Sziasztok!
2011-ben írtam le a történetemet itt, nagy felindultságomból és elkeseredettségemből. Akkor mélyen csalódtam az egészségügyben, egyszerűen éreztem, hogy kikívánkozik valami és meg kell osztanom másokkal. Nagyon sok bíztató hozzászólást kaptam, amikre máig emlékszem. Nagyon jól estek. És hát minden rosszban van valami jó, éppen akkor írtam, amikor könyvvásárlási utalványt lehetett nyerni , és anno ezzel a történetemmel nyertem is, amit utólag is köszönök. Érdekes a sors.
Most ismét írok Nektek, egyrészt azért, mert van egy olyan érzésem, hogy tartozom ezzel azoknak, akik évekkel ezelőtt a bíztató szavakat adták. Másrészt történtek azóta olyan dolgok, amik nagyon jók és hát olyan is, ami ismét elkeserítő.
Tehát a 2011-es történetem itt olvasható: http://www.varoszoba.hu/2011/06/23/itt_tartunk_ma/
Aki nem szeretné elolvasni, annak nagy vonalakban annyi, hogy 2011-ben P4-es citológiai leletet kaptam kézhez HPV vírus miatt. Az éppen akkor rendelő orvos hozzáállása eléggé negatív volt. Kérdéseimre nem is adott kielégítő válaszokat. Elég előrehaladott állapotban jártam, mindenből a rosszabb értékek jöttek ki. Meg kellett műteni. A felháborító a dologban az orvosok hozzá állása volt. Az egyik arra játszott, hogy a magánklinikáján kössek ki, emiatt jól eltolódott az egész, aztán a másik orvos emiatt az időhúzás miatt dobálta a leleteimet felháborodottan, hogy hát igazam van, valamiben meg kell halni! Az oszt.vezető főorvos utasítására abbahagytam a fogamzás gátlót a műtét előtt, aminek az lett az eredménye, hogy megjött, emiatt ismét el kellett halasztani. De ez csak így felvázolva. Az akkori történetemet ott hagytam abba, hogy a műtét előtt állok. Akkor most folytatnám a történteket.
A magánklinikás dolgot ejtettük, ugyanis nem volt arra pénzünk, hogy mindenért fizessünk külön. Ezután végre kiírták az új időpontot a műtétre, addigra a menstruációm is elmúlt. Reggel bementünk a kórházba, épphogy átöltöztem, már vittek is a műtőbe. Kutyafuttában megkérdeztük a műtős fiút, hogy lehet-e tudni, hogy ki fog operálni? Bár ne is kérdeztük volna, mert kiderült, hogy pont az az orvos lesz az, aki dobálta a leleteimet. Így is eléggé féltem ettől az egésztől, hát ez rátett egy lapáttal. Na megvolt a műtét, persze mondanom sem kell, hogy 4-en feküdtünk egy kórteremben és közülünk 3-hoz feljött az orvosa, aki műtötte, hozzám természetesen senki, mert hát én csak egy darab hús vagyok, aki nem adott pénzt senkinek. Én kaptam meg legkésőbb a zárójelentésemet, a beígért délutáni időpont helyett 3 órás késéssel…és úgy akartak hazaengedni, hogy a karomban majdnem ott maradt a kanül.(persze ez a mi hibánk is, mert mi is megfeledkeztünk róla) Aztán 2 hét múlva szövettan. Nagyon félve elmentünk az eredményért…az akkori orvos úgy adta ide, hogy a sok soros szövegből aláhúzott egy mondatot és azt mondta ez a lényeg. A mondat ez volt: Valódi dysplasiara utaló jel nincs. Ami azt jelenti, daganatra nem utal semmi. Vagy legalábbis azóta ez így él a fejemben. Ezután kérdeztük tőle, hogy most hogyan tovább? Szedjünk immunerősítőket vagy micsoda? Mondta hogy hát igen. De mégis milyet, Béres csepp? A válasz: Hát biztos nem árt…
Tehát ezekkel a jó tanácsokkal engedtek haza. 3 hónap után kontroll. Eredmény P2, és gyulladás. Az orvos mondta hogy használjam a Vitagyn c-t. Használtam.Ezután kontroll, ismét gyulladás.Az orvos azt mondta, jó lenne ha kezdenék már magammal valamit, mert ez így nem lesz jó. Levette ismét a kenetet. Ennek az eredményéért viszont már nem is mertem visszamenni. Így határoztuk el magunkat a magánrendelés mellett. Hál’Istennek egy nagyon jó orvoshoz kerültem, nagyon rendes, meghallgat, mindenféle témában, addig vagyok bent, míg ki nem beszéltük amiket ki kell…persze mindezért fizetni kell.Mert ez így a normális, ugye? Ha fizetünk rendesek velünk, ha nem ránk se néznek. Na tehát ennek a doktornőnek másfél évébe telt, míg teljesen kikezelt. Több tízezerért vehettem összesen gyógyszereket, persze azért is, mert a páromnak is szednie kellett. Aztán kiderült, hogy volt nekem ureaplasmám is, amire azt mondta azt is kezelni kell, mert meghiúsíthatja a gyermektervezést. Persze erre a többi orvos azt mondta azelőtt, hogy ezzel nem kell foglalkozni. Na így jöttem helyre kb. 2013-ra. Persze közben 2012-ben volt egy olyan esetem is, hogy lebénult a fél arcom, de ez két hét után helyre jött.
