Stroke után, amennyiben valamilyen fogyatékosságot okozott a katasztrófa, az ember óriási feladattal találja szembe magát. Fel kell építenie újból az életét, ráadásul ehhez látszólag a korábbinál kevesebb munícióval rendelkezik. A rehabilitáció – mely nem ér véget az erre szakosodott intézmény elhagyása után, sőt – kemény fizikai és lelki megterhelés az érintett számára. De (jó esetben) nem egyedül őt érinti ez a probléma – hozzátartozói segíteni szeretnének, ugyanakkor maguk is a korábbinál nehezebb élethelyzetben találják magukat. Poczik Emese nekik is szolgál egy-két jó tanáccsal.
Mindenki rémálma, hogy Szerette egyik pillanatról a másikra agyi katasztrófát szenved, akár belső fiziológiai folyamat, akár baleset következtében. Sokunk életében ez sajnos életünk egy pontján valóra válik. Aki ebben a helyzetben van, annak először is ajánljuk figyelmébe cikksorozatunk első részét, melyben a stroke-ot túlélő ember szemszögéből mutattuk be (a teljesség igénye nélkül – hiszen a lélek rejtelmei kifürkészhetetlenek) Poczik Emese segítségével, hogy milyen lelki nehézségeken megy át az ember ilyenkor. Két okból is jó, ha mindezzel a hozzátartozók is tisztában vannak.
Egyrészt nem biztos, hogy az érintett ezeket a dolgokat meg is osztja az őt körülvevőkkel, márpedig segíteni igazából úgy lehet, ha tudjuk, hogy (kb.) mi játszódhat le abban az emberben, akinek segíteni szeretnénk. Másrészt a cikkben egy ponton arról van szó, hogy milyen enyhébb vagy súlyosabb kedélybetegségek társulhatnak az állapothoz – mint pl. depresszió vagy szorongásos zavar – melyeknek tüneteit a hozzátartozók feladata észrevenni. A cikk továbbá tanácsokat tartalmaz, hogy miként támogassa gondolataival, hozzáállásával a stroke-on átesett ember saját felépülését –
minderre a körülötte élők is motiválhatják őt.
Következzen emellett néhány olyan tanács, amelyet kifejezetten a hozzátartozóknak üzent szakértőnk.
“Egyedül megoldom.”
Mindjárt a téma közepébe vágva: akármennyire is erősnek érzi magát az ember, akármilyen kitartó, nagyon fontos, hogy ha segítségre van szüksége, ha bármilyen módon elakad szerettének támogatásában és/vagy ápolásában, akkorkérjen és fogadjon el segítséget.
“Aki a világon a legerősebb és nagyon szeret, az is ki tud égni, meg tud csömörleni. A stroke-on átesett emberek támogatása jó esetben egy rendszer, amibe mindenkinek megvan a helye. Beleadhatok mindent, de ha én közben tönkremegyek, szerettem attól még élni fog, és akkor ki segít neki? Érdemes határt szabni magunknak, amin túl segítséget kérünk. Néha számot kell vetni önmagunkkal, hogy melyek azok a korlátaink, amin túl már nem biztos, hogy ugyanolyan hatékony segítségnyújtásunk” – hangsúlyozta Poczik Emese.
Mindez azért is megfontolandó, mert a stroke-on átesett emberek óriási traumán mentek keresztül és “szenzoraik” rendkívül érzékennyé válnak. Mindent megéreznek! (Erről kicsit lejjebb + egy gondolat.) Az, hogy az ember teljes szívével-lelkével ott tudjon lenni rászoruló szerette mellett, jó lelki és testi állapotot kíván. Szükség esetén tehát először is – ha népesebb a familia – a család többi tagjának figyelmét hívjuk fel arra, hogy rájuk is szükség lenne. Sokszor valóban csak szólni kellene – feladni a “majd én egyedül megoldom, ők csak éljék az életüket” hozzáállást. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát! Egy családban mindenki élete megváltozik, ha a közösség egyik tagja bajba kerül, és ha úgy teszünk, mintha ez nem így lenne, csak becsapjuk magunkat – és őket. A középkorúak élete is állásuk-, és a fiatalok élete is tanulmányaikkal együtt.
Persze ha hiába szólunk, (vagy ha valamilyen oknál fogva valóban lehetetlen még az apró szerepvállalás is a többiek részéről) az más kérdés, de ilyenkor, illetve a családi támogatás mellett is érdemes pszichológustól vagy sorstársaktól (is) várni a támogatást. Ezek az emberek igenis érdemben jobbá tehetik életét még azoknak a hozzátartozóknak is, akik korábban el sem tudták képzelni, hogy szakemberhez forduljanak lelki terheik miatt vagy betegegyesületek rendezvényeire látogassanak. Ezen a ponton újra ajánljuk olvasóink figyelmébe a cikksorozat első részét, melynek végén honlap, betegszervezet, könyv és egyéb segítő eszközök listája található, melyet Poczik Emese állított össze.
Türelem
Visszatérve arra, hogy a stroke-on átesett emberek szenzorai érzékenyek és ezért is fontos elfojtások nélkül, jó állapotban állnunk mellettük: azt is tudni kell, hogy a stroke önmagában kisebb-nagyobb mértékben megváltoztathatja az ember természetét, személyiségét. (Ezen kívül az elszenvedett károsodások, a fizikai-lelki megterhelés és a küzdelmek is ingerlékenyebbé tesznek akárkit.) Mindez azt jelenti, hogy ne vegyük magunkra, ha szerettünk utálatos, elutasító velünk, ahogyan azt se könyveljük el személyes kudarcként vagy ellenünk elkövetett megfontolt ármányként, ha “betegünk” nem hajlandó megtenni azt az egészsége érdekében fontos dolgot – legyen az gyógyszerbevétel, folyadékbevitel, gyógytorna, stb. – amire kérjük. Sajnos bizonyos károsodások mentén ez is együttjárhat állapotával. Ettől még azonban szüksége van a szeretetünkre, a gondoskodásunkra, és olyan még a nehéz élethelyzetekben sincs, hogy valamit szívvel-lélekkel végzünk, mégsincs benne egy percnyi sikerélményünk sem.
