Pont egy éve lett vége egy igen fájdalmas és zűrzavaros kapcsolatomnak. Megismerkedésünkkor egy átlagos testalkatú és kinézetű férfiként, egy közel tízéves németországi tanári munkát maga mögött hagyó intelligens embernek tűnt. Albérleti hirdetésére jelentkeztem. Úgy volt, hogy elutazik, ám mikor beköltöztem udvarolni kezdett és maradt a lakásban. Röviddel később folyton azzal piszkált, hogy szívesen visszautazna Németországba dolgozni, és ahhoz, hogy vele mehessek teljes munkaidőben kell németül tanulnom, amire ő maga tanítana. Addig nyaggatott, míg felmondtam a munkahelyemen, hogy taníthasson és elutazhassunk. Nem kellett egy hét a felmondásom után, durván kiabálni és szitkozódni kezdet fel-alá mászkálva a lakásban üvöltözve. Eléggé megijedtem, de miután lecsillapodott azt mondta, nehéz és fájdalmas gyerekkora volt, amit nem tud feldolgozni, és szegényt annyian átverték már, hogy nem tud nyugodt maradni amikor eszébe jut. Persze segítőszándékomnak köszönhetően úgy gondoltam, hogy a depresszív és ingerült hangulata megszűnik ha meghallgatom és a kapcsolatunk kigyógyítja a fájdalmaiból. Nem így lett. Sőt. Pontosan háromnaponként jött rá dühkitörés, mely során engem is elmondott mindenféle nőnek és hevesen szidta a nőket az egész emberiséget. Ezek az alkalmak órákig eltartottak, míg belefáradt és elaludt. Rendszerint késő este jöttek rá és hajnalig tartottak. Teljesen kimerültem és nem volt a házimunka mellett időm és energiám németül tanulni. Keveset haladtunk csak. Beteges féltékenykedésével megszakadtak a kapcsolataim a barátnőimmel és a húgommal is csak titokban tudtam kommunikálni. A mellékhelyiségben és az erkélyen is ellenőrzött, nincs-e a kezemben telefon, és ha épp üzenetet írtam, megrágalmazott, hogy biztosan szeretőm van a háta mögött, akivel szervezkedek. Olyannyira eluralták a paranoid gondolatai, hogy nélküle nem is mozdulhattam ki a lakásból. Ugyanis mindenhova követett és nem hagyott az utcán sem békén. Kiabált és rágalmazott kegyetlenül. Ezeket az őrült állapotait váltották a bocsánatkérései, az ajándékai és szerelmi vallomásai. Három hónap után már teljesen kikészített és egy dühkitörés alkalmával amikor már nem bírtam hallgatni a szitkozódásait, megpofoztam. De mintha csak erre várt volna, azonnal vissza is ütött. Ekkor már nem bírtam és a húgomnak szóltam segítsen elköltöztetni. Bezárva tartott a lakásában és állandóan terrorizált. Idegileg kezdtem kikészülni tőle. Miután sikeresen elköltöztem a húgomhoz, pár nappal később üzengetni kezdett, melyben könyörgött, hogy béküljek ki vele, mert valójában halálos beteg és rajtam kívül nincs senkije sem. Nagyon jól tudott manipulálni, vesztemre visszamentem hozzá. Azt találta ki, hogy induljunk el és járjuk be Európát és közben munkát keres. Persze mindenhol hazudott mert turistáknak adott ki minket és papoktól kuncsorgott szállásért meg benzinpénzért. Azt állította, hogy gyermekkorában az apja verte és a papokhoz menekült, náluk nevelkedett, ezért is szeretett volna pap lenni. Innen a bátorság, hogy a papoktól kérjen ingyen szállást és ellátást. Persze ezt előre nem közölte velem, kész tények elé voltam állítva. Teljesen ki voltam szolgáltatva neki. Persze többször is az autóban kellett aludni, mert hát senki sem volt olyan “segítőkész”, hogy két idegent beengedjen a házába. A kudarcai csak növelték a feszültséget benne, és persze olyankor rajtam vezette le. Több alkalommal ököllel, könyökkel ütött meg. Már kék-zöld volt mindkét karom. Segítséget nem tudtam hívni, nem működött a telefonom, és nem tudtam sem angolul sem németül. Három és fél hét után hazaértünk. Persze az egész utat én vezettem le, mivel olyan ingatag volt a vezetési stílusa, azt gyanítottam hogy csak vette a jogosítványát. 