóta állitólag tök +öregedett):
1ébk azt IS mondom már év100dok óta, h 1 komoj tcsajszinak N való 1 nyálas tahó, han 1 abs. rendes (ókós, szép
stb…) hapsi inkább! 
hát .. igen … azt hiszem a pröbléma gyökere inkább az nálad , hogy nehezen tudod még elfogadni másoknál azt , hogy olyan vagy olyanok – amilyenek .. Sajna az embereket nem megváltoztatni kell / és nem is lehet / , hanem befogadni vagy elfogadni a mindegyikre a sajátmagára – sajátmagukra ellemző természetüket . Az még nem azt jelenti hogy “felad” magad vagy “beadd a derekadat” , – nem . nem azt jelenti hanem azt , hogy el kell ismerned hogy nem vagyunk egyformák és van , hogy a te elképzeléseiddal vagy hozzáállásoddal tök ellentétesekkel találkozól – márpedig mindig ez lesz a több.. Ez elől nem tudsz elmenekülni se nyomozónak se semminek . De .. szerintem sokan megértenek , csak egyelőre nem “beszéled ” a ” nyelvüket” csak a sajátmagadét tudod elfogadni . Nincs semmi bajod , ez nem depresszió és még csak nem is feltűnően egyedi jelenség ez . Ezek a jegyek jellemzőek nem egy 17 éves lány részéről , hanem tööben is vagytok .. Egyszerűen : nincs tapasztalatod arra, hogy hogyan kell “befogadni” , “elfogadni” a tőled esetleg merően másképpen élő gondolatvilágú embereket /empátia hiány / . Természetesen fogsz tudni segíteni az embereken , ha ez a helyzet megóoldódik /és nyugodj meg , le fogsz higgadni csak idő kérdése az egész: azaz, a tapasztalataid megszerzése és azok feldolgozása is be fog követlkezni . Dühös nem lehet mindig az ember mindenkire , mert az azt jelenti , hogy valamiért te ” hajtasz szembe a forgalommal ” és nem ők .. Meg azátn : nem kell mindekit “megtérítened” , hogy hozzád “idomuljon” , és nem is kell mindenkit megértened – ez nem kötelező .. Nem kell mindenki barátságát keresned vagy elfogadnod. stb ,tsb .. De azért mindenki meg nem lehet “hülye” – rajtad kívül (ezt meg te is tudod) Most ezt a korszakodat éled . Jobban , erőteljesebben működik a “szuperegod”, most ez van .. ennyi . Szerintem a pasid szeretet téged, de ezt az ő sajátmaga módján tette . Ezt nem biztos hogy így kellett volna vele elintézned – kezelned / de nincs tapasztalatod még az ilyen helyzetek kezelésére (sem) / és ez lehet a haragod egyik főoka , hiszen a leveledet ezzel az intermezzóval kezdted .
Ha tudsz beszéld meg vele higgadtan , beszéld meg vele , de ha már nagyon túl vagytok már ezen is , akkor tanulj belőle – ez is egy megszerzett “tapasztalat” – nak számít . Ja ..és ne kapkodj .. rendőr meg ilyesmik . Jó az adrenalin de csak akkor, ha az nem ellened emelkedik fel benned a szintja , hanem pozítiv dogokra – pl. kreatív és ambiciózus dolgokra sarkall … amiket írtál azok nem azok . Várj , míg letisztulnak benned a gondolatok dolgok /hosszabb -rövidebb ideig tart ez / , és nem “düh”-ből másokra tolod az elégedetlenségedet , hanem magadban is keresed a javítani valókat . Biztos vagyok benne , hogy egy más világba fogsz akkor érkezni , ahol ott jól fogod magad érezni ..