Sziasztok,
Az én problémám akkor kezdődőtt mikor a párommal kiköltöztünk franciaországba. Kezdődőtt azzal, hogy mióta egy éve elindultunk, nekem kisebb nagyobb megszakításokkal fáj a jobb oldalam, persze mire is gondoltam egyből, hát persze arra, hogy ez biztos vakbél. Ugyanis 4 évesen voltam vakbélgyanúval kórhazban, de nem vették ki. Most 24 éves vagyok és folyamatosan rettegek, hogy egyszer csak fájni fog.
Egésszen a rosszullétig tudom magam hergelni, hogy nem akarok kórházba kerülni. Mint kiderült hosszas “szenvedésem” után ez a fájdalom leki eredetű társul a depresszióhoz és a mozgásszegény életmódnak köszönhetem, hogy egeéz nap fekeszek a tv előtt vagy ülök. Már orvost is kérdeztem a netet is átbújtam a végeredmény, hogy keveset mozgok és azért fáj. Leszámítva azt a kevés mozgást amíg főzök és takarítok. Nem beszélem még valami jól a nyelvet és párom is sokat van távol, majd beleőrülök ha pár napra egyedül hagy, rettegek hogy pont akkor leszek rosszul mikor nincs itthon és hogy akkor hogy hívok mentőt meg ilyen ökörségek, ilyenkor annyira felhergelem magam hogy hányás hasmenés az alap. Nálam az összes depressziós tünet jelentkezett. Halálfélem rosszullét, pánikrohamok, a félem hogy egyszer csak fájni fog a vakbelem, hipohonder is vagyok.
Néha úgy érzem hogy nincs erőm már tartani magam hogy ne legyek rosszul, ilyenkor sírva hívom fel édesanyámat. Ő is átment fiatal korában ezeken. Néha úgy érzem jól vagyok néha üvölteni tudnék a fájdalomtól, de nem fáj semmim. Eléggé szélsőséges itt az időjárás az is kicsinál. Tudom hogy mi miért van de nem bírom még kezelni. A tavasz nyár a legrosszab periódus. Röviden ennyi az én kis történetem. Ne írjatok olyat, hogy juj fáj az oldalad orvos látta már, mert akkor rosszul leszek, múltkor mondtam valakinek és mondta rá hogy juj; tiszta depi voltam hogy miért mond ilyet ez semmi komoly bizonygatnom kell mindig magamnak h ne essek szét teljesen, mióta ez van nekem, nem tudok orvosos, dramas es horror filmeket nézni sem. Kicsinálnak lelkileg eléggé megviselnek és napokig rosszul vagyok. Bocsánat a kisregényért de ettől jobb egy kicsit.
Nyugizz! Nem lesz semmi baj. Mozogj, ameddig bírsz, levezeti a feszültséget. Sírj, ha sírni kell – az is levezeti. Próbáld magad elfoglalni, ne a tv-vel vacakolj. Kezdj el alkotni. A neten nagyon sok kreatívos technikát találsz!
A vakbélgyulladás nem megy olyan könnyen.:) Te legalább tudod, mi indította el nálad a lavinát, ez az alap: félelem a vakbélgyulladástól. Na ezt a blokkot kell mihamarabb feloldanod. Erősítsd magadban a tudatot, hogy egyszer már voltál a gyanújával kórházban, MÉGSEM AZ VOLT, NEM TÖRTÉNT SEMMI, NINCS MITŐL FÉLNI! Ha ezt a blokkodat feloldod, nagy valószínűséggel a rohamaid is alább hagynak vagy eltűnnek. Ha mégsem, kutatkodj tovább belül, mert lesz még kipakolnivaló! Mindent dobj ki, ami nem kell már! Meglátod, napról-napra jobb lesz. A TE kezedben a kulcs, indulás a gyógyulás felé!:)
Szeretettel: Rosemary
Tisztelt ildiapricot!
Azt tudom csak mondani, hogy nem szabad elhagynia magát. Amint olvastam arra gondoltam, hogy maga tisztában van nagyjából mindennel, ez dícséretre méltó. Amikor arra gondol, hogy miért nem tudom kezelni, nyugodjon meg, vegyen egy nagy levegőt és gondolja végig pl. hogy mit csinált pár órával ezelőtt. Kezdje “újra megismerni” magát. (Tudom, hogy furcsán hangzik.) De addig amíg önmagában nem tisztáz dolgokat (lásd: a fájdalom inkább lelki, mint testi, stb.) nehezebb lesz kapcsolatokat is kiépíteni.
Amit még tudnék mondani, hogy a sport, mozgás (akár a kertben, a lakásban videoról) nagyon gyakran megoldás az ilyen eredetű panaszokra. Sok sikert és kitartást kívánok.
Szia Ildi!
Hiszen Te magad is látod,hogy ez csak szimplán a gondolataid játéka!!
Tudod,ha a vakbelednek valami baja lenne,Te már rég meghaltál vola azóta./ápolónő vagyok,tudom,hogy miről van szó/Tehát nyugodj meg,,semmi bajod sincs!!!!Egészséges nő vagy,csak egy kicsit gyenge lelkileg és idegileg.És inkább az idegrendszeredet erősítsd/jóga,mozgás,meditció,vallás,zene stb./