Sziasztok!

Az én történetem szinte tipikusnak mondható! 34 éves koromra egy csodálatos gyermek és férj ellenére sorozatos stressz mellett az életemben lettem pánikbeteg!

Szinte a semmiből jött egy novemberi délután! Munkavégzés közben egyszerűen lezsibbadtam, rosz érzésem támadt a mellkasomban és remegtem belülről mint a kocsonya, és majd kiugrott a szívem a helyéből! Irány a sürgősségi, ahol EKG, labor, röntgen után nem találtak semmit, majd hazaküldtek azzal, hogy menjek szépen haza és pihenjek pár napot! Ezek után el is felejtettem a rosszullétet, de február hónapban minden újra kezdődött, de már sorozatosan és azóta sem múlnak a rosszullétek! Természetesen tudom már mi a kiváltó oka ennek a borzalomnak, a folyamatos maximalizmus és megfelelni akarás, a kilátástalanság okozta állandó szorongás, mert a férjem külföldön dolgozik, hogy tudjuk fizetni a hiteleinket, haláleset a családban, és az, hogy mindenkinek én vagyok a lelki szemetesládája. A nehéz helyzeteket hideg fejjel végigcsinálom, és miután rendeződik minden, akkor kibukom!

A háziorvosom kezdte természetesen enyhe nyugtatóval, magánúton szívultrahang, még nyeléses is nincs e valami szervi történet a dologban! Egyedül pajzsmirigy vizsgálatot nem csináltak, mert senkinek nem jutott még eszébe(rajtam kívül)! Majd mivel az állandó mellkasfájdalom miatt, már szinte létezni sem tudtam felkerestem egy pszichiáter szakorvost, aki két hete kezel! Egyenlőre megszűntek a mellkasi panaszok, de a gyógyszer mellékhatásaitól még szenvedelek egy kicsit! Tegnap volt egy elég erős rohamom, de azért érezhető a javulás. Az orvosom szerint türelmesnek kell lennem, mert még nem állt be a gyógyszerem a megfelelő szintre!

Én mindenesetre reménykedem, nem adom fel, már csak a férjem és a gyermekem miatt sem!!!!!!!

Tudom, hogy van kiút…kell hogy legyen!