Mit értünk megfelelő eü-i ellátás alatt? Ki az aki jogosult rá? Az orvosi titoktartáshoz való jog és az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga után erről nyújtunk tájékoztatást.

Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén

• az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint
• fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.[1]

Az Eütv. a sürgős szükség fogalmát a fentitől eltérő értelemben is használja, mikor kimondja, hogy a sürgős szükség körébe tartozó ellátásokat a jogviszony előzetes igazolása nélkül minden, a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személy részére biztosítani kell.[2] Ebbe a körbe azonban csak a külön jogszabály[3] által meghatározott ellátások tartoznak. Mind a felnőtt, mind a kiskorú betegnek joga van a jogszabályban meghatározott keretek között az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Megfelelő az ellátás, ha az az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik. Folyamatosan hozzáférhető az ellátás, amennyiben az egészségügyi ellátórendszer működése napi 24 órán keresztül biztosítja annak igénybevehetőségét.[4]

A Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében is a települési önkormányzatoknak az egészségügyi alapellátás – amibe a házi gyermekorvosi ellátás is beletartozik – folyamatosságát napi 24 órán keresztül biztosítaniuk kell, a háziorvosi feladatok rendelési időn kívüli ellátására ügyeleti szolgálatot vagy készenlétet kell szervezniük.[5]

Amennyiben a beteg az adott egészségügyi szolgáltatónál nem részesíthető az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell őt arról, hogy az adott ellátás mely egészségügyi szolgáltatónál biztosítható, illetve a beteget a külön jogszabályban meghatározott esetben és módon várólistára kell helyezni.

Egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság

Az egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultságot a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szabályozza. Eszerint – bizonyos kivételektől eltekintve – egészségügyi szolgáltatásra jogosultak az e törvény szerint biztosított alábbi személyek:

a)      a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt és a nemzetiségi szószólót is), közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy,

b)      a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Független Rendészeti Panasztestület tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,

c)      a szövetkezet tagja, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik,

d)     a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,

e)      az álláskeresési támogatásban részesülő személy,

f)       a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,

g)      a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,

h)      a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét,

i)        az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy, kivéve a saját jogú nyugdíjast,

j)        törvényben meghatározott kivételek mellett a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év.

Biztosított az a természetes személy is, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül végzi, és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá tartozik.

A biztosítottak – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek. A biztosítás főszabály szerint az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.[6]

A fentieken túlmenően azonban egészségügyi szolgáltatásra jogosultak – többek között – azok is, akik

a)      csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, baleseti járadékban,

b)      saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban, rehabilitációs járadékban,

c)      mezőgazdasági járadékban (öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban), megváltozott munkaképességű személyek ellátásában, bányászok egészségkárosodási járadékában, fogyatékossági támogatásban, rokkantsági járadékban, házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban,

d)     nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban, bányászati kereset kiegészítésben vagy átmeneti bányászjáradékban részesül,

e)      gyermekgondozási segélyben,

f)       az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátásban, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesül,

g)      a köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerinti köznevelési intézményben, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár,

h)      menekült, oltalmazott, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll, továbbá az a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény hatálya alá tartozó személy, aki a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében államilag támogatott, vagy magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzési formában hallgatói jogviszonyban áll,

i)        megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett és munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot, illetve egészségkárosodásának mértéke a 40 százalékot eléri, vagy egészségi állapota 50 százalékos vagy ennél kisebb mértékű, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik,

j)        a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát,

k)      kiskorú, magyar állampolgársággal, menekült vagy oltalmazott jogállással és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, továbbá az a nem magyar állampolgárságú kiskorú, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik,

l)        személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt, továbbá magyar hatóság által a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján ideiglenes hatállyal elhelyezett vagy nevelésbe vett külföldi kiskorú személy,

m)    fogvatartott,

n)      a szociálisan rászorult,

o)      egészségügyi szolgáltatás megszerzése érdekében kötött megállapodás alapján jogosult,

p)      a hajléktalan, stb.

A tanuló és hallgató a tanulói jogviszony, illetőleg a hallgatói jogviszony kezdetétől a diákigazolványra való jogosultság megszűnéséig jogosult egészségügyi szolgáltatásra, ideértve a tanulói, hallgatói jogviszony szünetelésének időtartamát is.

Vannak azonban olyan egészségügyi szolgáltatások, amelyeket a jogosultak is csak részleges térítési díj ellenében vehetők igénybe. Ilyenek pl. a gyermekek fogszabályozó készülékei.[7]

[1] Eütv. 6. §
[2] Eütv. 142. §
[3] A sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról szóló 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet
[4] Eütv. 7. §
[5] BH2009. 56.
[6] Tbj. 5.§-7.§
[7] A térítési díj ellenében igénybe vehető egyes szolgáltatások térítési díjáról szóló 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 1. pontja

Korábbi cikkeink betegjogi témakörben:
Az orvosi titoktartáshoz való jog
Más személy jelenléte a beteg egészségügyi ellátása során
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga