Cikksorozatunk első részében a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia tüneteiről és kockázati tényezőiről számoltunk be, ezúttal a kivizsgálás menetéről és a kezelési lehetőségekről adunk tájékoztatást.

Első körben non invazív vizsgálati módszerrel szereznek bizonyosságot az akut mélyvénás trombózisról – ez a duplex Doppler ultrahang vizsgálat, melyet radiológus végez el. A Doppler vizsgálat során az artériás és a vénás keringést ellenőrzik –megnézik, vajon zavartalan-e a vér áramlása. A vénát a combban és a térd régiójában vizsgálják, sovány betegeknél azonban néha a kismedencéről is lehet tájékozódni – mondta prof. dr. Losonczy Hajna a Trombózis Világnap rendezvényen.

Teljes elzáródás esetén – melyet könnyebb diagnosztizálni – a trombus végében képződő újabb rögök szintén leszakadhatnak és feljuthatnak a tüdőbe (az alvadásgátló kezelés azt akadályozza, hogy a trombus tovább terjedjen). Amennyiben a mélyvénás trombózisból leszakadt embólus fő ágat zár el, több mint 40 %-ban halálos a kimenetel, ha nagyobb ágat zár el, akkor 20 %-os a halálozási ráta, ha kisebb ág érintett, akkor ez az arány 10 %. Az is lehetséges, hogy a trombus mellett elfolyik a vér, mert ebben az esetben nem dagad meg a végtag és akár semmilyen tünet nem utal a trombózisra és a beteg veszélybe kerüljet.a.

A tüdő embóliát képalkotó módszerrel (CT), ami a központi, fő erek elzáródását is kimutatja, és/vagy izotópvizsgálattal, un. perfúziós és ventillációs tüdő szcintigráfiával diagnosztizálják.. Az eljárással elsősorban a perifériás tüdőembóliákat lehet észrevenni. A halálos veszélynek számító tüdőembóliát szívultrahanggal is lehet vizsgálni, amely az emelkedett jobb kamrai nyomás következményeit mutatja ki.

Öröklött hajlam – genetikai vizsgálatok
Az örökletes hajlam elsősorban a fiatalok gondja – nem csak családi halmozódás esetén, de ha 50 év alatt jelentkezik az első trombózis, akkor is érdemes genetikai vizsgálatot végezni. Ha idősebb korban fordul elő ez a gond és bizonytalan az ok, rosszindulatú betegséget kell a háttérben keresnünk – tájékoztatott prof. dr. Boda Zoltán, tanszékvezető egyetemi tanár (Debreceni Egyetem Thrombosis és Haemostatis Központ). A genetikai érintettséget speciális vizsgálatokkal ellenőrzik – amennyiben felmerül az örökletes érintettség gyanúja, összesen öt különböző eltérés jelenlétét keresik.

A kezelés menete
Valójában két nagy betegségről van szó, az akut mélyvénás trombózisról és az akut pulmonális embóliáról – mely előbbi legsúlyosabb szövődménye – mondta Boda Zoltán. A terápia meghatározásakor két út áll rendelkezésre: a hagyományos terápiák és a gyógyszerek egy új csoportja.

A heparinokat ( melyek indirekt antikoagulánsok – hatásuk kifejtéséhez antithrombin szükséges) 50-70 éve használjuk, a kis molekulatömegű heparinokat injekció formájában, a bőr alá kell adni. A kumarinok véralvadásgátló antikoagulánsok, tablettás kiszerelésben, szájon át adandók. Akut esetben heparint kell adni 12 óránként, testsúlytól függően meghatározva a gyógyszer mennyiségét. Emellett a szakorvosok a kumarin adását is elkezdik, és amikor jó kumarin hatást észlelnek a laborkontroll során, el lehet hagyni a heparint és folytatni kell a kumarint.

Az új típusú antikoagulánsok is szájon át szedhető szerek. Két nagy csoportjuk létezik. Ezekre a hatóanyagokra jellemző, hogy gyorsan hatnak, kismolekulájú szerek és képesek gátolni az aktív alvadási folyamatokat az aktivált X-es faktor vagy a thrombin direkt gátlásával. Terhes nőnek vagy szoptató anyának nem adható.

A betegek 90 %-ának heparinnal indítják kezelését, majd kumarinnal folytatják – részletezte a kérdést Boda Zoltán. Bizonyos helyzetekben az új gyógyszerekkel is el lehet kezdeni a terápiát (ezeket is 70 %-ban támogatja a TB) – olyan embereknél, akiknél kontroll hiányában nem kivitelezhető a kumarin kezelés (a kumarin terápia során rendszeres laboratóriumi ellenőrzés és hosszasabb beállítás szükséges, míg az új típusú kezeléseket fix dózisban adják, és nem kell laboratóriumi kontrollra járni annak, aki szedi), vagy a kumarin ellenjavall, vagy 6 hónapos laboratóriumi kontrollok során kevesebb, mint 60 %-ban sikerül az INR érték megfelelő beállítása.

“Meddig kell folytatni a terápiát?” – merül fel a kérdés, melyre a válasz mindig egyedi megítélést igényel. Döntő jelentőségű, hogy a betegnek volt-e tüdőembóliája is, vagy sem. Amennyiben térd alatt, csak a kis vénákat érinti a trombózis és először fordul elő, akkor a terápia 6 hónap után abbahagyható. Ha azonban a betegség magasra terjed, masszív trombózissal és tüdőembóliával társul, nem először fordul elő és/vagy genetikai hátteret is diagnosztizáltak, akkor élethosszig adni kell a terápiát.

(RA)

Cikk első része: Trombózis – az elkerülhető halál (Trombózis Világnap I.)