Szasztok.

Amíg szaladunk, dolgozunk, megálljuk a helyünket a munkahelyünkön, a családban, neveljük a gyerekeket, eleget teszünk házassági kötelességeinket, eszünbe sem jut, hogy betegek is lehetünk. Sajnos ez már divatbetegség manapság, igazán nem tudom az okát, pedíg egészségügyben dolgozom, mégis, engem is ugyan ez a betegség váratlanul ért. Hogy genetika?,..Stessz? Az élelmiszer? Vagy tudja valaki a választ?…A Kutatási területeken is csak találgatások vannak. Mindenki mást mond.

Magamról:  2014. Ápr. 25. A bal mellemből távolították el a tumort az ép területek egy részét Az őrszem nyirokcsomót, és még hármat. Sajnos egy hét mulva már pungálták /feltelt vízzel/ oedema. Hogy a hangulatom milyen? Hullámzó!! A betegeket vígasztaljuk, empátiát tanusítunk, segítjük, de mikor rólunk van szó? Elgondolkodtató. Pozitív hozzáálás? Hát persze.A teher meg nyomja a vállunkat.

A család aggódik, félt, a barátok sajnálnak, ar ismerősök meg viszik a hírt, / hallottad?/ rákos lett. Na ettől kimegy a hajam.Inkább el sem mondtam, csak annak, akit bevonhatok a dolgokba, a saját gyógyulásom érdekében, a sajnálkozókat, a kiváncsiskodókat kizárva, mert ne azért hívjon fel valaki telefonon, hogy új hírekkel szolgáljon a pletykásoknak. A sugárterápia, hormonkezelés, még most jön igazán a java. 5 év. Kívánok mindenkinek kitartást, sok erőt, hogy a család türelmesen, megértően segítsen amiben csak kell. Nekünk meg legyen sok-sok erőnk, akaratunk, kitartásunk a gyógyuláshoz. Minden jót kívánok nektek. Üdv. Anna