Nagy családban nőttem fel. 4fiú testvérrel és 2 lány testvérrel(7en,mint a gonoszok..).

Ha az ember elképzel magában egy ekkora családot, biztos arra gondol, milyen jó,mennyi vidámság,mennyi szeretet,mennyi boldogság veheti körül őket….. Akkor most tessék szépen levenni a “rózsaszín” szemüveget,mert nem így van.

Akár közösségben,akár családban akad 1 olyan személy,aki valamiért,valahogyan,de kilóg a sorból. A mi családunkban én töltöttem be a “fekete bárány” szerepét.

Ki tudja miért,talán eleve így születtem,de a kelleténél jobban igényeltem a szeretetet. És természetesen ez meg is volt….amíg kis totyogós voltam. Ahogy egyre nagyobb lettem,már nem voltak puszik,nem volt ölelés,nem igazán voltak jelei a szeretet megnyilvánulásának a családunkban. Tudtuk,hogy szeretjük egymást,csak valamiért sosem mutattuk ki. És úgy tűnt, nekik ezzel nincs semmi gondjuk.

Én nekem viszont volt. Fájdalmasan vágytam a szeretetre…

Valami oknál fogva a szüleim többet adtak a testvéreimnek….legyen szó az ajándékokról,és egyéb dolgokról. Félreértés ne essék…. nem vágytam soha sokra…..csak arra, hogy ismerjenek és tudják mit szeretnék….

Na de a családra majd még visszatérek…

Ami elég meghatározó részévé vált az életemnek, azok az általános iskolai évek voltak. Igen,azok.

Sosem voltam hangos,nagyszájú lány. A csendes,kedves,barátságos,naiv kategóriába tartoztam. Sosem bántottam meg senkit. Ha bárkinek szüksége volt valakire,aki meghallgassa, én ott voltam. Bárki belém fektethette a bizalmát.

Legjobb barátokat szereztem. De mégis értek sérülések. Volt néhány társam,akik olyan durván sértegettek,amiket nem tudtam elviselni, és nagyon mély sebeket hagytak bennem. Nem voltam szép kislány,és ők a hibáimat felnagyították,és mindig a tudtomra hozták….

Nem voltunk gazdagok…..pont úgy jöttünk ki anyagilag, hogy iskolára,ételre legyen elég….

Volt,hogy a testvéreim kinőtt ruháit hordtam,amik eléggé elhasználódtak már….és természetesen az iskolatársaim ezeket meg is jegyezték,akárhányszor csak tehették.

Aztán hátba szúrt a legjobb barátom….hátba szúrt aztán egy fiú is,aki az első iskolai szerelmem volt….

Még több mély sebet kaptam…nem értettem mit csinálhattam rosszul.

Magamba fordultam még jobban…. még ha az utcán sétáltam akkor is a földet bámultam….

Általános iskola befejeződött…..Elérkezett a nagy lépés a középiskolába…ezzel együtt megérkezett a nagy szerelem is. Egy barátom révén megismerkedtem valakivel…..aki egy hihetetlenül jóképű fiú volt,2 évvel idősebb nálam,minden szempontból olyan fiú, aki soha nem állna le egy magam fajta rút kiskacsával….

És lássanak csodát……mégis felkeltettem az érdeklődését……ebből lett a nagy szerelem. A fellegekben jártam,önbizalmat adott nekem,elhitette velem, hogy igenis szép vagyok,erőt adott,tanított,apám helyett apám volt,a legjobb barátom,a társam,a párom,a mentorom…..

4 évig voltunk együtt. Ebben a 4 évben átéltem a legszebb és legborzalmasabb élményeket. Kerültem megalázóbbnál megalázóbb helyzetekbe,mégis újra és újra elnéztem őket,mert elvakított ….ő….

Hihetetlenül erős kisugárzása volt,ami szinte fogolyként tartott maga mellett,és ha éreztem is a sok fájdalmat…ott maradtam,mert gyenge voltam elmenni….

