Én csak egy amolyan középsúlyosan depressziós, kevert személyiségzavaros, infantilis, önmagát 120-szal kereső emberke vagyok. De szeretnék Veletek megosztani valamit! Nem téríteni akarok! Az én vallásom amúgy is nagyon vegyes, együtt lóg a nyakamban a rózsafüzér, az indián tollas nyakék és az ősmagyaros fa medál. Ezenkívül hippi vagyok, nacionalista, kétgyerekes leányanya, egy történész-szociológus felesége. Félig bolond, nincsenek barátaim, egész nap itthon-hol Pesten, hol Zalában-vagyok a gyerekekkel, szóval van időm gondolkozni, keresni magam. Jó ideig ezt nagyon kétségbeesetten tettem. Őrjöngő dührohamaim voltak. Önbecsülésem a béka segge alatt volt. Egy megalázott asszony voltam. Ittam is. Pszichológushoz mentem, kipróbáltam gyógyszereket. Írok egy exhibicionista blogot. És tudjátok, mi történt velem pár hónapja? Elkezdtem hinni. Anyai nagymamámnak, aki egy nagyon vallásos asszony volt, én voltam a kedvenc unokája, nyarakat töltöttem vele, minden nap vitt templomba. És valamiért mostanában rengeteg emlék előjön abból az időből. És rátaláltam a jezusvalaszol.blog.hu internetes oldalra, ahol rengeteg gondolatébresztő dolgot olvastam. Azt vettem észre, hogy egyre közelebb kerülök Jézushoz. akkortól lett nagyon intenzív ez az élmény, hogy levelező kapcsolatba kerültem az említett weboldal közvetítőjével. Azóta csupa jó dolog történik velem. Sokkal vidámabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, és ezt kapom vissza a környezetemből is. Újból tudok önzetlenül megölelni, megpuszilni embereket, mosolyogni, vidám dolgokról beszélgetni. Olyan érzés, mintha Jézus mellettem lenne és fogná az egyik kezem. Érzem, hogy mióta segítséget kértem tőle, még jobban vigyáz rá. Higgyetek! Mindegy, milyen vallásban, de fontos, hogy bízzatok, jön a segítség, a vigasztalás és a legfontosabb, a szeretet energiája, hogy ti is sugározhassátok mások felé! Mielőbbi gyógyulást kívánok minden kedves olvasónak!
Puszi Nektek:Zetor
Kedves Bius! Biztosan nem véletlenül most kaptad ezt az infót tőlem! A haryors@freemail.hu-n nyugodtan megoszthatod velem a Jézussal kapcsolatos élményeidet. Nagyon remélem, hogy a hitből és a környezetedből erőt merítve hamarosan meggyógyulsz, én is imádkozni fogok érted! Igazából én szégyenlem, de pont a nagy családi és pszichés bajaim hozták elő a vallásosságot énbennem. Ha már emberekben nem bízhatok és senki sem vigasztal, muszáj visszanyúlni valami erősebb energiaosztóhoz, valaki univerzálishoz, avalaki teremtőhöz és megváltóhoz, reménykeltőhöz. Hiszen nem véletlen, hogy lelkek vagyunk, akár itt a földön, akár az univerzumban. Van küldetésünk, és amiben csak tudunk, jó érdekeket szolgáljunk! Mondd csak, Bius, jósolgatnál nekem egy picit? 1985.10.14-én születtem este tizenegy körül, Zalaegerszegen. Mikor születik a kisunokád? Együtt laksz azzal a lányoddal? Pihenjél, imádkozz, gondolkozz és árassz jóságot, melegséget a környezeted felé!
Puszil: Zetor
Szia Zetor!
Furcsa a neved,de biztosan mész előre,mint a jó öreg zetor traktorok tették.Nagyon jó volt olvasni amit írtál,s a második részt akár én is írhattam volna.Apai nagyanyám egy kicsiny bakonyi falucskában élt,a templomtól 2 háznyira lakott és imádtam őt,meg persze az egész családot.Náluk békesség,szeretet és csend volt,míg az arisztokrata származású édesanyám családjánál mindig zűrzavar és veszekedés volt. Egész életemben egyszer nyaraltam annál a nagyimnál,de akkor is megszöktem tőle.A szegény mamikámnál a fél gyermekkoromat töltöttem,még az első osztályt is ott jártam.Naponta 2x voltunk misén és én folyton a katolikus templomokra jellemző gyönyörű oltárt és a szobrokat figyeltem.Egyszer megmozdult egy szent szobra,de a mamikám azt mondta,csak képzelődetm,pedig tuti megmozdult.Jézussal már beszélgettem többször,de nem vagyok lökött,igaz bipoláris vagyok,de látok és tudok jósolni,nem is akárhogyan,még amerika több tájáról is keresnek a neten emiatt,mert amit mondok az úgy történik.Van aki semmit sem tesz a tanácsom nélkül és aki hallgat rám,az jól jár.Egy baj van,az én életemet nem látom előre és sok tévedésem volt emiatt már.Jézus csodás lélek és minő véletlen,életemben először egy mentálhigiénés osztályon fektemkor jött hozzám,amikor nagyon sírtam és azt gondoltam nekem nincs ott helyem,hiszen én normális vagyok,csak bipoláris,ami igaz borzasztó,mert a halálvágy nagyon erős bennem,de a gyógyszerek már egész jól kordában tartanak.Jó lenne veled levelezni,de hogyan?Le vagyok rokkantva,most szüli a lányoma harmadik unokámat és én rettegek,vajon hogyan felelek meg minden elvárásnak és nem tudok igazán boldog lenni.Boldog?Ezt az érzést már sok-sok éve nem ismerem,hiszen nem tudok örülni senkinek és semminek.Az általad ajánlott oldalt megnézem,hátha segít nekem is.Köszönöm neked ezt a kis írást,lehet ez indít el nálam valamit és ezt kívánom sok sorstársamnak is.
Baráti öleléssel-Bius