Zsolt sietősen szedte a lábait, késésben volt. Egy baráti társaság összejövetelére volt hivatalos, ahová több, régen látott évfolyamtársa is meg volt hívva, akikkel feltétlenül találkozni szeretett volna. Magában szidta az újonnan bevezetett busz-menetrendet. Még látta a megállóban a járművet, de felmérve a távolságot, látta, hogy hiába való erőlködés lenne, ha futva próbálná meg elérni. Különben is nem mai gyerek volt már, tapasztalatból tudta a régi igazságot, a nők és a villamos után nem szabad futni, az egyik megy, a másik jön. Mikor megnézte a menetrendet, bosszankodva látta, hogy a következőre 15 percet kell várni. Hát ennyi lesz a késésem, mormogta magában.Az ajtó előtt megállt. Megnézte a kezét, látta, hogy a sietéstől jobban remeg, mint egyébként, mert már évek óta küzdött kisebb-nagyobb sikerrel a parkinson kórral. Várt ezért néhány percet, majd csöngetett. Beült a vidáman beszélgető társai közé, és lopva a kezére pillantott. Megnyugodva állapította meg: semmi árulkodó jel nem látszik a betegségéről.
Ekkor a házigazda behozott egy üveg jófajta, száraz, villányi vörösbort. Zsoltnak is tölteni akart egy, – a keze ügyébe kerülő,- hosszúkás pezsgőspohárba, de ő tartózkodóan maga elé emelte a kezét, és szinte automatikusan mondta a hivatalos szöveget:
Jaj, köszönöm, de gyógyszert szedek, nem ihatok egy cseppet sem!
Felötlött benne a másik típusszöveg is: Vörösbort csak egy jó ebéd után szabad fogyasztani, de mikor kapok én egy jó ebédet? Természetesen vendégségben még tréfából se volna szabad ilyesmit mondani, különben is kap ő elég hideget és meleget a feleségétől otthon, ha megemlíti ezt az alapigazságot.
Hirtelen arra gondolt: – vajon a modern gyógyszerkutatás vizsgálja-e konkrétan egy pohár minőségi vörösbor és egy requip tabletta együtt elfogyasztásának a betegségre gyakorolt hatását? Ugye hogy nem! Lehet, csodálatos állapotjavulást okozna! Elintézési mód ez, hogy kényelemszeretetből, felületesen odaírják, hogy szeszesitalt nem szabad fogyasztani? Tudom, tudom, a mértéket be kell tartani, semmi esetre se fogyasszunk a gyógyszerből többet, mint az előirt – figyelmeztette magát!
Na, hogy a kutatás ezen hiányosságait kipótolja, a folyamatos unszolásra azt válaszolta: jó-jó, de csak egy fél pohárral! De melyik az a házigazda, aki az engedélyre nem tölti tele a poharat? Így történt ez most is. És ekkor hirtelen, hasonlóan ahhoz az érzéshez, amit egy tériszonyban szenvedő érezhet a 30 emeletes felhőkarcoló tetejéről letekintve – iszonyatos belső remegés fogta el. Ekkor észlelte, hogy a pohár 25 centiméterrel előtte, 40 cm-es – parkinsonos szemmel alig látható, rémisztő mélységben várakozik rá. És ekkor úgy elkezdett remegni a keze, mint egy vasárnapi mise végén a templom előtt bádogbögrével kolduló hajléktalané. Nem is mert a szabadkézi gyakorlathoz hozzákezdeni. Előre hajolva, szinte letérdelve, két kézzel az asztalra szorítva a poharat, lehörpintett egy kicsit a jóféle borocskából, majd kiegyenesedve, óvatosan körülnézett és környezettanulmányozást végzett. Semmi változást vagy szörnyülködést nem látott a szemekben, mintha mi sem történt volna, tovább folyt a beszélgetés. A jó barátok már csak ilyenek! S ekkor történt a csoda, a 8-as erősségű kézrengése 2-es erejűre mérséklődött. Ezután már nyugodtan, – igaz két kézzel fogva- normális módon megitta a poharában maradt nedűt.
Az eset kapcsán a következtető végkövetkeztetésre jutott: 
1. Lehet, hogy neki csak a parkinsonos tünetekkel járó, eddig ismeretlen, idült alkoholizmushoz hasonló jeleket mutató betegsége van, a remegés megszüntetéséhez meg kell innia, egy pohár vörös bort, és minden megy a normális kerékvágásban tovább. Na, ezt kapjátok ki, gyógyszerkutatók! Mindjárt megszületett benne egy elhatározás: a kutatásokat 2 pohár vörösbor + 1 requip irányába szabadalmaztatni kéne! Lelki szemei előtt látni vélte az újságok címoldalán őles betűkkel megjelenő híradást, ennek az új módszernek a gyógyító erejéről. Mivel szerény személyében egy magyar feltalálót tisztelhetnek, biztos, hogy a szomorú tapasztalatok alapján a gyakorlati megvalósítás külföldre kerül! Már látta lelki szemei a tulipánt (a parkinsonos betegek jelképét) utánzó piros műanyag kapszulában árusított, borpárlatot és némi requipet tartalmazó új gyógyszert, a Pia-req-et.
2. Egyszerű pszichés megbetegedése van. Egy teli poharat látva, addig remeg, amíg ki nem issza. Utána tünetmentes időszak következik! Ha ezt az intervallumot a két ivás közt 10-20 évre ki lehetne bővíteni, nem lenne több parkinson kóros! Minden esetre hazafelé menet vásárolt egy csomag szívószálat a drogériában. Az is egy elfogadható alternatíva lehet. Nem igaz?