Sziasztok!
Nagyon nemtudom mit és hogyan csak írnom kell mert rohadtul egyedül vagyok a mi kis világunkban és nektek beszélek először a megpróbáltatásainkról.Először is köszi hogy van ez az oldal,remélem tudunk hosznos eszmét cserélni.A feleségem már hónapok óta rosszul volt,depressziót diagnosztizáltak nála.Később jött a bipoláris depresszió majd pár hete borderline.Nagyon szeretem és nem fogom magára hagyni,ezt azért írom mert folyamatosan le akar beszélni magáról,hogy keressek egészségeset,szebbet,olyat akivel lehet szexelni,stb.Egy kicsit fejlőttem türelmi szinten de nemtudom hogyan lehetne egy életen át úgy szeretnem,hogy közben ne sérüljön mégjobban.Mindenhol azt olvastam mikre kell figyelni,mit nem szabad mondani,tenni stb csak azt nem értem,arról miért nem írnak hogy mitől lehetne egy kicsit jobb minden elszenvedett nap.De talán ilyesmi nem is létezik de ezt nagyon nehéz elfogadni.Eleinte sokat veszekedtünk mikor még nem tudtam kezelni a tüneteket de aztán odafigyeléssel békén hagyás volt mikor az kellett,ölelés mikor az kellett és nevettetés ha azt gondoltam arra van szüksége.Rettegek,hogy elveszítem hogy elvesztíti azt ami ő!Remélem értetek engem,bár hozzám hasonlóan még vagy millió sorstárs küzd ezekkel a gondolatokkal szerintem.Ha valakinek vannak sok éves,hónapos tapasztalatai,szeretném ha megosztaná velem.Olyan mintha egy végtelen gátfutás lenne az egész…Előre is köszönöm!
üdvözlettel:Roberto
Kedves Roberto!
Én szívesen beszélgetnék veled, és a feleségeddel is, ha nem zárkózik el ez elől, sorstársatok vagyok.
Az e-mail címem: veg.viktoria@gmail.com
Hmm… szomorkása! n is írok most ide túlsokat.
Hát nekem eddig is +volta adequat véredényem a pancher ORVosokról, gondolom ez ezután SE nagyon fog változni (+) irányba!
És télleg 8é még n láttad a bikinijét?? 
zsír!
(ÉN 1x kerek 7é n seXeltem 1 csajjal, pd rondavolt minta korság!
képzelheted zta senyvedést…):
Jobbulást!
Köszönöm a segítséget,jól esik,hogy írtatok.Hát kedves Schwantzkopf(király:-))tényleg ezek vannak és a kapcsolatunk elején volt vagdosás rendesen sokszor én kaptam ki a Gillette-t kezéből mert előre megkért,ne hagyjam ha ilyet csinál.Sajnos más baja is van,nyílt hátgerincel született,ezért inkontinens és vesebeteg és nem érez semmit ott lent mert az orvosok idegeket vágtak amit nem kellett volna.Így ha szexelünk is nem érez semmit.De nekem ez nem számít mert szeretem de ezt nem tudja elhinni.Nos nem tudunk pl.sehová sem menni.8 éve ismerem és még bikiniben sem láttam:(Szóval nem járunk sehová így hétvégenként otthon duhajkodunk.Alkohol van, persze nem agyhalálig,csak olyan éneklősre.Félek hogy ezt csináljuk akkor azzal csak ártunk.De ha már ezt sem lehet akkor..szóval bocs hogy ömöltetem a lelki …szomságaimat de jól esik és köszönöm.Sajnos senkivel nemtom megbeszélni ezeket.Ja Raven-nek válaszolva már jár hetente terápiára és sajnos szülői segítség nélkül nem tudnánk fizetni de most ez van és gyógyuljon ez a lényeg.Minden jót és szerencsét viszont!
Szervusz! – Nem kenyerem a magázás, bocsánat.
Egyebek mellett borderline vagyok. Sok minden kitesz minket, “betegeket”, mert tartom annak magam. Az igényeink percről percre változnak. Van, hogy hetekig undorodom a nemiségtől, máskor meg akarom. Van, hogy sírós napokan csak egy ölelésre vágyom, máskor orgiára, de nem kapom meg, mert a lányokat szeretem. Ez utóbbit azért írom, mert a borderline emberek fele megélt zaklatást, molesztálást, ami folytán megundorodott és úgyszólván fél a másik nemtől. Talán a lány azért nem akar más neműt. Az emberek kis százaléka meleg, a legtöbb ilyen ember csak fél a bántásoktól az abuzus folytán. Néha azt akarom, hogy tűnjön el a másik felem, a fiúm, olyankor elvonulok, az ilyesmit tiszteletben kell tartani. A veszekedéseket ki kell állni józan érvekkel. Amíg nem vagdossa magát, addig jó. Ha teszi, ha bántja magát, azért teszi, mert a lelki fájdalmat akarja felcserélni fizikaira. A szeszélyeinek, ha normál keretekbe illeszthetők, eleget kell tenni nekik. Ha valóban mániás depressziós, akkor vigyázni kell. Egy depresszió rohamot igen nehéz úgy kezelni, legtöbbször nem is lehet, tudom. Alkoholmámoros igényát, ha van, nekem van, onnan tudom, mi a mértéktelenség, kis mértékben ki lehet elégíteni. Ha magába fordul, hagyni kell, amúgy bíztatni, dícsérni, hogy nincs rossz színben, az élet élhető. Ha panaszkodik a külsejére, akkor főleg. Ha üresnek érzi magát, fel kell vidítani, de nem szabad azzal jönni, milyen lehet egy rákbeteg bőrében, az nem vígasz. Itt is megvan a halálozási arány 10 százalék, ez is veszélyes betegség. Nem hasonlítjuk máshoz, mert nem rosszabb, erről nem lehet meggyőzni. Nem árt keresni egy pszichológust, akinek kiöntheti, mert egy társ elől el lehet rejteni, teszem fel, a könnyeket, az én fiúm sem tudja mindig, mikor sírok. Ha szuicid gondolatok kergetik, érdemes komolyan venni. Segítséget hívni. A pszichiátrián nem csak bolondok vannak, de én hiába beszélek, annak vélnek. Gondolom, fiatal még, a borderline a tizesévek végén jelentkezik. Ha veszekszik, rá kell hagyni vagy finoman terelni más irányba. Ennyi jut most eszembe, minden jókat, sok szerencsét.
Hát ez tényleg egy végtelen gátfutás. pszichoterápia?