Először is köszönöm,hogy ilyen sokan reagáltatok a korábbi rövidke kis történetemre.
Mint már korábban írtam nagyon sokáig nagyon beteg voltam.Talán még ma sem tudom teljes mértékben azt mondani: meggyógyultam. Viszont egyértelmű hogy az életem nagy részét nem az tölti ki hogy búskomor vagyok és csak feküdnék egész nap. És, az sem, hogy nem tudok elmenni sehová egyedűl, mert mindig úgy érzem rosszul leszek. Egyszer azt hallottam egy kedves barátomtól: NÉZZ SZEMBE A FÉLELMEIDDEL, ÉS LEGYŐZÖD AZT.
Mondhatom, hogy nekem ekkor változott meg az életem. Hálát adok a JÓ ISTENNEK hogy nem kezdtem el gyógyszereket szedni. Hiszen most döbbenek rá igazán mikor ezeket a történeteket olvasom, mennyien kezdtek bele egy olyan ördögi körbe, amiből csak borzasztó nagy akarattal lehet kiszállni. Én mint hozzá nem nagyon értő: mégis azt tanácsolom mindenkinek most szálljon ki amíg nem késő. Ezek a gyógyszerek pillanatnyi megoldások,és hosszabb távon tönkretesznek mindenkit.
Csak azt tudom javasolni mindenkinek ami az én tapasztalatom: Ha jön a roham mondjátok az magatokban vagy akár hangosan: Nem vagy erőssebb nálam, le foglak győzni. És mondogassátok míg el nem múlik a rosszúllét. Vagy kezdjetek el énekelni hangosan azt amit a legjobban szerettek. De ne valami letargikus zenét mert attól még rosszabbúl lesztek. Lehet hogy hülyeség, de én mindig a PEPUBLICTÓL a NINCS BAJ BÉBIT énekeltem vagy csak dúdoltam. Egészen addig míg el nem múlt a rosszullét. Aztán pedig nagyon boldog voltam hogy letudtam küzdeni és nem ő győzött. mikor jött a következő már tudtam és mondtam is magamnak: nem fog ki rajtam én vagyok az erőssebb.
Nagyon bízom benne hogy tudtam segíteni néhány embernek, és azzal a pár sorral amit leírtam eltudtok indúlni azon az úton amin most én járok. Tudom hogy nagyon nehéz és hosszadalmas munka dehát mi nem az. Ez mindenkinek a saját döntése merre indul. Agyógyszerek felé, vagy önmagától legyőzi ezt a betegséget.
Mindkét döntés jó lehet kérdés az hogy hosszú távon melyik hova vezet. Kívánok mindenkinek sok erőt és kitartást. Hiszen ezt a betegséget le lehet győzni, ha elég kitartóak és erősek vagyunk. A LEHETŐSÉGEK AJTAJÁN EZ A FELIRAT ÁLL:TOLNI TOLNI TOLNI:
De jó kis történet Én is jobban vagyok már, 3 év után. Olvass el, Fény a Pánikbetegségben. Én még néha bekapok ezt-azt, amitől már hányingerem van lelkileg, mert gyógyszerellenes vagyok. Nem tudom még hogy kellene letenni. Egyébként semmi bajom, simán mennek a hétköznapok, egyre jobban kezelem a hétköznapokat, nekem az alvással van a gond. Akkor kell a gyógyszer, nem tudok elaludni. De igyekszem, most tanulok meditálni
Ügyes légy a továbbiakban is!
Üdv
Tisztelt alpok!
Csak idézni tudom: “Nézz szembe a félelmeiddel, és legyőzöd azt!” Várjuk, hogy írj még bővebben saját megpróbáltatásaidról.