Mi az Anonim Alkoholisták titka, miként lehet, hogy a közösség hatására olyan sokaknak sikerül kigyógyulniuk az alkoholizmusból? Cikksorozatunkban ennek járunk utána. A második részben Zoltán, aki a médiafelelős szerepet vállalta el az A.A. szolgálatában, azt meséli el, hogy miért és hogyan ismerkedett meg az A.A.v-al.

Hogyan, miért kerested fel először az A.A. gyűlést?
Első alkalommal másnaposan mentem be. Akkor már 3,5 éve próbáltam leszokni, az első másfél évben szolid korlátozásokkal, hogy csak szülinapokon iszom, csak két pohárral, csak bort és sört, stb., de ezek az elhatározások mind kudarcba fulladtak, ideig-óráig működtek csupán. Volt, hogy akár hónapokig is, de utána mindig rosszabb helyre estem vissza, mint ahonnan indultam.

Volt valami ami lökést adott arra, hogy ebben a közösségben keress megoldást a problémádra?
Találkoztam egy lánnyal. Harmadik randevún “jó alkoholistához méltóan” az az ötletem támadt, hogy ugorjunk ki egy repülőgépből, és velem tartott. Már az elején éreztem, hogy ő fontos lesz nekem. Elmondtam neki, hogy többet iszom, mint szeretnék, hogy dolgozom az ügyön, de még nem sikerült megoldanom. Az volt a válasza, hogy ő nem volt közelebbi kapcsolatban még sosem alkoholista emberrel – a családjában ők egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt – és vegyem figyelembe, hogy számára nem perspektíva egy olyan férfi, aki iszik. Utána többet nem hozta szóba ezt a dolgot. Én gőzerővel próbáltam leszokni, de kettőzött erővel tört rám a kényszer. A poklok poklát éltem át. Végül már “térden csúszva” könyörögtem, hogy valaki mondja meg: mit kell tennem ahhoz, hogy ne kelljen többet innom, mert bármit megtennék érte. Korábban egy ismerősöm beszélt valakiről, aki A.A. tag, és már ötödik születésnapját ünnepli, vagyis öt éve nem iszik. Ez számomra akkor elképzelhetetlen volt, de vonzott és erőt is adott, hogy létezik ilyen. Nem volt már más választásom. Felhívtam az A.A.-t, ahol mindjárt mondták, hogy lesz ma egy gyűlés, gyere el. Ott töltöttem egy órát, és azóta nem iszom. Ennek már majdnem öt éve.

Mit találtál a gyűlésen?
Az a kép fogadott, hogy jól öltözött fiatalok derűs arccal beszélgetnek egymással meghökkentően őszintén a problémájukról. Olyan szerencsém volt, hogy éppen valakinek a születésnapját ünnepelték, és a születésnapos mellett majdnem mindenki hozzám is szólt, elmesélték nekem élettörténetük egy-egy részét. Úgy álltam fel az asztaltól, hogy tudtam már: nem vagyok egyedül. Személyes véleményem, hogy az alkoholisták kirekesztik magukat mindenhonnan, de ezzel egyúttal arra teremtenek lehetőséget, hogy létrehozzák magukból a kirekesztettek közösségét. Csodálatos, ami történik, hogy így is össze tudunk jönni. Mindenkit arra bíztatok, hogy ha nem tudja eldönteni, hogy van-e problémája vagy nincs, vagy csak kíváncsi, menjen el egy ilyen gyűlésre. Nem kell semmit sem csinálnia, meg sem kell szólalnia, ha nem akar. A tagok cirkulálnak, nem mindig ugyanazok az emberek vannak ugyanott. Ami fix, az a gyűlés.

Mikor és hol vannak ilyen gyűlések?
A.A. gyűlés a nap majd’ minden szakában van, reggel, délben, délután, este, és Budapesten például számtalan ponton található. Ha esik, ha fúj, ha katasztrófa tör ki, szilveszterkor, karácsonykor – az AA gyűlés meg van tartva, ez biztos. Ez valóban egy olyan fix pontot ad ebben az ingoványos világban, amire az ember mindig számíthat: hogy abban az időpontban és ott, amikorra és ahol az meg van hirdetve, az ott lesz, és ott lesznek olyan emberek, akik elfogadnak akkor is, ha hülyeséget mondok, akkor is ha dühös vagyok, akkor is ha jól vagyok, kíváncsiak arra, hogy mi történt velem aznap, és meghallgatják ezt akkor is, ha életem legrosszabb napjáról van szó. Okoskodhatok akár, lehetek önmagam. Mindent elbír ez az asztal – a csoportlelkiismeret, ami sokkal béketűrőbb és bírálatmentesebb, mint bármelyik egyén külön-külön. Ezért lehet a közösségben szabadon józanodni, míg egy-egy emberrel beszélve könnyen bírálat alá esünk, akár a megjelenésünk, akár a mondandónk miatt.

A beszélgetésünkből készülő cikksorozat előző részében felsorolt 12 lépés és 12 hagyomány tulajdonképpen milyen céllal született?
A tizenkét hagyomány és a tizenkét lépés a világon mindenhol ugyanaz. A 12 lépés egy felépülő program az egyén számára, a hagyományok pedig a közösséget védik meg az egyéntől – a hatalomvágytól, az önzéstől, az okoskodástól, minden olyan egyéni kezdeményezéstől, ami megmásítaná vagy megrontaná azt az elsődleges célkitűzést, hogy józanodjunk, és segítsünk másoknak a józanodásban. Ezek a pontok azért szükségesek, hogy a közösség hatékonyan, hosszútávon és függetlenül fennmaradjon.

(RA)

A cikk első része:  “Anonim-varázs” – Ha abba akarod hagyni az ivást