Sziasztok!
Nekem tíz éve, 2004-ben jelentkeztek az első súlyosabb tünetek. Akkor voltam 15 éves. Vittek orvosokhoz, kértem segítséget, de nem vettek komolyan. Fiatal vagyok, majd kinövöm. Nagyon nehéz mindezt egy rövidebb írásban összefoglalni. Ezért vettem a bátorságot, és blogírásba kezdtem a betegségemről… ott majd bejegyzésenként végig fogok vezetni mindent, ami ezzel kapcsolatban történt/történik velem. Bízom abban, hogy esetleg ezzel majd másoknak is segítséget nyújthatok a későbbiekben. Ha gondoljátok…
http://borderlineszindroma.blogspot.hu/
Kedves Mesi,
Köszönöm, hogy belenéztél a blogomba, és hogy írtál. Egyébként azt, hogy Borderline lehet a bajom, gyakorlatilag én is diagnosztizáltam már saját magamnak úgy 19-20 éves koromban, amikor a neten olvastam róla, és tüzetesen utánajártam. Ahhoz, hogy mára hivatalosan is diagnosztizálják, az vezetett, hogy többször kerültem kórházba rejtélyes alhasi panaszokkal, és soha nem találtak semmit. Közölték, hogy valószínűleg ez valamiféle pánikbetegség lehet, pszichoszomatikus, stb. Kérdeztem, mi a teendő. Válasz: ne idegeskedjek annyit. Hát köszi, ettől máris jobb volt… aztán március végén egy nagyon súlyos alhasi görcs jelentkezett, amivel kórházba szállítottak, aztán onnan amikor kiengedtek, a háziorvos elküldött a kerületi SZTK pszichiátriájára, és ott egy pszichiáter főorvos meg a pszichológus diagnosztizálták végül. De mondom, nekem akkor ez már nem volt újdonság. Ez, hogy orvosok megerősítették, annyiban segített, hogy végre a közvetlen környezetem is komolyan veszi, valamint hogy elirányítottak valamerre, amiről fogalmam sincs, milyen lesz, fog-e segíteni, de igyekszem bizakodó lenni…
Ha szeretnél beszélgetni esetleg, levelezhetnénk. ovari.dori@gmail.com az e-mail címem.
Kitartást neked is!
Kedves Dóri,
Elkezdtem olvasni a blogodat,de félbe kellett hagynom..
Nagyon hasznosnak tartom,és nagyon örülök neki, hogy megosztod a betegséged. Amiért nem tudtam tovább olvasni annak több oka is van…
Akárhányszor a borderline-ról olvasok, mindig úgy érzem basszus nekem is ez a bajom,de voltam több orvosnál is,azt mondták nem az….
Mégis tudom, hogy valami nincs rendben velem,érzem,látom…
Amit eddig a blogodban olvastam nagyon nagy része rám is jellemző…
Hülyén fog hangzani tudom, de valahol át tudom érezni a helyzeted….talán jobban is,mint gondolnád. Amikor a benned zajló fájdalmakról írtál egyszerűen csak tudtam melyik fajta fájdalomról is beszélsz. Vagy amikor a fejedhez vágják, hogy ez csak szimpla hiszti…..megkaptam és még kapom is a mai napig őket.
Nem tudom épp milyen hangulatodat fogtam ki, ne haragudj,ha túl hosszúra sikeredett az üzenetem.
Egy kétségbeesett,elveszett 23 éves lány vagyok,és mivel nem hiszek az orvosokban,és nem is bízom bennük,akármennyire nagy szívük-lelkük van,én egy makacs ember vagyok,szeretem magam megtapasztalni és tanulni a dolgokat,így igyekszem magam rájönni mi is lehet a bajom…
De mégegyszer köszönöm, hogy vezeted a blogod, talán utat mutathat,hogy én effelé a betegség felé hajlok, vagy a depresszió felé…
Kitartást kívánok!!!!
20!
bűvészmeteg=nyuszó?
kúl! Akk Levez7nék. (DE teis csakk tutti frutti szh lennél minta többi…
abbó mekk N kérünk!) Lát yo BEindultámáma! csak n unatkozó?? 
Dóri! Nyuszi a nevem, levelezünk? itt az e-mail címem: blocksberg.nyuszi@gmail.com