Az anorexia nervosa életveszélyes pszichiátriai kórkép, mely a felnőtt-
korra átívelő krónikus pszichés és testi betegségekhez de korai halálhoz is vezethet. Cikksorozatunk második részében az anorexia nervosa komplex kezeléséről beszélgetünk dr. Pászthy Beával, figyelmet fordítva arra is, hogy a hozzátartozó miként segíthet a betegnek.

Milyen kezelési lehetőségek vannak (a betegség különböző súlyossági fokaiban), mik a feltételei a sikeres terápiának?
A sikeres terápia legalapvetőbb feltétele, hogy a beteg meg akarjon gyógyulni, ez pedig nem működhet másként, csakis úgy, ha vele együtt határozzuk meg a kezelés célját, azt is beleértve, hogy milyen mértékű súlygyarapodásra van szüksége. Nem arra akarjuk rávenni anorexiás betegeinket, hogy túlsúlyosra egyék magukat, hanem hogy érjék el a magasságukhoz és életkorukhoz megfelelő legalacsonyabb normális testsúlyt.

Az anorexia terápiája – ahogyan maga a pszichoszomatikus kórkép kialakulása is -rendkívül komplex. Az általam kialakított kezelési módszer szerint a szomatikus (testi) tünetek és szövődmények feltérképezésével és kezelésével együtt intenzív komplex pszichoterápia veszi kezdetét. A gyermek- és serdülőkori anorexia pszichoterápiájában az integratív, vagyis sokszínű megközelítés a helyes út. A jól felépített, többféle terápiás módszert egyesítő programok segítik leginkább a beteg gyógyulását. Módszerem szerint a családterápia, a csoportterápia (a testképzavarral foglalkozó tematikus művészet-pszichoterápiás és mozgásterápiás csoportfoglalkozások), az egyéni kognitív viselkedésterápia és kognitív remediációs terápia együttes alkalmazása vált be az anorexiás serdülők kezelésében. A családterápiának kiemelt szerepet tulajdonítok, mint bizonyítottan hatékony eljárásnak, mely a betegség hosszú távú kimenetele szempontjából a legkedvezőbb hatású.

Fontos szem előtt tartani, hogy az anorexia terápiája nem ér véget a célsúly elérésével. A gyermek- és serdülőkorú betegek hosszú távú követése kiemelt fontosságú a későbbi visszaesés, illetve a tünetváltás (mikor a betegség a korábbitól eltérő tünetegyüttessel tér vissza) megelőzése szempontjából.

Az anorexia kezelésében kulcskérdés a táplálkozási rehabilitáció. A betegeket a számukra kialakított egyéni étrenddel segítjük céljuk elérésében. Az elvárt súlygyarapodás ésszerű mértéke átlagosan hetente 0,7 kg (azaz napi 10 dkg). A súlyosan alultáplált betegek (általában azok, akiknek testsúlya 30-35%-kal az ideális testsúly alatt van) gyors feltáplálása súlyos szövődményekhez vezethet. A táplálást ezért lassan kezdjük, majd fokozatosan emeljük a bevitt kalóriamennyiséget.

Mit tehet a hozzátartozó annak érdekében, hogy megvalósuljanak a sikeres terápia feltételei?
A legfontosabb, hogy felismerje a gyermeke betegségét, de legalábbis a tüneteket, és mihamarabb keressenek szakmai segítséget. A terápia mihamarabbi elkezdése növeli a gyógyulás esélyét. Minél később kerül a beteg szakellátásba, annál komolyabb testi és lelki problémákkal érkezik, amin nehezebb segíteni is.

A másik, amit a hozzátartozó leginkább tehet, hogy részt vesz a terápiában. Ahogy előbb említettem, a családterápia kiemelt jelentőségű a betegség gyógyulásában.

Meg lehet-e gyógyulni az anorexia nervosából önerőből?
Önerőből nem lehet meggyógyulni ebből a betegségből. Az előbb említett hatékony és komplex terápia segítségével azonban tartós gyógyulás várható. Ez azért különösen fontos, mert míg a felnőttkori anorexiás betegek közel fele krónikus anorexiás beteggé válik, a gyermek és serdülőkorú betegek gyógyulási esélye sokkal kedvezőbb.

(RA)

A cikk első részében a betegség természetéről, tünetekről és társbetegségekről volt szó.
A doktornőhöz a kérdéseiteket a cikk alatt hozzászólásban tehetitek fel.