Sajnos őmiatta megromlott a viszonyom a családommal….megmutatta az világ rideg,valóságos oldalát,megmutatta nekem, hogy a családom sem olyan tökéletes…… és én csak bólogattam,mint egy kiskutya,és elhidegültem a családommal,szinte nem is álltam szóba velük….

Értek olyan fájdalmak vele kapcsolatban,ami miatt az önbántalmazás felé fordultam, csak hogy a fizikai fájdalom elnyomhassa a lelki fájdalmakat….. nem sokat segített.

Végül a teljesen katasztrófális kapcsolatnak ő vetett véget…… és egyikünk se szerette már úgy a másikat a végén, mint a kezdetekkor….fájdalmas volt…

4 év az 4 év….

Teljesen összetörtem,bőgtem,nem álltam szóba senkivel,az italhoz fordultam…..

Kilátástalannak tűnt minden,de legalább a családom mellettem állt. És én akkor megértettem,akármilyen hibáik is vannak,ők a családom,és mindig is ott lesznek nekem,ahogy én is nekik.

Tehát az árván maradt rút kiskacsára rátalált valaki. Egy valaki,aki szintén magányos volt,és szüksége volt a törődésre, a szeretetre…..

Megtaláltuk egymást,pont amikor a leginkább szükségünk volt rá…. A legtisztább lelkű ember volt akivel valaha is megismerkedtem életem során.

Ki tudja miért,de nagyon megszeretett engem. Kértem, hogy adjon egy kis időt,nem állok még erre készen.

De persze ő folytatta,mert nem tudhatta,nem érthette meg mekkora fájdalmaim vannak,és muszáj őket a magam módján kezelnem….

Végül mégis összejöttünk. Ő külföldi(nemzetiségét fedje homály,nem szeretném ha emiatt előítéletekbe botlanék).

Soha nem akartam távkapcsolatot. Tudtam, hogy nekem nem menne,mert szükségem van a fizikai kontaktusra,az ölelésre,a kézfogásra,a csókra,hogy érezzem…

Emiatt a távolság miatt újabb fájdalmakat éltem meg. Nem tett jót nekem…..

Nagyon nehezen,de tudtunk párszor találkozni…..csodálatosak voltak az együtt töltött idők,tudtuk,hogy összetartozunk…. 2 külön nemzetiség,mégis teljesen…..összhangban lévő szív és lélek. Ezek voltunk mi. Lelkitársak. Össze akartuk kötni az életünket….. de jöttek a bonyodalmak…..jöttek a fájdalmak…..és a stressz,az aggódák,a harag,a féltékenység…….mind mind mérgezték szerelmünket…..

2 év után elváltak útjaink……

Fájdalmasan vágytam a szeretetre…..szó szerint fájt……

A családommal nagyon jó kapcsolatban vagyok, de továbbra sincs a szeretetnek megnyilvánulása nálunk….puszit is csak akkor adunk egymásnak,ha szülinap-névnapot ünneplünk.

Lehet nekik ez rendben van……de én ordítani tudnék egy ölelésért…….23 évesen még mindig plüss állattal alszom el,és azt ölelem……Elég gyermeteg, vagy inkább szomorú…..mindenki döntse el hogyan látja….

Had tegyem még hozzá, hogy a 4 éves kapcsolatom alatt pánikbeteg lettem, amiből önerőből sikerült kikecmeregnem nagy nehezen…..de rémálom volt abban a betegségben lenni….

Hogy most hogy vagyok? Alvás zavaraim vannak,a sok szenvedés kikezdte a szívem,emiatt elég magas szokott lenni a pulzusom – a legváratlanabb helyzetekben….

Nagyon fáradt vagyok……mind lelkileg,mind testileg….. egy 23 éves “ember” bőrében vagyok, mégis úgy érzem már a 40-et taposom…..

Elég fájdalmat kaptam párkapcsolati téren,és baráti téren is, hogy ne bízzak senkiben sem.

Itt állok egyedül,barátok és társ nélkül,egyedül a családom van velem.

Néha egy üveg bor nyújt vigaszt magányos estéimen…..

És még mindig fájdalmasan vágyom a szeretetre……

“Rút kiskacsa”