Sziasztok igazából nem tudom megmondani miért írok ide ,mit várok ettől majd talán valaki reagál ,hogy attól jobb lesz e nekem nem tudom. Előre leszögezem nem tudom ,hogy borderline vagyok e, igazából remélem kicsit hogy leírom ide a történetem és majd azt mondjátok minden rendben, nekem semmi bajom sincs. Úgy 13 éves korom óta érzem hogy valami nem stimmel velem ,hogy nem kéne mindennek ennyire nehéznek lennie és ami tini koromban zajlott az se egyszerű tini hiszti volt. Aztán pár napja egy film kapcsán utána olvastam a borderlinenak és kicsit érzékenyen érintett, hogy magamra ismerek nagyon sok mindenben. Sőt jelenleg kicsit úgy érzem az olvasottak után hogy a személyiségem 90%a csupán egy tünetegyüttes. AZ egyik legjellemzőbb dolog rám az identitászavar. Ha valaki azt kérné jellemezzem magam azt mondanám én vagyok minden és annak az ellentéte is. Szélsőségek közt csapongok. Ami még az identitás zavarhoz tartozhat bár én sehol nem olvastam ehhez hasonlót hogy testkép zavarom van, nem az a fajta amit illusztrációkon szokás ábrázolni amikor a csontsovány lány áll a tükör előtt és kövérnek látja magát. Én amíg a tükör előtt állok nincs gond ott én vagyok de ahogy nincs előttem tükör mintha eltűnnék mintha elfelejteném magam, teljesen máshogy érzékelem a körvonalaimat. Magasnak debellának zömöknek , testesnek érzem magam pedig kifejezetten alacsony és vékony vagyok amire én csodálkozom rá a legjobban a tükör előtt.
Ehhez a zavarhoz nem meglepően étkezési zavar is társul, a vagdosás tini koromban jellemzőbb volt most már igyekszem megállni csak akkor teszem ha már tényleg úgy érzem anélkül rosszabbat tennék. De amúgy nem érzem magam szomorúnak depressziósnak túlnyomó részt inkább csak kétségbeesett vagyok nem tudom merre tartok, időnként jön rám efféle frusztrációs hullám, amúgy aki nem ismer jobban annak normálisnak tűnök.Csak úgy érzem ami más embereknek magától értetődő ahhoz nekem lesnem kell, nem tudom ,hogy kéne viselkednem a legalapvetőbb emberi gesztusokat próbálom másolni a környezetemből de így meg úgy érzem tettetek ,hogy nem is vagyok igazán ember.Bár nem mintha sok ember ismerne tekintve ,hogy egy barátom van csak ugye ezt is olvastam tünetek közt ami nekem fura hogy egy tünet mindig úgy gondoltam egyszerűen ilyen típus vagyok , könnyen barátkozok elbeszélgetek emberekkel de tartós kapcsolatokat nem vagyok képes ápolni.
Ami egy leírásban leginkább meglepett mivel én ezen még csak nem is gondolkodtam vagy tartottam furának azt hittem mindenkinél így van ,hogy a bordelineosok nem folyamatában látják a dolgokat az emlékeik olyanok mint a pillanatfelvételek és ez nagyon én vagyok de nincs ez így mindenkinél? tényleg van aki úgy képes visszaemlékezni mintha egy film volna és nem csak random képek? Nekem olyan mintha egy hihetetlen nagy katyvasz lenne a fejemben nem tudok ki venni egy konkrét dolgot ,minden úgy rohan mintha minden ami én vagyok egyszerre próbálna érvényesülni és mintha egy nagy sebességen pörgetett filmet látnék nem tudok ki venni semmit úgy igazán mi is van a képen mert már rohan is tovább.
Jelenleg nem akarok többet írni pedig igazából tudnék. Nem tudom volt e értelme írni, elhinném e ha bárki azt mondaná beteg vagyok vagy sem. Nem is tudom számít e igazán. Azért köszönöm annak aki ezt végig olvassa.
