“Egy telefont bármelyikünk élete megér”
Mindannyiunkat érnek lelki “balesetek”, és ilyenkor – ahogyan testi problémával a mentőt hívjuk – lehetőségünk van elsősegélyt kérni. A karácsonyi időszakban különösen sokan érzik úgy, hogy mélypontra jutottak. De miért érdemes feltárcsázni egy segélyhívó számot – kik tesznek ilyet és ők mire számíthatnak? A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének főtitkárával, Szabóné dr. Kállai Klára klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

Milyen állapotokban, élethelyzetekben jelenthet kockázati tényezőt a Karácsonyi ünnepkör?
Az ünnepek általában felhívhatják az ember figyelmét arra, hogy egyedül van a világban. Az angolszász ünnepkörből átvett Valentin Nap is ilyen – azok a fiatalok, akiknek nincs társa, a szerelmesek napját sokszor fájdalmas élményként élik meg. A Karácsonyt a “szeretet ünnepének” hívjuk, az emberek ezért ilyenkor átgondolják, hogy kik azok, akik igazán közel állnak hozzájuk. Ezért akik a lelkükben magányosak, azok igen kritikusan élhetik meg ezt az időszakot. A Karácsony emellett akkor is nagyon nehéz lehet, ha a család abban az évben veszített el valakit, és az első ilyen ünnepet kell megélniük a szeretett személy nélkül, vagy ha a gyerekek külföldre költöztek, és a szülőknek nélkülük kell ünnepelniük. Ha az adott évben vált el a házaspár, és a család élete ezért változott meg drasztikusan, a Karácsony akkor is nehéz lehet. Összegezve, számos olyan nehézséget viselünk el a mindennapi életünk során, ami ebben az időszakban nagyító alá kerül, feltépődnek bizonyos sebek, élesebben rátekinthetünk olyan fájdalmakra, amelyekkel akár már együtt élünk egy ideje.

Tekinthetjük az ő szempontjukból veszélyesnek ezt az időszakot?
Veszélyes időszak, persze, ám statisztikáinkban az ünnepekkel kapcsolatban azt találtuk, hogy leginkább a készülődés időszaka, és a karácsonyt követő idő a legnehezebb – előbbi a “hogy lesz, mint lesz” aggodalma miatt, utóbbi akkor, ha nem úgy sikerül az ünnep, ahogyan az ember azt eltervezte, vagy ahogyan szívesen megélte volna.

A magányos és/vagy depresszióra hajlamos emberek pl. nehezen élhetik meg az Ünnepet.
A Karácsony nem az ünnepeket egyedül töltő emberek lelki békéjét veszélyezteti. Van, aki pl. azért nincs ilyenkor szerettei között, mert házastársa olyan szakmában dolgozik, ami nem engedi meg, hogy otthon töltse a Szentestét, és vannak, akik kiegyensúlyozott életet élnek egyedülállóként. Ez az időszak inkább azok számára nehéz, akik lelki magányban élnek, vagyis szenvednek attól, hogy egyedül vannak. A depresszióra hajlamos embereknél az is kérdés, hogy milyen mélységeket élnek meg abban az időszakban, illetve hogy ha aktív depressziójuk, akkor jól gyógyszerezett-e. Amennyiben igen, akkor kevésbé veszélyes számukra az ünnepi időszak, ám az biztos, hogy egy magányos és kezeletlen depressziós ember számára ez a néhány nap rendkívül nehéz.

Mint szakember, hogy látja: itt általában egy nagyon mély hullámvölgy veszélye áll fenn, ami, ha az ember kibírja, utána enyhül és az ember újra kiegyensúlyozottá válhat, vagy pedig olyan mélypontról van szó, ami után nehéz talpra állni?
Jó esetben az ünnepektől szenvedő ember túljut a Karácsony okozta hullámvölgyön. Amikor már kezd kilábalni a legmélyebb gödörből, rengeteget számíthat a körülötte élő emberek, szomszédok figyelme, kedvessége. Például az, ha a szomszéd karácsony másnapján, harmadnapján, megkérdezi a magányos embertől, hogy s mint van, és valóban kíváncsi is a válaszra. A bejgliből is át lehet vinni egy szelettel annak az ismerősünknek, akiről tudjuk, hogy egyedül van. Nem is gondolnák az emberek, hogy milyen rengeteget számít egy-egy ilyen gesztus. Ismerünk olyan embert, akit végzetes tettétől térített el egy rövid kutyasétáltatás közben megejtett beszélgetés. Azzal, ha csak meghallgatjuk valakinek a problémáját, vagy akár anélkül, hogy tudnánk arról, mit teszünk, eltereljük gondjáról figyelmét, az életét menthetjük meg. Mindezzel nem csak a rászoruló fél nyer. Kimutatták, hogy a segítségnyújtásnak csak a látványa is jó hatással van idegrendszerünkre, immunrendszerünkre, hát még az, ha magunk teszünk valamit a másik emberért.

A telefonos segítségnyújtás során egyre többször fordul elő, hogy nem a lelki szenvedést átélő ember hív bennünket, hanem valaki a környezetéből, aki észrevette, hogy gond van – majd átadja a kagylót annak, akinek szüksége van ránk. Ez óriási, akár életet mentő dolog. El lehetünk annyira keseredve, hogy még a telefonos segélykérés is túl nagy – vagy épp értelmetlen – feladatnak tűnik, esetleg eszünkbe se jut ez a lehetőség. Az ilyen helyzetekhez arra is szükség van, hogy őszintén megosszuk a másik emberrel, ha pl. rossz színben látjuk őt, mert ezzel teremtjük meg a lehetőségét a segítségkérésnek- és nyújtásnak.

Mire számíthat az ember, ha betelefonál?
Arra, hogy valaki ismeretlenül teljes elfogadásban részesíti, kíváncsi rá, valóban meg akarja érteni, hogy milyen problémával küzd, mi az a lelkiállapot, amiben ő épp benne van. Azáltal, hogy az operátorok jó kérdéseket tesznek fel és szakértő füllel meghallgatják a válaszokat, azáltal, hogy a betelefonáló embernek el kell magyaráznia azt, hogy mi is van ővele, már jobban érezheti magát, illetve megtalálhatja a megoldást saját problémájára. Ha meg kell valakinek fogalmaznom, hogy mi a problémám, én magam is jobban rálátok az adott gondra, kívül tudok kicsit helyezkedni azon, és ennek a felülhelyezkedésnek számtalan pozitív hatása van. Megérthetjük pl. azt is, hogy a lelki nehézségek, a mélypont emberi dolog, és nem érünk attól kevesebbet, ha bajban vagyunk.

Szolgáltatásunkat névtelenül igénybe lehet venni, ami szabadságot ad a betelefonáló embernek, valóban olyan dolgokat is megfogalmazhat, amit a környezetének nem mondana el.

Mondjon kérem néhány gyakorlati információt arról, hogy miként lehet Önökkel kapcsolatba lépni!
A 116-123 számon elérhető nonstop hívható telefonos szolgálatunk mellett levelet is lehet nekünk írni – 72 órán belül válaszolunk – és skype-on is elérhetőek vagyunk a nap bizonyos óráiban – a holnapunk erre vonatkozó rovatában látható, hogy van-e épp skype ügyeletünk az adott időben. Internetes oldalunkon a fő telefonszámunk mellett láthatóak más számok is, ezek külföldről tárcsázhatóak, és egyenlőre még fizetősek, de folyamatban van, hogy becsatlakozzunk egy EU-s rendszerbe, és akkor más országokból is ingyenesen elérhetővé válunk majd. Jó lenne, ha állandóan hívható számunk – amelyet Magyarországon belül bárhonnan, minden előzetes szám hozzáadása (o6- stb.) nélkül lehet tárcsázni (mobilról is), és ingyenes – mindenki számára közismertté válna, hiszen így könnyebben eszébe jutna az embereknek hozzánk fordulni, ha segítségre van szükségük. Egy telefont bármelyikünk élete megér.

