Sziasztok!

Fél éve vagyok bulimiás és ebből adódóan depressziós, egy elég kemény szakítás miatt alakult ki.

Mások előtt magamra erőltetem a bájvigyort, mintha semmi bajom nem lenne.

2 hónap után elmondtam a szüleimnek, akik kineziológushoz küldtek két alkalommal, azonban ez nem használt. Azóta azt hiszik minden rendben van. Sajnos ez nincs így. Úgy érzem senkire nem számíthatok és senki nem tud segíteni, magamtól meg nem tudom hogyan másszak ki belőle ,a folyamatos falásrohamok és a hánytatás véget nemérő körforgásából.. A barátaim azt mondták szóljak megint a szüleimnek. Ez több szempontból is rossz ötlet: 1. Hatalmas vita, ordibálás, amiért csak most szólok; 2. megint el akarnának küldeni valami terapeutához, amivel csak az a gond, hogy tudom, hogy nem állunk úgy anyagilag hogy még miattam erre is költeni kelljen…; 3. a wc-re is csak kísérettel mehetnék, nehogy önmagamnak ártsak; 4. magukat kezdenék el újra ostorozni, hogy miért nem vették észre, pedig csak nagyon jól leplezem.

Nem tudom mit tehetnék ez ügyben, hogy egyedül birkózzam meg vele. 17 éves vagyok és nekem sajnos nincs pénzem a terapeutára. A hányások egyre gyakoribbak, minden nap kijön az étel. Ilyenkor látom, hogy a nyelőcsövem többször bevérzik, a hasam folyamatosan fáj. Vagy folyamatosan zabálok és kijön, vagy egyáltalán nem eszem semmit. Ez egy ördögi kör, nem tudom mit kéne tennem.

Akinek van bármiféle ötlete is, kérem írjon!!