Azt hiszem ez lesz az első alkalom, hogy tanácsért fordulok itt. Nem szívesen teszem, mert nagyon makacs és önfejű ember vagyok. Mégis elérkeztem egy ponthoz, hogy szükségszerűvé vált a tanácskérés…
Szeretnék választ kapni arra, miért van az, hogy egyes emberek olyanokhoz ragaszkodnak, akik bántották őket. Mi ez a beteges vonzalom?
Soha nem viseltem jól, ha bántottak, akár lelkileg, akár fizikailag. Az átlagnál is érzékenyebb természetű vagyok, így az ilyen-olyan sérelmek mélyebben érintettek…
És mégis…. újra és újra visszatekintek azokra az emberekre, akik anno fájdalmat okoztak nekem. Nem akarom ezt, mert akárhányszor ez történik, összezuhanok,megzavarodom, ingerült leszek. De egy idő után ismét visszatekintek, mert hajt valami. Volt már olyan is, hogy összefutottam olyanokkal évekkel később, akik nagyon csúnyán elbántak velem. Miért van ez?
Tudom, hogy nem normális dolog. És éppen ezért van szükségem segítségre,tanácsra, hogy véget tudjak vetni ennek az őrületnek. Szeretnék végre egy normális, nyugodt életet, de nem tudok ezektől szabadulni.
Talán tényleg őrült lennék? Talán tényleg mentálisan beteg vagyok? Talán olyan személyiségzavarom van, amivel együtt kell élnem? Túl sok a kérdés, túl sok a zavar….
Nem tudom miért történik ez, de nagyon felzaklat. Vagy nem vagyok képes semmiféleképp kommunikálni a “világgal”, vagy csak nagyon agresszív módon.
Elegem van már ebből az egész elcseszett helyzetből…
“Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött – sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.”
Kedves “Zsákutca”! Én hívő ember vagyok, de 50 éves koromig hitetlenűl éltem/ most 62 éves vagyok/ Azelött én is nehezen bocsájtottam meg annak aki megbántott, sőt gyűlölni is tudtam. Azóta megtanultam a megbocsájtás szép erény, sőt Krisztus is igy tanitotta tanitványait Imádkozni” Mi Atyánk…bocsájtsd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk azoknak kik ellenünk vétkeztek…” A gyülölet szó a gyüllik és az ölet szavainkból származik- gyüllik és ölet- nem azt öli meg akit gyülöltünk, hanem saját magunkat akik gyülölünk másokat.Bocs a kitérőért- bocsáss meg mindenkinek majd meglátod mennyivel jobb lelki állapotban leszel.Lazulj el ha módodban áll, hallgass lágy zenéket, sokat sétálj és kevesebbet foglalkozz magaddl! Elköszön- endrebandi
Szia Mesi !
Én 36 éve vagyok depressziós 16 éves koromban kezdődött . Voltak jobb időszakaim ,versenyszerűen sportoltam és ez sokat segített egy ideig. De befejeztem pályafutásomat és jöttek a bajok újra . Egy darabig még sportolgattam, de az aktív sportolás kikészítette a csípőmet, és így most a járás is fáj sokszor . Nagyon sok segítőkész ember van itt az oldalon . Biztos, hogy a szándékuk jó de vagy nem voltak komoly depresszióban soha vagy ez a feladatuk ,hogy segítsenek. Kapunk egy választ és ezzel minden jó lesz . 1. Gondolkozz pozitívan ! Engem hasonló problémák (is) gyötörnek mint téged. Az idén rám támadtak (nem részletezem ) minden ok nélkül és leütöttek, majd belém rúgtak kétszer . Sokkot kaptam és szívritmuszavarom van azóta. (absztinens vagyok, nem fogyasztok alkoholt mielőtt még valaki arra gondolna, hogy jó részeg voltál , megérdemelted ! ) Teljesen kikészültem. Ezzel keltem, ezzel feküdtem, nem tudtam másra gondolni . Kimentem az utcára és akkor volt az önbizalmam, hogy még egy csecsemőtől is megijedtem. Aztán lassan azért enyhültek a dolgok . Most csak ott tartok ,hogy az idegeim mínuszon vannak és mindezt a családom sinyli meg. Mi adna okot a pozitív gondolkodásra ? Nézhetek én fákat , képeket , bármit , az örömtelenséget, negatív gondolatokat nem tünteti el .
2. Fordulj orvoshoz . Három lehetőséged van . Az első a kerületi pszichiátria . Nem tudnak Veled annyi időt foglalkozni amennyire szükséged lenne . Még ha akarnának is , sok a beteg és nem képesek.
Második lehetőség ,hogy kórházi kezelést kérsz , itt talán 3-4 hét alatt tudnak olyan szinten segíteni, hogy enyhüljenek a panaszaid . Pihentetnek ami jót tesz az idegeidnek ,ez idő alatt terápiás kezelést is kapsz . Ez segíthet .
