Szia Deportivo!
Nem is tudom büntudatnak érezzem amit írok most.
19 évesen hozzá mentem a motorbalesetben meghalt férjemhez.Sajnos esküvő után derült ki,hogy iszik.Teltek az évek egyre többet ivott.Félre lökött az asztalnál ahol 1 üveg pohár volt és bele tenyereltem,2 inszalagot vágott át,megműtötték.Éjjelente mikor haza jött lerántotta a takaróm mikor aludtam,és kirángatott az ágyból,késsel állt a hátam mögött,hogy adjak neki vacsorát,ha nem tetszett kiborította.5 év után beadtam a válópert.Mikor megtudta,persze piásan jött haza lefogott az ágyon és 1 pengével akarta elvágni a nyakam.Ekkor kívántam a halálát,de szerintem másnak is hirtelen rossz gondolatai támadnak ilyen esetbe.Rá 2 évre halt meg.Kitértem egy kicsit jobban,hogy megértsétek.1992-ben halt meg,de pár éve abba maradt az ismétlödő álom,amit már álmomba tudtam előre mit fogok álmodni.
A másik halottam anyám,sajnos utolsó éveiben ivott.
Gyomra bevérzett,kórházba került.Egy tükröt akartak ledugni neki,hogy hol vérzik.Könyörgött,hogy “Anikó ne enged,mert akkor nekem végem.”Nem tudom bele avatkozhattam volna az orvosi vizsgálatba,hogy ne.Megcsinálták a tükrözést.Amikor eljöttem és utánam nézett anyám (ezt a nézést nem lehet elfelejteni),még ugymond jól volt.Épp.hogy haza értem,jött a telefon azonnal menjek vissza,mert cómába esett.Már nem ismert meg,ellökte a kezem.Reggelre meghalt.:((((
Azóta is jár a fejembe,hogy nem kellett volna engedni a tükrözést?!Ő viszont 1996 óta jár álmomba a lakásomba,hol beszélünk,de nem árul el semmit magáról,vagy csak elsuhan az ajtó előtt.Mikor felébredek olyan valóságosnak tünik,aztán jön a döbbenet meg a lehangoltság.
Kedves Aniko! Elmenk tele van emlekekkel,s kulonosen azoknak emlekeivel,akik sokat jelentenek,vagy valaha jelentettek szamunkra.Ezek az emlekkepek rank tornek almainkban.Eletunk reszei ezek.Ha nyugalomban vagy,es behunyod szemed,latod az ok arcat,hallod hangjat,pedig nincs ott.Ha tortenik velunk valami,melyet elmenk nem tud a helyere rakni-megerteni,-azzal ujra,es ujra kulonbozo keppen keresi a megoldast.Az alom egy mas fajta megkozelitese a megelt problemainknak.A visszatero almaink olyanok,mint hisztis gyermekunk kontroll nelkuli “akarom!akarom!akarom!ak………..”-ja.Valamit megragad,es nem birja elengedni.Elmenk egy ilyen makacs,tehetetlen akarassal ragadja meg neha a megerthetetlen halal tenyet.(Ha valaki erti azt,hogy egy kedves ember ma meg volt,es a kovetkezo pillanatban mar nincs,az magyarazza meg mikent van ez!Ezzel probalkozott a vilag minden vallasa,-ezek kozt a Marxizmus is-de megnyugtato valaszt nem talalt.Nocsak,ha te mindenkinel okosabb vagy,hat gyere elo vele!)Mast nem tehetunk ez ellen,mint letisztazzuk korulmenyeit,felelossegunk,hataskorunk hatarait,szembesulunk a tennyel,hogy aki megszuletett,meg is hal elobb-utobb,es atgondoljuk azt,hogy a megszunt elet mit adott nekunk,hogy azert halaval,vagy nagylelku elengedessel adozzunk.Dolgunk van az eletben,s akinek gyermeke,gyermekei vannak,tobb dolga van.Toltse be eletunk ez a kulonleges feladat nappali ebrenletunket,hogy almaink is az o boldogsaguk epiteset szolgalja!
Kedves Anikó!
Ne legyen bűntudatod! Nem a tükrözés vitte el! Sajnos késő volt a beavatkozás. Vannak esetek, amikor már csak a csoda segíthet és az orvosok tudománya megáll.
A rossz vagy jó házasság részben szerencse kérdése. Talán túl hamar döntöttél a férjed mellet és nem ismerted meg eléggé. Viszont az ember párkapcsolatra született, ezért mindenképpen kell egy társ. Sok ismerősöm van aki egyedül maradt – sajnos a férfiak igen halandóak – és igazán azok élnek kiegyensúlyozottan akik legalább egy leki társat találtak maguknak. A család szeretete nem mindig elégséges. Néha kell az a jó szó az aggódás és féltés érzése is. Föl a fejjel! Nem szabad föladni, soha!
Szeretettel: cryply