Kiközösítve

Téma címkék:
2010.03.05. 08:20

Mai gondolataimat azért osztom meg Veletek, mert szerintem képet ad arról, hogy érezhet egy majdnem biztos borderlein-beteg.   Két éve írok blogot az interneten-tudjátok már, mindig megírom-és képzeljétek, tegnap rábukkantam  egy olyan blogra, aki az én nevemet, a Zetort használja.  Úgy érzem, gúnyt űz belőlem, pedig állítólag régebb óta blogol, mint én.  De szerintem nincsenek ennyire véletlenek.  Meg is írtam ezt a saját blogomba, írtam emailt a névrokonnak-nem válaszolt, csak hirtelen bejött egy új kommentező, hogy hülyét csinálok magamból…Valahogy mindig úgy érzem, hogy az emberek ellenem nagyon könnyen megtalálják a közös hangot.  Akárhányszor fölmegyek fórumra, akkor is egyből ellenem szerveződik egy kis klikk…Már meguntam az embergyűlölő létet, már mindent a borderline-ra kenek, hogy biztos velem van a baj…

#1356 zetor hozzászólása: 2010.03.10. 07:32

Kedves rabbi, kedves csharles!  Köszönöm a biztatást!  Szóval a szülőapa értékelése…hát, az elég problémás volt….édesapám ugyanis nem lehetett orvos, mert az egyetemen azt mondták neki, hogy “Nem képzünk orvosgenerációkat!”-ugyanis már az apja meg a nagyapja is doki volt.  És itt, úgy érzem, láncszakadás történt.  Engem apám folyton lemazsolázott, meg nagyorrú törpézett, meg hogy nincs bennem semmi nőiesség és hülye vagyok.  Egyszer még kamaszkoromban tíz percet késtem otthonról és azt mondta erre, hogy aki hülye, az haljon meg.  Amint megszületett az első gyermekem, azt mondta, hogy megvonja azt a csekély anyagi támogatást is, mondván, nem fejeztem be az egyetemet. PEdig ő keres 300000-et és mindet a mostohaanyám éli fel… De ugyaqnakkor meg van, aki azt mondja, hogy ez már az én életem, én cseszem el, nem lehet örökké a szülőket hibáztatni.  Szerintem pedig lehet. És kell is. Hogy ne kövessük el mégegyszer ugyanezeket a hibákat.  Az önértékelést sajnos nem tudom megcsinálni, ugyanis egyetlen barátom a férjem, aki abból meríti energiáit, hogy ha rossz kedve van, engem aláz, hogy engem semmi nem érdekel, hogy én nem segítek a munlájában-ő sem segít a két gyerekben és a háztartásban, egyszerűen nem érek rá…..    Na, ezért járok pszichológushoz, meg ezért lógok órák hosszat a neten, mert ilyen emberekkel vagyok körülvéve.  De a pozitív gondolkodás és a szeretet, úgy gondolom, itt is nagyon fontos. A fokozatos bevezetése:)Nehogy megvakuljak a fénytől:)

#1355 rabbi hozzászólása: 2010.03.07. 05:18

Kedves Baratom Zetor!Elgondolkodtam azon,amit irtal.Onertekelesunk alapja rendszerin nem a valos kepessegunk,es kulonosen nem valos ertekunk.(Ez utobbi kifejezhetetlenul magas,de errol maskor.)Rendszerint szuloapank ertekelese sul be pszichenkbe.(Ezert van rendszerint onertekelesi zavara az apa nelkul felnotteknek.)Sok esetben az apak nem tartjak ertekesnek onmagukat,s ezert utodukat sem,mig mas esetekben mindennel lenyegtelenebbnek gondoljak gyermekuk ertekesseget kifejezni.Kerlek nezz korul ismeroseid kozott,es kezdj jegyzetelni,hogy egy EMBERnek milyen ertekei lehetnek.Listadat masold le magadnak,s ezutan ertekeld magad 1-10 pontig minden jellemzoben kulon-kulon.Ne mutatsd meg senkinek onminositesed!Kesesd meg legjobb baratod,es kerd meg,hogy minositsen listad szerint,majd hasonlitsd ossze a ket minositest.El fogsz kepedni,ha szembesulsz a kulonbseggel!

#1354 csharles hozzászólása: 2010.03.06. 22:30

Üdv!

Egyet tudok érteni: ha valamibe szeretetet teszel akkor az nemcsak másokat, hanem téged is boldogsággal tölt el. A legfontosabb a pozitív gondolkodás!

#1353 zetor hozzászólása: 2010.03.06. 13:20

Köszi rabbi, ez aranyos volt.  Szeretetet belerakni…nagyon elgondolkodtató és valószínűleg még az én csekély szellemi kapacitásommal is kivitelezhető.    Nem először hallom, hogy rajtam is múlik, kiket vonzok be…Meg akarok gyógyulni, mert mindezt a sok véletlen anti-barátságos gesztust, amivel életemben szembesülök, már nem tudom pusztán jellemhibaként kezeni. Valamit nem sajátítottam el kellő időben, valami defekt ért, hogy ezeket a hatásokat nem tudok kiküszöbölni.   És a bibi éppen ott van, hogy nem tudom, kinek tartom magam. Tegnapelőtt tizenháromévesnek néztek.  Nem tudom, hogy felnőtt, vagy gyerek vagyok. Nem tudom, hogy kiválasztott művész, vagy egy félig autista, világ legunalmasabb embere… ez mind borderlinegyanús tünet….

#1352 rabbi hozzászólása: 2010.03.05. 18:46

A “Netlwork.hu”Ebredo Szivek” kozossegeben irom sajat topicomban a “Vilaggamenesem epizodjait”.Barataimmal azon vitaztam,hogy mikent lehetseges az,hogy az egesz USA teruleten mindenutt kedves rokonokat,szeretoszivu keresztenyeket,segitokesz embereket talaltam a meglatogatott gyulekezetekben(tobb,mint 50 kulonbozo gyulit latogattam).Egybehangzo modon az a kovetkeztetes,hogy mindenutt azt talaltam,amit kerestem,s nem vettem tudomast arrol a szinten letezo tarsasagrol,akiket nem kerestem.Kiket keres az ember a vilagban?Miert olyan embereket keres?…Egyszer- talan 20 eve- EXM,a gyulinkbol hazamenet igy panaszkodott a kocsiban utazva:”Nem megyek tobbe kozzejuk,mert nincs ott semmi szeretet!”-Valaszom csipobol jott:”Miert nem teszel bele szeretetet,es akkor lesz abban szeretet?Ha nagyon sokat,hat nagyon sok szeretet lesz abban!”Mas:A seregben katonazeneszkent szolgaltam,es kikepzesunk alatt a zenekar uj diszegyenruhat csinaltatott mar nekem is.A buszon utazva a varroda fele,karmesterunk meretunket(suly,magassag)kerdezte.A buszban igen nagy volt a zaj,es a karmester alig hallotta valaszunkat.Amikor engem kerdeztek,(meg nem ismert a zenekar)eltevesztettem,es 163 cm helyett 153cm-t diktaltam.A leghatso szeken felugrott egy kicsi emberke,es elore szaladt megnezni,hogy kicsoda az,aki 2 cm-el alacsonyabb,mint o.Igen nagy derultseget valtott ki csalodasa,hogy maradt a leg alacsonyabb ember a zenekarban.(Milyen jo,hogy nem vagyunk vagomarhak,es igy nem mazsaban,vagy meterben merik nagysagunkat!)Kinek tartod magadat?Milyen tulajdonsagaidat tartod fontosnak?

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close