Harmadik lehetőség, hogy magánorvoshoz fordulsz . Én ezt választottam ,de elmondom miért nem működik . Ahhoz, hogy jobb állapotba kerüljek heti kétszer , de legalább egy alkalommal kellene járni. Ezt mondta (nem egy, több ) pszichiáter. Akkor úgy két év után elmúlhat vagy nagyon jó szintre kerülnék. Garancia nincs rá, de én hiszek nekik . Viszont alkalmanként 8.000 forint . Heti egy alkalommal számolva 32-40 ezer heti két alkalommal….. ! Ezt csak a gazdag emberek engedhetik meg maguknak . Így havi egy alkalommal járok több éve , és elfogadom a helyzetemet . Igazából ezt a hsz.t nem is Neked kellett volna írnom, hanem önálló hozzászólásként ,mert így most úgy tűnik , hogy nem akarok segíteni Neked ,vagy mások segítségét rontom . Nem ez nem igaz! Ne add fel! Harcolj ! Sportoljál az sokat segít, főleg az aerob jellegű mozgás, futás, kerékpározás stb. Ne beszélgess negatív emberekkel , mint pl. most én vagyok . Keressél olyan embereket akik pozitívan hatnak rád, és hallgatsz rájuk . Minden kicsi sikerbe kapaszkodjál bele ,ez örömöt okoz és motiválni fog . Amit leírtam az az én véleményem. Biztos sokan másképp látják . Arra is fel vagyok készülve, hogy le leszek hurrogva, hogy miért írok ilyeneket . Mert én ezt élem, éltem át , és ez a tapasztalatom! Én is örülnék ha a családomnak ,főként a 11 éves kislányomnak ne kellene szenvednie
, hogy ilyen kevés türelmem van hozzá, ami még külön lelkiismeret furdalást is okoz nekem .
Kívánom, hogy állapotod mielőbb javuljon és legyél minél előbb teljesen egészséges ! Sikerülni fog !
Kedves robin!
Először is szeretném megköszönni, hogy időt szakítottál arra, hogy végigolvass. Azért is nagyon hálás vagyok, hogy ilyen nyíltan beszéltél nekem a problémádról. Nem szokásom senkit lehurrogni azért, mert megosztja velem a problémáit….
Inkább jól esik, ha valaki kiönti nekem a szívét, akár így ismeretlenül is.
Régebben már próbálkoztam orvosokkal, de nem jártunk sikerrel. Végül lemondtam róluk. Ha arról lenne szó, hogy gyógyszerekre van szükségem, nem mennék bele, akár hasznos akár nem, rá lehet szokni könnyen, és én nem akarom, hogy bármi is befolyásoljon, irányítson engem.
Nekem is problémát jelent a 4 falon kívül lenni. Leginkább csak a családom körében érzem biztonságban magam. Ha valami oknál fogva mégis ki kell mennem az utcára, állandóan görcsben áll a gyomrom, nem akarok ránézni az emberekre, és azt sem akarom, hogy ők én rám nézzenek.
Egy ideig elég sokszor jártam el biciklizni, de az utóbbi időben már nem érzek indíttatást erre sem, pedig tudom, hogy jót tesz, és hiányzik is. Egyszerűen csak van itt bennem valami, ami visszahúz,ideláncol.
Őszintén szólva szégyellem is magam, hogy a pitiáner ügyeimmel nyavajgok ezen az oldalon, miközben nálam sokkal súlyosabb problémákkal küszködők is vannak.
Nem szeretek üres tanácsokat osztogatni senkinek, de amit megtanultam az elmúlt pár évben, hogy a család a legfontosabb. Egy időben olyan befolyásoltság alatt voltam, hogy teljesen elfordultam a családomtól. Amikor kiszakadtam ebből a mocsokból, ők ott voltak, és támogattak. Akkor fogtam fel, hogy soha senkinek nem lehet joga ahhoz, hogy egy családba belerondítson.
Így azt tudom neked mondani, akármennyire is kilátástalannak tűnik a helyzeted, támaszkodj a családodra. Vagy egy kislányod, akinek szüksége van rád. Tudom, hogy nehéz….talán nem tudom elképzelni mennyire….. de muszáj a környezetünkre is gondolnunk. Muszáj tekintettel lennünk arra, nekik hogyan eshet mindez…..
Kitartást kívánok neked, és még egyszer köszönöm, hogy időt szakítottál rám.
A legjobbakat kívánom!
Szia Mesi!
Próbáld a dolgok pozitiv megközelitését nézni ! Gondolj azokra, akik Neked örömet okoztak, akikkel jól érezted magad, akiket elfogadtál.
A negativ élményeket az ember mélyre ássa, próbálja elfelejteni, de néha fel-fel jönnek.
Keress olyan dolgokat, amelyek megnyugtatnak, amelyek széppé teszik az életed, aminek örülhetsz. Lehet ez egy apró tárgy, egy virág, egy szép kép, vagy bármi más. Próbálj ezekhez fordulni, és gondolni rájuk.
Ha úgy érzed, hogy nem tudod megoldani a problémádat, nyugodtan kérj segitséget, és ne élj kétségek között. Vannak szakemberek, akik segítő kezet fognak feléd nyújtani, ha szükséges.
Remélem mások is támogatni fognak, és ha van kérdésed, nyugodtan irj, a lehetőségeinkhez képest próbálunk Neked segíteni.