A jó Isten ide vezérelt közétek tisztelt sorstársaim:

2009 június 25-én sétáltam kisleány unokámmal, aki másfél éves. Kocsiban tologattam, hirtelen elkezdett futni a szemem előtt minden, nem tudtam követni a tárgyakat ezért behunyt szemmel elvánszorogtam a keritésig és közben  a babakocsiba kapaszkodva leültem a kerités betonjára, többen is segítettek alig 5 percen belül jobban lettem és ráfogtam a melegre, valamint a vérnyomásomra. Hazaérve azért jobban elgondolkodtam az eseten, minden ami lehetséges volt felmerült, a diabetes, gerincsérv, szívritmus zavar és az utolsó műtét agyalapimirigy daganat. Kérdeztem orvosom aki MRI-t készitett, de nem volt ráutaló jel.

Lassan elfeledtem és ment minden tovább 2010.02.05 éjfélkor a baloldalamra fordulva elkezdtem forogni és zuhanni a mélységbe, kétségbeesett segélykiáltások közepette mesélte nekem később feleségem aki még nézte a TV-ét mivel Ő sem tud aludni. Llassan felültetett, ez volt talán a szerencsém és szép lassan elmúlt, azonban a vérnyomásom 197/97/100 lett. Másnap kórházba kerültem kaptam 4 infuziót és azóta könnyebben tudok aludni, de még mindig szédülök és nem tudok sétálni sem. Időközben eszembe jutott 2009 feruári nap hajnal arra ébredtem iszonyúan fáj a bal fülem belül az agyam közepén. Elmentem a rendelésre egy vidéki kórházba, ahol  az ügyeletes orvos semmit nem tudott a fülfájásról, egy kölcsönkért tölcsérrel visszatérve belenézett és közölte velem ki lukadt a dobhártya. Felírt egy 5000 ft-os gyógyszert és elengedett. Kifelé menet (már késő este volt) a korház kaput ahol bementünk bezárták de kapu őr sehol ezért az unokámmal együtt ki ugrotunk a kerítésen. Hiba volt számomra most már tudom. Én úgy érzem akkor sérülhetett meg az a bizoyos egyensúlyi szerv. éreztem egy erős nyillalást az agyamban, de  végül is hazértünk rendben. Attól kezdve egészen május 6-ig egy Budapesti kórházba jártam minden héten kétszer mivel a másik fülre is ráhuzodott az a gyuladás és a hallásom is elment. A CT eredmény lesújtó volt. Nem fogok hallani írta a jentés. Visszautazva otthon elővettem a bibliát és attól kezdve imádsággal telt sok időm, ma már tökéletes a hallásom és most teszem ugyanezt erre a szörnyü betegségre

Megjegyzem az ugrásról, nem biztos hogy ettől erre csak én gondolok. Az imádság segít, én úgy érzem a félelem már nem nagyon dominál mert az ima közben mindig bevillan egy gondolat ˇ”csak ajándékba kaptad életed” és ez sokszor nagyon megnyugtat és utána elalszom. Talán ha  valakinek tudtam segíteni már ezért is megérte  írnom.