Milyen “lökés” vagy milyen jellegű lelki állapot szükséges ahhoz, hogy valaki telefonos segítséget kérjen?
Ahhoz, hogy az ember igénybe vegye szolgáltatásunkat, általában az kell, hogy a szenvedésnyomás életében elérje azt a pontot, amikor már úgy érzi, muszáj tennie valamit. Ez a szenvedés lehet elkeseredés, feszültség, idegeskedés, pánik – szóval bármilyen negatív érzelem. A közbeszédben néha hallani azt a kijelentést, hogy “milyen bátor, hogy öngyilkos lett.” Ez óriási nagy tévedés. Az élethez, az élni akaráshoz kell az erő és a bátorság. Ma már van is egy ilyen fogalom: életbátorság.

A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének főtitkáraként hogyan tapasztalja, nagyobb az igény a szervezett lelki segítségnyújtásra ebben az időszakban, mint máskor?
Konkrétan Szenteste nincs annyi hívásunk, bár amik jönnek, azok meglehetősen nehéz beszélgetések. Az Ünnepek után szaporodnak meg a telefonok. Szembeötlő változás még, hogy egyre több egzisztenciális válság miatt szenvedő ember keres minket. Ezek a legnehezebb hívások közé tartoznak. Olyan ez, mintha telefonon valaki egy pohár vizet kérne tőlünk. Meglepő módon azonban még ilyenkor is sokszor tudunk segíteni, a már említett törvényszerűség miatt: ha az ember egy igazán őrá figyelő emberrel beszélget a gondjáról, ő maga is újra átgondolja azt, és esetleg könnyebben születik ötlete a megoldásra vonatkozóan. Ha optimalizálni tudjuk a belső feszültséget, bármi is keltette azt fel, akkor jobban tájékozódunk saját életünkben.

Milyen jellegű lelkisegély szolgáltatások vannak még Magyarországon?
Honlapunkon látható a református lelkisegély szolgálat telefonszáma is, illetve őket is lehet skype-on hívni. Rajtunk kívül nagyon sok un. “rétegtelefon” áll az emberek rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy ők a populáció egy-egy rétegére “szakosodtak”, tehát egy adott speciális problémával lehet hozzájuk fordulni. Ilyen pl. a gyermek-, és ifjúsági telefonos lelkisegély szolgálatok, a bántalmazott nőket segítő NANE, a Kék Vonal, ami az eltűnt, vagy bántalmazott gyermekek vonala, de ilyen a Drogstop, a Meleg Háttér, az idősekkel foglalkozó Délután, és még sorolhatnám. Mi univerzálisak vagyunk, bármilyen problémával lehet hozzánk fordulni, és ha olyan gonddal találkozunk, amiben úgy érezzük, hogy valamelyik rétegtelefon-szolgáltatás nálunk többet is segíthet, akkor javasoljuk a beszélgetés során azt az adott vonalat.

Kapnak-e Önök későbbi visszajelzést azoktól az emberektől, akiken segítenek, vannak-e egy beszélgetésnél hosszabban ápolt kapcsolataik klienseikkel?
A hívás akkor fejeződik be, ha a hívó fél valamilyen módon – remélhetőleg azzal, hogy megkönnyebbülését osztja meg velünk – kifejezi, hogy elég volt számára az, amit kapott. Van, aki később még jelentkezik, akár azért, hogy megköszönje a segítséget, vagy azért, mert még valamit el szeretne mondani. Olyan ismerősünk is van, aki időnként egy-egy nehéz élethelyzetben telefonál – és teszi ezt akár 10-15 éves kihagyásokkal. Az lenne a jó, ha mindenki így állna ehhez a lehetőséghez: ez egy lelki elsősegély. Nem “operáció”, nem pszichoterápia, hanem egy mentőakció, ami akkor segít, amikor az ember lelki balesetet szenved. Néhányan azért ódzkodnak hívni bennünket, mert úgy érzik, ez valami szégyellni való mélypont, holott ugyanolyan természetes önsegítő akció a lelki segélyszolgálat igénybevétele, mint mikor testi baleset után felhívjuk a mentőt.

(RA)