6000 km vezetés után kimerülve és foltokkal, sebekkel tele érkeztem meg vele a lakásába. Mindig kidumálta magát, és persze mindenért én voltam a hibás, még a veréseit is magamnak köszönhetem, megérdemeltem-szerinte. Azonnal el akartam költözni és feljelenteni, de akkor kitalálta, hogy még annyit tegyek meg neki, hogy elkísérem Marosvásárhelyre hogy elfogadhassa az apja örökségét. Mivel nem akartam belemenni ebbe, késsel is megfenyegetett, amiről hangfelvételt is készítettem. Sajnos erre rájött és már taktikásan beszélt velem rágalmazva, hibáztatva és magát áldozatnak beállítva, mintha én csak élősködnék rajta kihasználva szegényt. Végül egy rámenős költöztető segítségével sikerült elköltöznöm tőle. Persze folytatódtak a könyörgései és amikor engedtem neki mindig megalázott az utcán, felpofozott, fellökött és szidott rágalmazott a nyílt utcán is. Sehol rendőr, se semmilyen segítség. Nagy nehezen amint újra dolgozni kezdtem elutazott és két hónappal később már nem zaklatott. Az első költözéshez rendőrt kellett hívni, annyira féltem tőle, és azoknak is csak játszotta az áldozatot, akit kihasznál a barátnője és mindezt sírva-zokogva. Persze ezek igazi színészi alakítások voltak nála, később bevallotta, hogy egy zseninek tartja magát, mert az emberi aljasságtól úgy védi meg magát, hogy hazudik és színészkedik, becsapva másokat. A rendőrök neki hittek, mert miután megrúgdosott hozzávágtam egy cd tartót, ami véresre sértette az orrát. Nekem később jelentek meg a combomon a foltok. A látszat ellenem szólt, neki hittek, nem nekem. Nem gondolták, mivel teológusnak adta ki magát, hogy bármi rosszat is tehet. Miután végleg elköltöztem elmentem a szomszédjához, akivel az első költözéskor a húgom beszélt is, mert tud pár dolgot G-ről. A szomszéd és a saját tapasztalataim és későbbi utánajárásaim során kiderült, hogy az érettségit vette, az egyik félbehagyott gimnáziumból több könyvet is ellopott, és hogy valójában sohasem járt svájci egyetemre, ahogy azt az elején előadta, sőt a németországi tanári állása is kamu. Valójában sohasem dolgozott max pár napot itt-ott. A legdurvább, hogy a lakását is egy német idős nő vette, akit gondozott, és akitől különböző hazugságokkal kicsalta a vagyonának nagy részét. Ez az idős nő özvegy volt és gyermektelen. Egyetlen rokona a testvére volt, aki Franciaországban lakott. Röviden miután összeraktam a képet rájöttem, hogy egy hazug csalóval éltem együtt, akinek véleményem szerint több pszichés betegsége is van, mégpedig a borderline személyiségzavar, a pszichopata (ezen belül szociopata is és antiszociális is) és még a nárcizmus tüneteit felfedeztem rajta. Én nem mertem feljelenteni, mivel elég rendesen lejáratott a rendőrségen és sajnos összetörve testileg-lelkileg nem volt hozzá erőm, támaszom sem volt. Azóta nem tudok egy férfira sem emberként nézni, csak mint egy veszélyes ellenségre, aki csak az ágyig akar eljutni és ezért bármire képes. Megutáltam a férfiakat és a szexet egyaránt. Pszichológusra nem telik, de még így is egy év után is rettenetesen tudok szenvedni az emlékétől. Azóta megláttam a google keresőben, hogy ingyenes ismerkedős oldalakon játssza tovább aljas játékait főiskolai tanárnak vagy más néven kiadva magát. Nem szeretném, hogy más is hasonlóan járjon, és én is szenvedek attól, hogy megúszta a szemétségeit ez a pszichopata, ezért többször megfordult a fejemben, hogy feljelentem. De azonnal el is megy minden bátorságom, mert félek, hogy követne az utcán és bármikor bántalmazhat. Ráadásul a rendőrségen is furcsán néznének rám szerintem, hogy az esetek után egy évvel teszek feljelentést. Mégis úgy érzem valamit tennem kéne, hogy ne folytathassa kegyetlen tetteit másokkal.

Jólesik kiírni magamból a történetet. Egy főiskolát végzett nő vagyok, akit sajnos jól behúztak a csőbe.

A véleményem, ahogy Cserháti Zsuzsa is énekli: “akad, amit nem gyógyít be az idő sem, de kezeli minden nap” Mi mást is tehetnék?