Magyarországra is beköszöntött a Movember program, egy világszintű mozgalom a férfiak egészségéért, melynek hirdetői az ősz utolsó négy hetében figyelemfelkeltés céljából nem borotválkoznak. Hogy ki mindenkinek kell üzenetükkel foglalkoznia? Akinek van prosztatája, annak mindenképpen.

A Movember program fő, ám nem egyetlen célja, hogy elősegítse a prosztatarák korai felismerését. Két részes cikksorozatunk első részében ezzel foglalkozunk. Az üzenet nem csupán a társadalom egy rétegét érinti, hanem – ahogyan a karácsony és a novemberi eső – mindannyiunk életére hatással van.

Program a férfiak egészségéért. Ha tíz embert megkérdeznénk, tízen bólogatnának: persze, fontos. Valójában azonban az egészség az az értékünk, amelyet hajlamosak vagyunk természetesnek venni, amíg van. Ráadásul a kisebb-közepes kellemetlenségekről sokan nem veszünk tudomást:

„Kibírom. A korral jár.”

Ismerős hozzáállás?

Pedig a tét nem kevesebb, mint hogy mi magunk irányítjuk-e a sorsunkat, vagy sem. „Egészség”. Mit jelent ez a szó? Azt az állapotot, amelyben az ember önálló döntése alapján arra tud koncentrálni, ami igazán fontos számára – és nem arra, amire kénytelen. Az „egészségtudatosság” pedig nem jelent mást, mint a felnőtt (ez esetben) férfi felelősségvállalásáról magáért és szeretteiért, arról az elhatározásról, hogy ami rajta múlik, azt megteszi saját és környezete boldogsága érdekében.

A kor előrehaladtával egészségünk hanyatlásnak van kitéve, ez már csak így van. Ahogyan más a férfiak és a nők szervezete, úgy vannak kifejezetten nemre specializálódott egészségkárosodások is. Innen nézve a férfi egészség már nem egy elvont fogalom. Az idősödéssel járó testi hanyatlások egy része ma már olyan állapot, amelyet tökéletesen karban lehet tartani. Ilyen a prosztata jóindulatú megnagyobbodása, ami előbb-utóbb minden férfinál jelentkezik.

Miért kell ezzel foglalkozni?

Kell-e vele akkor egyáltalán foglalkozni? Mi baj van a már említett „ némán elviselem” hozzáállással? Elsősorban az, hogy ezt a természetes élettani állapotot csak urológus által elvégzett szűrővizsgálattal lehet megkülönböztetni a prosztataráktól. A prosztata rosszindulatú daganatos megbetegedése korai stádiumban ma már a „gyógyítható rákok” közé tartozik, ám előrehaladott stádiumban, amikor már áttétet adott a szervezeten belül, nem lehet szó végleges gyógyulásról. Ebben az esetben is rendelkezésre állnak különböző terápiák, de ezekkel – emberi számítások szerint – csupán a túlélés mértéke hosszabbítható meg valamilyen mértékben. És hogy mi köze ennek a szűréshez?

A szűrés menti meg az Ön életét

Nagyon fontos tudni, hogy a prosztatarák kezdeti stádiuma – amelyben a betegség még gyógyítható – nem jár semmilyen tünettel! Ezért kell mindenképpen szűrésre menni, mégpedig 50 éves kor felett évente egyszer, illetve az a férfi, akinek a családjában volt már prosztatarák, 45 éves kora felett jó, ha rendszeresen felkeresi a szakorvosi rendelőt.

Miből áll egy ilyen szűrővizsgálat? Sajnos nem lehet megúszni a rektális-digitális vizsgálatot (végbélen keresztüli tapintás). Ez sokakat visszatart attól, hogy megtegyék az egészségükhöz szükséges lépést, többek között ezért van, hogy a mai napig nagyon sokan halnak meg prosztatarákban – egy olyan betegségben, amely gyógyítható, ha időben felfedezik. Pedig nincs mitől félni: bár a vizsgálat kicsit kellemetlen, mindössze néhány percig tart – az orvos számára csupán egy természetes rutinmozdulat – és nem jár fájdalommal. A gyávaság pedig valóban az életünkbe kerülhet! A szűrés másik része a PSA (prosztata specifikus antigén) mérés. Ennek eredményétől függ, hogy a kezelőorvos milyen gyakori kontrollt javasol a jövőben. A 4 feletti érték számít emelkedettnek. A prosztata specifikus antigén értéke azonban nem kizárólag a prosztatarákban szenvedő férfiaknál emelkedett, a szám növekszik a korral, a prosztata megnagyobbodásával és prosztatagyulladás esetén is. Az orvosok ugyanakkor ezt az értéket alapul véve további információkhoz juthatnak: kiszámolják a PSA denzitásának értékét (az össz-PSA értéket elosztják a prosztata tömegével), valamint megállapítják a PSA venocitást (a PSA emelkedésének mértéke, ami ha 0,6-0,8 nanogramm/ml/év felett van, az figyelemfelkeltő lehet). Akinél a rektális-digitális vizsgálat és a PSA mérés alapján felmerül a rák lehetősége, annál transzrektális ultrahang vizsgálatot is végeznek, így tudják megejteni a prosztata biopsziát, amely megadja a végső pozitív vagy negatív választ.

Az öngondoskodás nem elvárás, hanem kényszer

Végül engedjenek meg az Urak egy személyes tanácsot. Egészségügyi újságíróként az ember számos esetben találkozik az orvos szakma erőfeszítéseivel, amelyek bizonyos szűrővizsgálatok országos kiterjesztésére, kötelezővé tételére irányulnak. Ezek – köztük a prosztatarák és a vastagbélrák – olyan betegségek, amelyekben minden évben több ezren halnak meg az emberek, FELESLEGESEN. Azért, mert ezek a kórképek a gyógyítható stádiumban szűréssel már kimutathatóak, ám ilyenkor még nem okoznak tüneteket. Sajnos Magyarországon – pártpolitikától teljesen függetlenül – nem tartunk ott, hogy a mindenkori kormányzatnak, az egészségpolitikusoknak eléggé fontosak legyenek ezek az emberéletek ahhoz, hogy nemzeti szűrőprogramokra áldozzák az adófizetők pénzét vagy az uniós forrásokat. Ám mégis jobb helyzetben vagyunk, mint a világ számos pontján, ahol a férfiaknak lehetőségük sincs igénybe venni a korszerű diagnosztikus eljárásokat. Ezért kell mindenkinek kihasználnia, ami megadatott, és igénybe venni a szolgáltatást, akkor is, ha macera, akkor is, ha várni kell, akkor is, ha a férfiak nem szeretnek az egészségükkel célzottan foglalkozni. Éppen azért kell, hogy ne kelljen.

(RA)