Kedves Rózsakertes!
Csak próbálok magyarázatot találni miért is szakadnak meg ezek a betegkapcsolatok.
Az évek során egy pár ilyen próbálkozáson túl voltunk, volt ahol néhány évig sikerült kapcsolatot tartani, azután valami rejtélyes ok miatt az egész fórum törlődött, többszöri újrapróbálkozás után sem sikerült fentartani.
Igazából a beszélgetés ott sem jött létre, idézetek gyűjteménye lett.
Nehéz is, mit írni, részemről ez így van, a betegségről ritkán érdemes, a panaszokat elviselem, de nem szívesen beszélek ról, gondolom mást sem érdekel.
A lakásba zárva, meg ritkán történnek színes , érdeklődésre méltó események.
Olyan régóta cipelem ezt a terhet, hogy már évtizedekben számolok lassan.
Szeretnélek arra bíztatni, hogy ne veszísd el ilyen hamar a reményt, nézelődj még ezen az ablakon, talán sikerül néhány embert felráznod az egykedvűségből.
Szia Szeni vagy Steni?
Örülök neki, h kapcsolatot keresel a betegtársaiddal, csak az bánt, h már most arra készülsz, ha majd nem tudsz kimenni a lakásból. Inkább arra készülj fel, h megjelenik egy új gyógyszer vagy valamilyen terápia és elfelejthetjük ezt az egész rémálmot. Én legalábbis én erre készülök. Ezért is vállaltam a DBS műtétet, h időt nyerjek vele. Az a 4-5 év is számit amit ezzel lehet nyerni.
Üdv. Attila
Kedves rózsakertes sorstárs!
Én még kezdő vagyok ezen a fronton, de igyekszem tudomásul venni az állapotomat.
Még tudok mozogni a kinti világban, módjával. Szeretnék kapcsolatot tartani valakivel,
aki szintén ebben a kórban szenved. Éppen abból a meggondolásból. hogy ha
eljön az az idő amikor már csak ez lesz a módja a külvilággal való kapcsolatnak.
legyenek olyan társak, akikkel lehet egy kicsit tereferélni.
Üdvözlettel: Steni