Nekem 10 éve már, hogy először jelentkezett a forgó szédülésem. Eleinte ritkán, rövid ideig, mostmár sajnos sűrűn és sokáig tart.  Fekvő helyzetben a legroszabb a hanyattfekvés.  Oldalt feküdni sem tudok mindig, ez változó. A hason fekvés a legelfogadhatóbb. Jelenleg már 7 hónapja tart, és sajnos nem múlik. A fejemet hátrahajtani már egyáltalán nem merem, mert utána hosszas forgás következik, plusz rémület és kétségbeesés.

Sokszor voltam már orvosnál, feküdtem kórházban, hónapokig kivizsgálásokra jártam, rengeteg gyógyszert megettem, de javulás nem volt. Így 10 év küzdelem és kínlódás után már feladtam a reményt, hogy valaha is meg tudok gyógyulni. Úgy próbálom élni az életemet, hogy kerülöm azokat a mozdulatokat amelyek elindítják a rohamot. Nem egyszerű, de ezt csak azok tudják, akik hasonló helyzetben vannak.  Sokszor volt az az érzésem, hogy az orvosok is tanácstalanok, és csak próbálkoznak valamilyen gyógyszerekkel, de hiába.

A tornát el sem merem kezdeni, mert a hanyattfekvés egyáltalán nem megy nekem. Eleinte többször megpróbáltam hanyatt feküdni, hogy hátha elmúlik a szédülés ha kitartó vagyok, de az lett az eredménye hogy kb. 1 perc múlva fel kellett ugranom, mert azt hiszem különben elájultam volna.  De ezzel még nem lett vége a forgásnak, nem akart abba maradni.  Teljesen elfehéredtem, izzadtam, a vérnyomásom felszaladt. Hányingerem volt, de hánynom nem kellett.   Lassan állt csak meg a pörgés,ekkor ülő helyzetben voltam.

Egy-egy nagyobb roham mindig annyira kimerít, hogy utána legalább fél napot kell aludnom. Természetesen hason.

Rettenetesen rossz évek óta korlátozva élni, dolgozni.   Igazán vígasztalót nem tudok azoknak írni, akik most tapasztalták meg először ezt a betegséget.  Talán annyit így 10 év után,  hogy biztosan jóindulatú megbetegedés, mert különben már régen nem élnék.