Úgy érzem meg kell osszam én is a történetem veletek, hogy erőt adjak! Én egy 25 éves lány vagyok, körülbelül 10 évig voltam pánikbeteg, ebből az utolsó 1 év volt maga a pokol.

Aki pánikbeteg nagyon jól tudja, a rohamok mivel járnak és milyen érzés tör az emberre, így én csak röviden írnám le velem mi is történt. Lassan 2 éve volt, hogy a pánik teljesen átvette az irányítást. Napi 12 órákat dolgoztam, és 3-4 órákat aludtam, rettegtem, hánytam, hasmenésem, rossz érzések, rossz gondolatok, halálfélelem. Az első években, csak mellkasi fájdalommal, szájszárazsággal és verejtékezéssel járt és azzal, hogy bizonyos helyekre nem mertem elmenni. Majd a pokol kezdetekor a mellkasi szúrás mellé alhasi fájdalom is társult. Elkezdtem orvosokhoz járni, semmit nem találtak. Az állapotom egyre csak romlott, a fájdalmaim erősödtek, öngyilkos akartam lenni, kórházakról kórházakra jártam. A pánik átvette az irányítást, az utcán elájultam, a végén pedig otthonról se mertem kimenni, csak az orvoshoz. Az én történetem ekkor csúnya véget ért, ugyanis a kórházból ahol épp aznap voltam hazaküldtek, hogy hisztérikus vagyok. 5 órával később egy másik kórházban életmentő műtétet végeztek rajtam. 5×6 cm-s petefészekciszta amely megrepedt és alhasba vérzett.

A műtét után, teljes kismedencei gyulladás, és bélgyulladás. A műtét számomra megváltás volt akkor abban az állapotomban, szintűl hittem, hogy ez nem a pánik miatt volt. Másnap felébredtem és örömömben csak kiabálni tudtam, hogy ÉLEK!, ekkor ébredtem rá, hogy a pánik igenis az én életem része is és ezen változtatni kell. Hazakerültem szüleimhez, amivel szembe találtam magam : 49 kg voltam a 172cm-hez, száraz bőr, insomnia, kétszeres öngyilkossági kísérlet, pánik, hasi műtet, gyógyszerek tömkelege a gyulladás gyógyítására. Megkerestünk egy nagyon jó pszichiátert, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot es hálás vagyok neki mindenért! Elkezdtem a gyógyszert szedni 2009 júliusában, nehezen ment, de megéltem minden pillanatát. Minden pillanatban hasonlítgattam es jegyzeteltem. Azt kell mondom, hogy nekem gyorsan ment a gyógyulás, hiszen nagyon akartam, mindent bevetettem és a családom, barátok is támogattak. 2.dik heten már nagyokat sétáltam, és a 3.dik hónap végére elmúlt a szocialis fobiám is.  Meg kell élni mindent! A poklot is! A pánikbetegek különlegesek és ezt tudnotok kell, nem betegség, csak “egy lemerült akksi”, amit fel kell tölteni! Én készítettem magamnak egy úgymond “pánik tízparancsolatot” ezt megosztom veletek.

1. Egyél! – Az étel energia
2. Igyál! – Fontos a jó vérkeringés
3. Mozogj! – Boldogság mindenekfelett
4. Hallgass zenét! – Öröm, nyugalom, tánc
5. Mosolyogj! – Ingyenes jókedvforrás, mások gyógyítása
6. Ne olvass betegtájékoztatót! – A gyógyszerek tökéletesek és segítenek
7. Különleges vagy nem beteg! ( Julius Caesar, Goethe, Fraud ) – Megvalósítás! : Gondolkozz!
8. Legyél a családoddal és barátokkal! – Szeretet… önmagában szavak és tettek nélkül símogat
9. Mindent szabad, de semmi se kötelezo – Tedd meg! Bármit
10. Élj – A világ érdekes, szép és felfedezésre vár! Irány!!!

Kívánom, hogy ti is megéljétek azt a sok jót ami pánik nélkül vár rátok! Mind erősek vagytok, és ne hagyjátok, hogy a pánik úrrá legyen rajtatok, és életveszélyes állapotba kerüljetek, mert sajnos testi tünek is jelentkezhetnek.

Azt tudom üzenni, hogy éljétek meg a pánikos időszakot, emlékezzetek minden pillanatara es lélegezzetek fel és mosolyogjatok a világra amikor a csodás új időszak leváltja a régi pánikost. Tanuljatok mindenből és mivel különlegesek vagyunk, találjátok meg mi is a dolgotok ezen a világon!