Szia Henna!
Veled egykorú vagyok és én is folyamatosan depresszióval küzdök. Nekem elvileg mániás depresszióm van és olyan, hogy néha hetekre jól vagyok és úgy érzem, minden sikerülhet, tök reményteli vagyok és tisztában vagyok a képességeimmel. Aztán egyszer csak elkezd zuhanni a hangulatom, minden besötétedik, semmi szépet nem látok az életemben és úgy érzem, hogy semmire nem vagyok képes, meg hogy én vagyok a legbénább ember aki valaha a világra született. Hogy soha nem lesz diplomám, se rendes munkám, se családom, mert jobb ha nem is szülök gyerekeket. És ilyenkor én is meg akarok halni. Őszintén szólva én már lemondtam arról, hogy ebből meg lehet gyógyulni. Egy ideje inkább azt keresem, hogy lehet ezzel együtt élni és egy ilyen mellett felépíteni egy színvonalas életet. Eddig annyira jutottam kb, hogy amikor kényszert érzek hogy kárt tegyek magamban, inkább nem csinálok semmit, leülök, vagy lefekszem a padlóra és csak bőgök amíg el nem múlik. Elég szarul hangzik tudom, de bevált, mert még élek. Meg amikor depifázisban vagyok, azt hajtogatom magamnak, hogy ez nem a valóság, csak egy szubjektív érzet, amit most éppen érzek. A valóság az, hogy igenis képes vagyok dolgokra meg értékes vagyok, csak most éppen ezt nem így érzem. Meg hogy tudom, hogy el fog múlni a depi és jön egy jobb szakasz. Persze ettől még mindig nehéz túlélni, de nekem eddig sikerült.. Ha szeretnél beszélni néha, leírni éppen mit érzel, vagy valami, itt az e-mailem: kovacsflora111@gmail.com Nekem ez is sokat szokott segíteni, ha olyanokkal beszélek, akik hasonló cipőben járnak és legalább megértenek. Vigyázz magadra!! Puszi: Flóra