Az egész már nem is tudom mikor kezdődött. Talán tavaly tavasszal. Hazafelé mentem egy iskolai programról és hirtelen rám tört valami nagyon erős rossz kedv. Úgy éreztem minden sötét bennem és minden másban is. Magányosnak éreztem magam. Hiába voltak ott a barátaim és a barátom, úgy éreztem, hogy egyedül vagyok. Elkezdtem vagdosni magam. Tudom nem megoldás, de valahogy olyankor, ha egy kis időre is, de elmúlik az a belső sötétség. Ez így ment egész nyáron. Idén már máshogy álltam a dolgokhoz. Minden jó lesz a suliban…stb Viszont idén olyan november körül elkezdett erős légszomjam lenni. Anyukámmal először arra gyanakodtunk, hogy biztos a kávé miatt van, ezért nem is ittam többet. Ennekellenére a légszomjam nem múlt el. Sőt, felerősödött. A szívem össze vissza kalimpál és könyörög a több levegőért. Ilyenkor sírógörcs támad rám, gombóc van a torkomban és amikor elkezdem kapkodni a levegőt, az eredmény egyértelműen ájulás. Elmondtam anyukámnak, aki egyből elküldött egy pszichológushoz. Csak egyszer voltam ott és igazából semmi érdemlegesre nem jutottam vele. Viszont elmúltak ezek a tünetek. Egészen a mai napig. Ma újra megvágtam magam. Nem kapok levegőt.

Kérem, ha valaki tud segítsen nekem.

Üdv.: Egy 17 éves “világfájdalmas” lány