Ezután azért történtek jó dolgok is…
2013-ban összeházasodtunk a párommal…és úgy voltunk vele, addig amíg nincs probléma, addig próbáljunk összehozni egy babát 
Elég tudatosan építettük fel ezt a dolgot, mindenféle vizsgálatot megcsináltattam előtte, hogy tuti ne legyen gond. Aztán fogászatra is eljártam, magzatvédő vitamint is szedtem már hamarabb, szóval igyekeztem rákészülni. Így hát a férjecskémmel, ahogy a nagy könyvben meg van írva, az első házassági évfordulónktól kezdtünk próbálkozni….és hát össze is jött elsőre
A terhesség nem volt zökkenőmentes…több alkalommal is véreztem, aztán a jobb vesémet elnyomta a méhem. Állítólag kövek is voltak. A legjobban az aggasztott, hogy a vége felé a kardiológián kötöttem ki, mert ismeretlen okok miatt a pulzusszámom megugrott. A legmagasabb érték 163 volt.Kb. a 20. héttől már keményedett a hasam. Szóval ilyen szempontból nem volt egyszerű. A vége az lett, hogy egy hónappal hamarabb jött a kisfiam, nem is gondoltam, hogy aznap szülni fogok De sajnos probléma adódott, 3 ujjnyinál tovább nem nyíltam valamiért és szívanomáliája volt a babának így a császár mellett döntöttek. Azért nem tudott jönni szegénykém, mert a köldökzsinór kétszer rá volt tekeredve a nyakára…(egyébként én is így születtem, hogy rá volt tekeredve a kzs. kétszer is, csak én természetes úton…ez is egy ilyen furcsa dolog) A slussz poén a dologban, hogy az az orvos császározott meg, aki a HPV miatti konizációs műtétemet csinálta, ergo aki dobálta anno a leleteimet Nagyon furfangos az élet! Szerencsére kisfiam egészséges, erős baba…aki már annyira nem is kicsi, most 10,5 hónapos Na de a fekete leves…
Mondanom sem kell, hogy megcsászároztak este fél10-kor, de már reggel a reggeli előtt felállítottak az ágyból. Aztán a 24 órás pihenőszoba helyett, már délután át kellett plattyogni a gyerekes szobába. Katéter még bennem volt, ami szerintem emiatt elmozdulhatott. Ezt jeleztem a nővéreknek. Nagyon erős ingerem volt a pisilésre, de jönni nem jött semmi. Megigazították (persze nem rögtön, nyilván várni kellett arra is ) majd ezután sem lett jobb. Bár neki látnia kellett volna, hogy ürítek-e vagy sem. Aztán a vége az lett, hogy kijött mellette a dolog, magam alá pisiltem. Kétszer is. Ezután már kiszedték a katétert, mondván úgy néz ki kikívánkozik. Akinek volt már császára az tudja milyen az első napokban mozogni…hát rettenetes volt. A szerencsém az volt, hogy a kisfiam szinte végig aludta a napokat, sárga is volt szegénykém nagyon. Elvileg egy hétfői napon kellett volna hazamennem, de vasárnap délben már hazapateroltak, mert hogy kell a hely. Én mozogni ugyanúgy mozogtam szinte, mint első nap. Na otthon egész hamar helyrejöttem, mert muszáj volt ugye. Segítségem nem igazán volt. Mondhatjuk, hogy 2 hét után teljesen egyedül voltam már a kisfiammal otthon.Na eltelt kb 3 hónap…és azóta folyamatosan gyulladásban vagyok. Több tünetem is jelentkezett…fájt bal oldalon, lent az alhasam. Emiatt jártam mindenféle kivizsgálásra, UH-os, röntgen…és még vastagbéltükrözés is!! Minden negatív, azt mondják valószínűleg összenövés. De nőgyógyászatilag is baj van, mert azóta is gyulladás van, folyás…már többféle gyógyszert is szedtem, egyik sem hatott. A doktornő elküldte tenyésztésre a mintát, és 3 féle baktérium tenyészett ki.Ezek közül 2-t ismertem, találkoztam már vele, egyet pedig nem. Acinetobakter baumanii. Utánanéztem és úgy olvastam, hogy ez kórházi fertőzés. Szóval grátiszként kaptam egy ilyet, és elég valószínű, hogy emiatt nem akar gyógyulni a méhem, a hegem belül. Most voltam a héten ismét a nőgyógyásznál, mert a múltkori gyógyszereket beszedtem, és ugyanúgy meg van az erős folyás. Úgyhogy most ismét kaptam újabb gyógyszert, hát kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége. Ma kezdem el szedni.
Igazság szerint nagyon félek. Az a baj, hogy a 3 baktérium közül 2-re elég kevés gyógyszer van, amit fel tudnak írni. (5 és 7 db…a 21-hez képest) A kórházi fertőzésekről nagyon nem hallottam jókat. Félek, hogy belekerül a véráramba és lassan elkezd szívni engem lefelé…de igyekszem nem gondolni ilyenre. Csak hát most megint elkeseredtem egy picit, hogy nem használtak az eddigi gyógyszerek.
Mellette még 15.-én vissza kell mennem a hematológiára, vérzékenység gyanúja miatt vizsgálnak tovább.
Összegezve ismét van valami, ami ellen küzdhetek és ez talán az egyik legborzasztóbb dolog az életben. Az érzés, mikor tudod, hogy veszélyben van az életed és a saját testeddel állsz szemben.
Köszönöm Mindenkinek aki elolvasta! (hosszúra sikeredett…)
