Az Elte PPK Perinatális Szaktanácsadó szaka – oktatók és eddig végzett hallgatók – idén is megrendezték az Úton…Séta a SzüléSzületéS minőségéért kirándulást, hogy felhívják mindenki figyelmét az esemény minőségének rövid- és hosszútávú következményeire.

Idén az ELTE Izabella utcai kampuszának kertjében, 2014 tavaszán elültetett SzüléSzületéS fájától vezetett az egybegyűltek útja a Budapest – Hódmezővásárhely – Szeged – Domaszék – Mórahalom – Ásotthalom – Hajdújárás – Palics – Szabadka – Topolya – Budapest útvonalon. A túra nagyjából 150 km volt – ebből bizonyos szakaszokat busszal tettek meg, majd Szabadka és Tapolya között lovaskocsira szálltak a résztvevők. A Szerbiában található Topolyát jó okkal választották a szervezők végső célpontnak. Dr. Varga Katalin, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Affektív Pszichológiai Tanszék vezetője – egyben a séta alapítója – elmondta, hogy a topolyai szülészeten nem áll az orvosok rendelkezésére olyan technikai vívmányokkal felszerelt műtő, amely lehetővé tenné akár a császármetszést, így az ott dolgozó szakemberek az „előremenekülést” választották problémáik kezelésére. Elindultak a „természetes irányba”, amelynek ellenben minden feltétele adott: az akarat, a terek – egyszóval a lehetőség a természetes szülést elősegítő szülőszobák profi kialakítására. Ebben dr. Bálint Sándor szülészorvossal, Kondor Kata szülésznővel és Andrek Andrea pszichológussal már tavaly segítséget nyújtott Varga Katalin, most pedig azért mennek, hogy még egy lendületet adjanak a szerbiai fejlesztésnek. Az ottaniak is elültették a maguk szülés-születés fáját, így ismét fától fáig tartott a séta.

Nem mindegy, hogy sikerül

A rendezvény céljáról bővebben Horváth Éva perinatális szaktanácsadót és sport rekreátort, az útvonal tervezőjét és a séta másik alapítóját kérdeztük. Elsősorban azt kívánták hangsúlyozni, hogy a szülés előtt, közben és után átélt élmények minősége óriási jelentőséggel bírhat az anya és az újszülött későbbi élete szempontjából. A témában ma már rengeteg, akár egymásnak ellentmondó információ kering a köztudatban – vélekedett a szakértő. Ők azt hangsúlyozzák, hogy a jó szülés sokféle lehet.

Mindenkinek másra van igénye – és ennek az emberi igénynek a kielégítésére kell törekednie az eseményben résztvevő szakmák képviselőinek. Újfajta kérdésfeltevésre és megközelítésre van szükség – vélekedett Horváth Éva – így a szülés lebonyolítása közben figyelembe kell venni többek között azt is, hogy milyen hosszútávú hatásai vannak a szülés-születés minőségének az anya-gyermek kapcsolatra vagy akár a gyermek fejlődésére mind fizikuma, mind személyisége vonatkozásában. A mozgásfejlesztő szakember elmondta azt is, hogy számos olyan gyermekkel találkozik munkája során, akiket születésük közben ért olyan élmény, amelynek hatását később korrigálni kell.

Mit tehetünk babánkért és önmagunkért?

A természetes és zavartalan szüléskísérésben olyan tapasztalatok és tudás halmozódott fel, amelyet a mai fejlett technológiával rendelkező orvostudomány sikeresen beépíthetne gyakorlatába (ma ez lenne az igazi fejlődés!), azonban sajnos a két látásmód, a természetes szülés- valamint a beavatkozások igénybevételével történő szülés elveinek képviselői nagyon nehezen közelítenek egymáshoz – mondta Horváth Éva. De mit tehet a szülő nő saját maga és gyermeke érdekében? – tettük fel a kérdést. A nőknek általában nehéz megfogalmazniuk pontosan, hogy mi az, amire a testük jelzése alapján szükségük lenne, ezért hagyatkoznak sokszor külső irányításra, holott ma már számos kutatási eredmény igazolta, hogy a külső beavatkozásoknak hosszútávon negatív hatásai lehetnek. Ezért – hacsak nem valóban szükséges az anya vagy a gyermek egészsége és biztonsága érdekében – a sétát szervező szakemberek nem javasolják a szülés-születés folyamatába történő bárminemű beavatkozást.

Testünket nem csak azért és akkor kellene fejlesztenünk, amikor valamilyen célt el szeretnénk érni (pl. fogyás), hanem figyelnünk kellene annak jelzéseire, hogy mindig éppen azt erősítsük és arra koncentráljunk, amire szükségünk van – vélekedett a szakember. A várandósság és a szülés időszakára vonatkozóan is vannak mozgás-trendek, amelyeket meg lehet tanulni, azonban Horváth Éva szerint a legfontosabb, hogy a testünk érzékelésében mennyire vagyunk gyakorlottak. Aki meri érzékelni a testét, ki meri fejezni ezeket az érzéseket és meg tudja fogalmazni azokat az őt támogató szakembernek, annak könnyebb a helyzete. A nők többsége azonban – főleg az első szülésnél – nem tudja ezeket az érzéseket kifejezni. A testünkkel való természetes együttlétben egyúttal azt is tanuljuk, hogy miként is lesz a babával való élet. Az új feladatokkal teli életszakaszban ugyanis nem mindegy, hogy felismerjük-e, mikor miből kellene egy kicsit visszavenni, vagy épp ellenkezőleg, valamire rákapcsolni. A normál várandósság terhelés a nő fizikumának – idegrendszerének, testének-lelkének, és ha ezekben a folyamatokban fent tudjuk tartani a hiányok és igények belső érzékelése által az egyensúlyt, akkor a szülés és a csecsemőgondozás időszaka is jó esetben könnyebb lesz. A babával való non verbális kommunikációt is támogatja a saját testünkkel való „baráti viszony”.

A séta indítóprogramja önmagában vonzó volt – a kampusz udvarán Hazai Tímea ringató foglalkozást tartott és énekelt a gyerekekkel, emellett amelyik gyermeknek kedve volt hozzá, arcfestést is kérhetett az erre létesített asztalnál. Szalagra írni, rajzolni, festeni és szaladgálni is lehetett, míg 12:30-kor elindult a csapat a buszpályaudvarra. A séta Hódmezővásárhelyről indult. Az állomásokra találkozókat beszéltek meg a szervezők, illetve minden ponton további érdeklődők és szakemberek csatlakoztak hozzájuk – a séta nullkövénél pl. Vincze Felíciával futottak össze, aki az első Magyarországi Otthonszülő Ház alapítója és vezetője. Információink szerint minden jól sikerült. Jövőre csatlakozzon, akinek van kedve!

(RA)