Végigjártam a pokol ősvényét, megmártoztam kínok tengerében és nem mondhatom, hogy vesztes vagyok. Legyőzőtt a pánikbetegség, a depresszió, az agora fóbia, a sztressz, a depresszó, az erőszakos alkoholista apám és még sorolhatnám, de felesleges. Mindannyian cipeljük keretszttjeinket unottan, fáradtan néha a megváltó halált várva akár. Kinek kell ez? Fájjon az apámnak, hogy hatáves koromban eltőrte verés közben a bordám és rettegjen az élet, mert én nem félek tőle. Eleget bújkátam előle, rettegve és bújdosva hagytam eltelni 30 évet az életemből. Nem érdekel többé mi fáj, milyen sebből vérzek. Nem én tehetek arról, hogy ostoba, szánalmas emberek éltek, élnek és élni fognak, de arról igazán csak én tehetek, hogy a sárban fekszem és eltiport arcomat könnyek áztatják. Eleget hallgattam mások panaszkodását arról, mennyire nehéz az élet, pedig van családjuk, pénzük és csak a jólét bőségében pofátlanul panaszkodnak olyanról, amít soha nem éltek át.
Tudom, az idő meg a gyogyszerek mindent megoldanak. Hát nem, csak kezelik a tüneteket. Ami valóban segít, az az akarat, a szándék arra, hogy álljunk fel, nézzünk szembe félelmeinkkel, a zórd valósággal és vágjuk arcon őket. Az élet csak egy fogalom, amit mindenki úgy definiál, ahogy akar, éppen ezért két egyforma élet nem létezik…..ahogyan két egyforma pánikbetegség, vagy bármilyen szindróma sem. Nem hinni, hanem tenni kell, nem feladni, hanem remélni, és legfőképp nem panaszkodni. A panaszkodás csak a gyávaság eszkőze arra, hogy kényelmesen elkerüljük a tettek mezejét. Aki nem akar harcolni önmagáért, megengedi másoknak, hogy eltíporják. Megengedi másoknak, hogy helyette döntsenek a saját sorsa felett. Pedig a saját életünket élni nem varázslat, vagy valami furcsa és érthetetlen kvantumfizikai elmélet. Egyszerüen csak azt kell tenni, amit mások. Gondolkodni és érezni tudunk mindannyian, mégis kevesünk választja azt, hogy úgy éli életét, ahogy az neki jó. Tessék felébredni, és élni egy kicsit! Megszülettünk, megkaptuk a keresztünket. Na és akkor mi van? Lehet ezt jól is csinálni, nem csak úgy, ahogyan eddig megszoktuk. A fenébe is a megszokással és a problémákkal. 35 éves vagyok, tele problémákkal, a sárga lapomat is lesz@rom. Magam vagyok, de nem félek az élettől.
Nagyon jól megfogamaztad a dolgokat.. Ha épp erősnek érzi az ember magát így gondolkodik, de ha padlón van.. :$ sajnos a legrosszab irányba megy el a gondolkodás.. akinek van csaladja becsulje még és hagyják h segítsenek.. sokat tudnak.. egyedül nehéz lesz felallni de drukkolok.. mutasd még h te igenis fel tudsz..
Szia sasa!
Kösz hogy elmagyaráztad, most már kicsit jobban megértem. Én még a cenzúrázott híradót se bírom végignézni..:(
Szia hARC!
Egy kis félreértés van közöttünk. Nem neveztem senkit gyávának pontosan azért, mert néha mindenki megfutamodik, beleértve magamat is, de attól még senki sem gyáva, csak fél, megijedt vagy abban a helyzetben az tűnt a legjobb megoldásnak. Én azt hangsúlyoztam ki, hogy a gyávaság eszköze a panaszkodás, ez pedig nem ugyanaz, mintha valakit legyáváztam volna amiért panaszkodik.
Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy a panaszkodás soha nem segíti elő a problémák megoldását sőt, inkább tetézi. Ha valaki néha úgy érzi nem bírja tovább némán sorsát, adja ki fájdalmát egy arra alkalmas személynek (barát, barátnő, szakember,családtag), majd lépjen tovább a gyógyulása érdekében, a maga tempójában. Régen nem voltak ilyen oldalak, terapeuták, gyógyszerek meg fene se tudja mivel ámítjuk még magunkat ahelyett, hogy a gyógyulásunkat segítenénk elő. A Józan Paraszti Ész is elég néha ahhoz, hogy tisztán lássunk, de véleményem szerint annyira elkényelmesedtünk már, hogy inkább elsüllyedünk ha valaki nem segít ahelyett, hogy magunktól próbálnánk a felszínen maradni, vagy ne adj Isten kiúsznánk a partra.
ÉN-ek!
A Pécsi Honvéd korház pszichiátriai osztály zárójelentésében antiszociális, disszóciális személység zavarokkal társított, ön és közveszélyes szavak szerepelnek. Ezt azért kaptam, mert 2000-ben, katonai szolgálatban, kötelességtudóan egy figyelmeztető lövést adtam le egy részeg alezredesre, aki engedély nélkül túl közel jött az őrtornyomhoz. Parancsot teljesítettem, mégis bezártak egy kis időre Xanax, és Trimipramin koktélt adagolva. Nem volt egyszerű leszokni róluk.
Mindenki másnak!
Mindenkitől előre elnézést kérek, senkit nem szeretnék semmilyen formában megsérteni, vagy megbántani, de a következő bekezdésben nem leszek túl diplomatikus. Ez vagyok én és vállalom magam! Embernek születtem, és élni is emberként szeretnék az elmúlásom pillanatáig!
Gyermekként azt hittem az élet egyszerű, csak mindig igazat kell mondanom és azt kell tennem, amit szigorú elveim alapján jónak látok. A mai napig így teszek, és emiatt nagyon nem egyszerű az életem. Nem vagyok szabad szájú, és még csak nem is az a ami a szívemen az a számon emberke. Az életem során kialakítottam magamban az Elvek-hez kötött gondolkodást és a Hallgass a Szívedre összhangot. Mindig másoknak megfelelni, beképzelt és önimádó, műveletlen alpári főnök előtt térdre rogyni NEM fogok. Vagyunk annyian akár ebben az országban is, akik boldogan megteszik; alázatos szolgaként csendben tűrni a lenézést és társait….. MIÉRT? Pénzért? Jobb pozícióért? Vagy csak azért, hogy többnek tűnjünk, mint amik valójában vagyunk? Tudjuk még mit jelentenek ezek a szavak: Erény, Tisztelet, Becsület, Segítőkészség, Barátság, Család, Gyermeknevelés, Szeretet/Szerelem, Otthon, Udvariasság, Etika, Kitartás, Bátorság………?
Őseink szellemisége sírba szállt velük, mert ha kimész az utcára, ne adj Isten egy bevásárló központba hosszú hétvége előtt, ritkán láthatsz az életre valóban érdemes embereket. És ez globális jelenség, mindenütt ez van. Férfiak, akik gyermekükkel az ölükben (állapotos feleségükkel oldalukon) kéjesen bámulják a tini lányokat, család anyák, akiknek fontosabb egy szexi ruha megvétele, mint az áruházból kikovályodó és a busz alá kerülő gyermekük. Idős nénik és bácsik, akik megkövetelik, hogy a szilánkosra tört lábú 10 éves kislány, akit a zebrán ütött le egy drogos “maffiózó”, azonnal adja át az ülőhelyét….. és még sorolhatnám. Merje valaki azt mondani, hogy: De azért vannak ott jó dolgok is! Persze, hogy vannak, na de milyen arányban? Tessék kikapcsolni a tévét, és emberek közé menni, lássátok is valójában mivé fajult az ember, mert a cenzúrázott híradás nem véletlenül cenzúrázott. És ahelyett, hogy itt vagy a facebook-on “igazságot szolgáltatsz”, meny ki az utcára, és ott próbálj meg “faszagyerek” lenni, majd akkor megtudod mit jelentetek régen, és mit jelentenek most a fent említett szavak… Nem az élet nehéz, én, te, ők…..MI tesszük azzá! Élhetetlen világban élünk? Mikor nem? Régen mit tettek azért, hogy jobb legyen? És most? Na erre írtam ezt a mondatot:
„Eleget hallgattam mások panaszkodását arról, mennyire nehéz az élet, pedig van családjuk, pénzük és csak a jólét bőségében pofátlanul panaszkodnak olyanról, amit soha nem éltek át.”
Köszönöm, hogy elolvastad!
Alapvetően tetszik amit írsz, jó ilyet olvasni!! Azzal nagyon egyetértek, hogy nincs két egyforma szindróma. Ebben szerintem 100%-ban igazad van. És azt is gondolom, hogy emiatt hiba rávágni valakire, hogy ez mániás depressziós, akkor tuti ez a gyógyszer meg az a terápia segíteni fog rajta.. Tökre nem tuti.
De azt nem gondolom, hogy a panaszkodás gyávaság. A panaszkodás lehet segítséghívás, csak a bajban lévő másképp nem tudja kifejezni, hogy szüksége van segítségre, mert pont a segítségkérést tartja megalázónak vagy gyávaságnak. És szerintem ha ezzel találkozunk, pont nekünk kell odaállni és azt mondani, hogy veled vagyok, akik pontosan tudjuk, hogy milyen ez az egész. Mert a “normális” emberek, akik sose élnek át ilyen fajta kilátástalanságot, soha nem fogják megérteni. És emiatt meg nem kell rájuk haragudni, mert egyszerűen csak nincsenek ehhez fogalmaik az agyukban, ilyesmi nem létezik a számukra. Vagy a panaszkodás lehet már az élettől való végső elbúcsúzás is, amikor valakinek már teljesen fekete a világ és csak a rosszat látja. Bárcsak senki ne jutna el idáig.. De nagyon sokan eljutunk..
CSŐ! tecc a gondolatvezetésed… sztem te értelmesebb v minta nagy-selejtes átlag! mondjuk a 35é SE éppen 1 óvodás kor má’
Mien sárga lap?? azta – általam szintén nagyra becsült – Anettka szokta osztogatni HAJJdanába, DE csak mikó yo kedvébe volt…
Yah… 1t is értek ofc: a sokk miHAszna panaszkodás téll semmire SE yo! –> ölni kell mese nincs!