Úgy érzem teljesen elveszett vagyok. Főleg tavasszal. Nemtudom miért. De mindig tavasszal kell rámtörjön valami csúnya depresszió. Mindig…minden évben. Talán hónapokkal ezelőtt mertem remélni, hogy ez évben megkimél. De nem tette. Az életvidám lányból, akinek mindennap jó kedve volt, aki tele volt élettel és energiával, jobban, mint bárki más, aki bármelyik percben gondol egyet és képes lenne megmászni a Mount Everestet, elszökni otthonról, vagy csinálni valami hülyeséget, tavaszra mindig lehangoltabb lett. Senki sem tudott lehagyni, megelőzni. És nem volt ember, aki olyan lett volna, mint én. És ez volt a baj, emiatt érzem magam mindig egyedül. A társaságba, a baráti körömbe mindig jókedvet hoztam…de ők nem olyanok, mint én. Nem vágynak új dolgokra, nem vágynak élményekre. Elég nekik ha mindennap bemennek ugyanabba a bárba és megisznak egy sört a barátokkal. Ez nekik elég. Én sosem vágytam ilyenre.
Utálok sirni, aggódni, panaszkodni, utálok a szemükben valami lenni, ami tudom, hogy nemvagyok. Néha utálom őket, néha szeretem. De mindenképp csodálom azt az embert, aki nem mindig a tömeg és a hatalom oldalán áll, hanem kitart valami mellett, ami neki fontos. Az ilyenekre mindig is felnéztem.
És jómagam úgyérzem, mint az oroszlánok közé keveredett cápa. Jól elvagyok velük, de mindig hiányzik a tenger. De nem tudom hogyan érhetném el.
köszi a biztatást cryply
bár nemhiszem, hogy orvoshoz fordulnék valaha is ezzel
Kedves Shawna!
Nem vagy egyedül! Sokunk gondja ez tavasszal! Már én is kerestem ma a kezelőorvosom, gondvan kellene az infúziós kezelés de sajnos nem tudtam elérni! Próbálok magamon valamit javítani! Még jó, hogy van net! Nyári hangulatú és tavaszi hangulatú csupa fény képeket nézegetek! Ha véletlenül kisüt a nap azonnal ülök ki és süttetetm az arcom. (fényterápia) Valami kicsit javít de az igazi megoldás az a félévente kepott agyfényesítő! Már nagyon hiányzik! Ilyenkor én magam is oknélkül csattanok és dühkitöréseim vannak. Nehezen tudom az indulataimat kontrollálni. Még jó, hogy megértő feleségem van és az igazság, a betegtársak közül sokkal tartom a kapcsolatot skypen. Nagyon jól lenyugtat ha tudok velük beszélni, tudjuk erősíteni egymást. Hát tudd, nem vagy egyedül és nagyon sokan küzdünk ezzel a problémával!
Kitartást neked és sorstársainknak! Időben menjünk orvoshoz mert az segít!
Szeretettel: Cryply
Nem tartalak bolondnak, nem tudom miből gondoltad ezt :) igazából nem szeretek itélkezni, még rablógyilkosok felett sem. inkább csak látom az embereket és tudom, épp miért mit tesznek…néha az dühit fel, hogy túlságosan átlátok rajtuk. Az emberek vakok. Csak azt fogják föl, amit látnak és hallanak. Például ha mosolyt erőltetsz az arcodra, és kedvesen köszöntesz minden vendéget, akkor az emberek azt fogják mondani egymás között, hogy mennyire vendégszerető vagy, pedig te csak erőltetted azt a mosolyt És nem tudom, hogy ezt miért csak egy személyiségzavaros tudja meglátni, és az emberek nem. én is például minden apróságot meglátok, és sokszor figyelmeztetem a barátaimat, hogy vigyázzanak például “x” emberrel, ők meg csak néznek, hogy honnan szedtem ezt, eddig nem csinált, nem mondott semmi rosszat. de érdekes módon mindig igazam lessz. Nemtudom hogy : D
De egyvalamire rájöttem. Nem kell játszani az emberek “elismerés gyűjtögető” játékát, mert az, ami a mélybe húz.
amúgy nehéz megmondani, hogy pontosan mi vagyok.: D Diagnosztizált szociopata, de vannak közte tulajdonságok(1-2), amik nem illenek rám. Ugyanigy a BPD-vel is. Hangulatingadozásaim vannak, ritkán, nem nevezném magam éppen emberfüggőnek, vis nem lógtam senkinek a nyakán úgy, hogy megfojtsam XD lehetetlen felidegesiteni, élménykereső, pozitiv kisugárzás. Olvastam újabban a hiszteroid személyiségzavarról, amiben az utolsó két tulajdonság bennevan, de másképp semmiben sem talál rám. kb. ennyi, talán egy szakember jobban megtudná mondani
Szervusz! Remélem, engem még nem tartasz teljesen bolondnak az írásaim alapján. Igazából azért írok Neked, mert nagyon ismerős a helyzeted. Igaz, engem más tésztából gyúrtak, én sosem voltam energikus és rengetegszer homályosak voltak a céljaim, de az engem is feldühít, hogy milyen mértékben befolyásolhatóak az emberek, hogy mindig az aktuális divathullámot akarják meglovagolni és lerágott csontokon morogni….és a felszínesség még, ami bánt. A megjátszott mosolyok, sok kapcsolat csak abból áll, hogy szünetben együtt bagzanak az emberek .Mindenki siet a maga dolga után. Az idő meg csak suhan, s én legalábbis úgy érzem magam, hogy állok a viharban egyedül .Bocs, ha nem egészen idevágó dolgokat írtam. Egyébként Te diagnosztizált Borderlein vagy?