Unokatestveérem, a városi ideggondozo intézet asszisztenseként dolgozott, akitől hallottam a történetet. Igen tanulságos! Feladatai közzé tartozott a gondozás alatt lévő betegek otthoni látogatása, ellenőrzése, néhány kollégájához hasonlóan. Az egyik alkalommal, egy idős skizoid nénit látogatott, akivel kedvesen elbeszélgetett. A néni lakása, a vidéki elhanyagolt idős emberhez képest is ragadós volt meglehetősen, mely mentális állapotat hűen tükrözte. A beszélgetés közben a néni felállt, és a kamrájából friss mustot, és közepesen tiszta poharat hozott. A poharat megtöltötte, és kedvesen kínálta látogatójának, aki illemből elfogadta azt, és a beszélgetés alatt elkortyolgatta.

Miután megbeszélték a hiányzó gyógyszereket, a kellemetlen tünetek problémáit, vidéki szokás szerint felhajtotta a pohár maradékát, és készült elköszönni, azonban a néni kérdezte, hogy izlett-e a must. Természetesen a finom otello szőlőből készült must ízlett a vendégnek, mire unszolta mégegy pohárkára.- Nem Rozsika néni. Dehogy iszom meg azt a finom drágaságát. Tudom milyen sokba került az magának.- válaszolta.- O dehogy drága az, kedveském, csak tudni kell a módját. -Igen? Hogy lehet az olcsó?- kérdezte az asszisztens. -Megveszem a piacon az otello szőlőt, és azt elszemezgetem. Igenám, de a héja vastag annak, s azt nem rágom meg, hanem összegyűjtöm. Aztan azt egy kis melegvizzel, meg cukorral álni hagyom. Másnap, csak leöntöm a szőlőhéjról a finom mustot, meg kicsavarom a kezemmel a visszamaradtat. -Unokatesóm gyomra liftezni kezdett, s igy gyorsan elköszönt, a dolgára hivatkozva.

A helyzetjelentést másnap reggel irta meg, benne a hiányzó gyógyszerekkel. Az orvos, a jelentést olvasva kiment szintén meglátogatni a nénit, és hamarosan esetmegbeszélés következett a kollégák között. Unokatesóm a jegyzeteit nézve kérdezte: -Doktor Úr! Rózsika nénit ellátta gyógyszerrel? -Igen. Természetesen, mert olvastam a jegyzőkönyvet. (Itt jegyezném meg, hogy a dokror úr mindenütt úgy jelent meg, mint akit a skatulyából húztak volna ki. Elegáns öltönyben, frissen vasalt fehér ingben, frissen vágott körszakállal, gondosan nyírt, és fésült hajjal.) -Megkinálta önt is friss vörös musttal? -Igen. Nagyon finom volt. Miért kérdezi? -Elmesélte önnek is hogyan készült? -Nem. Miért érdekes az? Hogyan készült? -Semmi.Hagyjuk! -De! Ha már elkezdte mondja végig! -Doktor Úr hagyjuk ezt máskorra! -Nem,nem! Mondja csak most! -Ön akarta. -s elkezdte mesélni a szőlőszemezgetést, meg a kiköpködött szőlőhéjak újrahasznosítását. A doktor úr eleinte elvörössödött, majd falfehérré váltott, s végül kirohant az értekezletről, s igy megmentette a kollégákat a kipukkadástól, akik a párnázott ajtó becsukódása után csillapíthatatlan kacagásban törtek ki.”

Legtisztább érzés a káröröm, mert abban semmi irigység nincs “mondja a népi szólás.